Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-04 / 5. szám
67 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 68 Adományok pénzben és naturalékban örvendetes módon folytak be. A begyült pénzösszeg fölment 8000 márkára, úgy hogy az első évben szükséges berendezés tekintetbe vételével, megközelítő költségvetés szerint 54 fiút és 54 leányt küldhették a szabadba üdülni. A gyermekek kiválasztásánál a gyenge, de nem egyenesen beteg szervezet, a szorgalom, a jó magaviselet és a szülők szorult helyzete volt irányadó. Egy jótékonysági concert jövedelméből pedig 8 egészen nyomorult, görvélyes beteg gyermeket sósfürdőbe küldtek Frankenhausenbe, Thüringiába. A tizedik esztendőben már 2008 gyermek érezte ennek az egyesületnek jótékonyságát, és pedig: a) 37 teljes kolóniában 1006, oly formán, hogy tulajdonképeni szabad telepre küldtek 111 fiút és 122 leányt; gyógyfürdőbe 241 fiút és 346 leányt, lábbadozók telepére (Reconvalescenten- Kolonie) 92 leányt, magánápolásba 43 fiút és 51 leányt. b) 18 fél kolóniában 1002 gyermek. A 14-ik esztendőben (1893) a kolóniák száma már 100-on, a bennük részt vett gyermekek háromezerén felül voltak. Én az 59 és 60. kolóniákat (Schönhausen) kétszer meglátogattam. Itt két fiatal, ügybuzgó, a gyermekek közt igazán gyermekké lenni tudó tanitó ügyelt fel. A szabadbajárás 4 hétig tart. Ez alatt a 4 hét alatt minden nap kimennek egész délutánra, még ha esik is. Esőben deszkabódéjuk alatt játszanak és dalolnak. Jó időben rendesen fürdenek a folyóban s aztán mennek a fenyvesbe. A lóvonat az összes gyermekek és tanitók s tanitónők 4 heti szállásáért csak 150 márkát fogad el. Szándékosan mondom, hogy fogad el. De hogy a lóvonat még se húz belőle semmi hasznot, világos: mert minden évben a szállitást illető rendkívüli kedvezményen kivül még 400 márkát ad a gyermektelepek fentartására. A gyermekek minden délután kétszer kapnak enni; fél-fél liter tejet meg egy darab kenyeret; estve két darab kenyeret, meg préselt hurkát, vagy kis vajat is a tejen kivül. A Schönhausenben levő 100 fiú szépen — akár csak az iskolában — elhelyezkedett az asztal mellett s mikor már mindegyik megkapta a maga járulékát: akkor fogtak az evéshez. A felkelés is ily rendben történt .... A fürdőhöz, meg a fenyveshez, no meg ki és hazamenve jó kedvvel, de nem pajkosan, kivált hazafias dalokat daloltak. A fenyvesben katonásdit játszottak, persze a tanitók fővezérsége alatt. A hely kiválóan alkalmas erre. Igen szép, igen megható volt a bucsu-délután. Van ennek az egyletnek egy igen buzgó elöljárója La Coutre könyvkereskedő ur. Ez a derék ur nem csak azon buzgólkodik, hogy minél több szegény gyermek részesüljön a gyermek-telepek áldásában, hanem még kellemes meglepetéseket is szerez nekik. Annyi ajándékot: könyvet, iró- és játék-szereket hozott ki kiosztás végett, hogy belépvén a terembe, a hol az ajándékok a lehető gyors kiosztás szempontjából már osztályozva el voltak helyezve, valami gazdag boltban képzelnéd magadat! Minden gyermek kapott könyvet, iró- és játékszert, sorshúzás utján; legalább a gyermekek igy hitték, jóllehet a tanítók följegyezvén a mindegyik által kihúzott számot, már tényleg az érdem szerint osztották fel az ajándékokat. Le Coutre ur tartott egy nemes, lelkes hazafias beszédet, azután a tárgyak kiosztattak s lett fékezhetetlen öröm. A tanitók igen értékes könyveket kaptak. Még mi felnőttek is — mert több család is volt ez alkalommal kinn, — kaptunk valamit t. i. sört. A sörgyárak t. i. ingyen szolgálják ki a búcsú-délutánokat. 10 óra már elmúlt mikor hazafelé indultunk. íme a kicsiny kezdet mily nagygyá lett; a mustármag terebélyes fává. Tőkéjük aránylag igen csekély; évi adományból gyűjtés utján jön össze a tekintélyes összeg. Exempla trahunt. Igaz, hogy mi nem támaszkodhatunk gazdagabbnál gazdagabb társulatokra, pénzintézetekre és milliomosokra, de mégis csak több kerülne tőlünk, mint a mennyire 5 év alatt jutottunk, ha igazán akarnánk; ha nem állapodnánk meg a szavaknál; ha nem biznánk legnagyobbrészt másokra, kiket talán illetékessebbeknek tartunk, a gyűjtést. Egyes gyülekezeteink már 1891-ben megmutatták, hogy sok kicsiny sokra megy: Enyingen gyűjtöttek 110 frt 28 krt, Takácsin 75 frtot, Bőnyön 104 frtot. Hány gyülekezetünk van még, a melyek legalább is annyit gyüjthetnének; pedig ezeket a gyűjtéseket se lehet a nagy czélhoz egészen méltóknak tartani. Hej pedig de igaz, a mit ft. László József gondnok ur mond: „a múlt tapasztalatai tanácsolják, az egyházpolitikai mozgalmak pedig parancsolják egy ref. felső nőnevelő intézet sürgős felállítását.“ Ezért a gyűjtésnek e czélra nem volna szabad szünetelni, nem hogy az intézet felállításáig, de azután se! Kis József. Indokolás azon nyilvános tanintézeti igazgatók, tanárok, tanítók, igazgatónők és tanitónők nyugdíjazásáról és hozzátartozóik ellátásáról szóló törvényjavaslathoz, kikről állami vagy más hasonló természetű közrendelkezéssel gondoskodva nincs. Nagyok azok az áldozatok, melyeket hazánkban a hitfelekezetek iskolák állításával és fentartásával a múlt időkben a magyar államnak hoztak. De nemcsak a múltban, hanem a jelenben is tetemesek azok a költségek, melyekkel a hitfelekezetek az állam terhén könyítenek*
