Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-04 / 5. szám
69 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 70 Hasonlóan nem jelentéktelenek azon áldozatok sem, melyeket újabban némely törvényhatóságok, községek, sőt társulatok iskolák állításával és fentartásával Önként vettek vállaikra. Természetes tehát, hogy ez áldozatokat az államnak nagy értéküeknek kell tekintenie, s ebből kifolyólag, a mennyiben az iskola-fentartók áldozatai ez iskoláknál, a közoktatás szükségleteinek újabb- és újabb emelkedésével, most már nem elégségesek, az államnak segítségül kell jönnie, mert különben a szóban forgó iskolák elzüllése vagy megszűnése következtében ez iskolák helyébe az államnak új iskolákat kellene állítania, melyeknek felállításí és fentartási költsége sokszorosan felülmulná a kívánt segélyt. Tehát nemcsak a múlt idők szolgálatainak elismerése, hanem az állam jelenlegi, jól számított pénzügyi érdekei is megkívánják az ily iskolák segélyezését. Törvényeinkben ez iskolák segélyezésének elve kifejezésre is jutott, s az állam ez alapon sok iskolát tényleg segélyez is, részint befektetésekre, részint a folyó szükségletekre adott összegekkel. Az előttünk fekvő törvényjavaslat is, habár közvetve, a segélyzés egy módját tervezi, melylyel azon nyilvános tanintézeti igazgatók, tanárok, tanítók, igazgatónők és tanítónők nyugdíjazásáról és hozzátartozóinak ellátásáról kíván gondoskodni, kikről állami vagy más hasonló természetű közrendelkezéssel gondoskodva nincs. E közvetett segély kiegészítené a fönnebb említett egyenes segélyzést, s nem kevésbbé fontos, mint az utóbbi, mert hivatva van állandóan biztosítani az illető tanintézetek számára a jó tanerőket s igy biztosítani magukat a tanintézeteket is. Az 1875-ik évi XXXII. törvényczikk, mely a néptanítók nyugdíjazásáról szól, hasonló segélyzést tart szem előtt, s az előttünk fekvő törvényjavaslat nem egyéb, mint következetes kiegészítése az imént említett törvénynek. Részletesen megjelölve: a felekezetek, törvényhatóságok, községek, társulatok által, vagy örök alapítványokból (ide nem értve a szerzetes-rendek kezén levő alapítványokat) fentartott középiskolák, felsőbb leányiskolák, kereskedelmi középiskolák (akadémiák), valamint az ily jellegű jogakadémiák tanítói-, tanítónő- és óvóképző-intézetek országos nyugdíj- és gyámintézetének felállításáról van itt szó. Azonfelül, a mit fönnebb általánosságban mondottam, e nyugdíj-intézet specialis megokolására elég lesz feltüntetnem: miként van jelenleg e tanintézeteknél gondoskodva a tanító személyzet nyugdíjazási ellátásáról. A gondoskodás annyiféle, a hány a tanintézet. Egy-két tanintézet tűrhető nyugdíjat ad tanárainak, mig mások csak szükmarkuan (egy-kétszáz forinttal) akarnak megfelelni e kötelességüknek, a legtöbb pedig éppen semmivel sem gondoskodik elaggott munkásairól. Mi sem természetesebb tehát, mint az, hogy az ily tanintézetek alkalmazottjai állásukat csak átmeneti állomásnak tekintik, s az első kínálkozó alkalommal elhagyják; a tanintézetek nem consolidálódhatnak s még kevésbbé fejlődhetnek, hanem ellenkezőleg, az állami intézetekkel szemben inferioritásban maradnak, sőt alább és alábbszállanak. Már az 1883. évi középiskolai törvény megalkotása előtt szóba jött a törvényhozásban egy ily nyugdíj-intézet létrehozásának szüksége s az erre vonatkozó nyilatkozatok általános elismeréssel találkoztak. De a meg-megújuló kérelmekre nem egy alkalommal a kormány részéről is I történtek biztatások, melyeknek most már múlhatatlanul | meg kell felelnünk, mivel az érdeklettek azt vethetik fel, hogy a biztatások következtében nem gondoskodtak önmagukról. Hogy e nyugdíj-intézet megvalósitása oly sokáig ké. sett, annak két oka volt. Először azon alap, melyen kezdetben a kérdést meg akarták oldani, téves volt. A nyugdíj-intézetet az egyes tanintézetekben már meglevő nyugdjí-alapok bevonásával hitték megalkothatnak. Az autonom hítfelekezetek soha sem adták át vagyonukat másnak, most sem adhatnák, mert ezt alapítványaik természete sem engedné meg; de külíinben is ezen az alapon lehetetlen is volna a megoldás, mert az egyes iskolák eddigi nyugdíj-alapjainak nagy különbözősége mellett a hozzájárulási vagy részesiilési kulcsot megtalálni senki sem volna képes. A késlekedésnek második, magában véve is elegendő oka az állam kedvezőtlen pénzügyi helyzete volt. Hogy a nyugdíjintézetbe (a törvényjavaslat 1. §-a szerint) a szerzetes rendek iskoláit nem vettem föl, könynyen érthető, mert a szerzetes rendek szervezete és együttélése bizonyos alapokat tételez föl, mi biztosítja az elaggott tanárok existentiáját; miért is a nyugdíjazásukról való gondoskodást a szerzetes rendek soha sem is kívánták. Hogy továbbá a nyugdíj- és gyámintézetbe való fölvételnél még egy megszorítást tettem, azt t. i., hogy csak oly nyilvános tanintézetek vehetők fel, melyeknek állandó fenmaradásuk biztosítva van (ugyan e § második bekezdéseú annak szintén okát adom. Magától értetődik, hogy e fenmaradás biztosítékánál itt csakis a vagyoni vagy jövedelmi biztositékról lehet szó. Törvényeink, eltérőleg más államok hasonló rendelkezéseitől, az iskolák felállításánál az állandó fenmaradás biztositása tekintetében nem szabnak föltételeket. Ha tehát valamely iskola állandó fenmaradása kérdéses, az intézetnek ilyetén jellege ellentétben volna egy oly gondoskodással, mely az alkalmazottaknak holtig való ellátását, sőt özvegyeik és gyermekeik ellátását is czélul tűzi ki s mely gondoskodás egy örök alap megteremtését is megköveteli. Ha tekintetbe vesszük azon fölötte sokféle és sajátságos viszonyt, mely az iskola-fentartóknál vagyoni vagy jövedelmi tekintetben fenforoghat, magától értetődő dolog, hogy az iskola állandó fennmaradásának elbírálása csakis a törvényhozásnak felelősséggel tartozó vallás- és közoktatásügyi ministért illetheti meg. Nemcsak a felsorolt tanintézetek fölötte különböző és sokféle volta, hanem az ugyanazon fajú tanintézetek fentartóinak különböző és sokféle viszonyai is nehézzé és bonyolódottá teszik a nyugdíj-intézet kérdésének megoldását. Már magában a dolog természetében rejlő bonyolultság arra intett, hogy a lehető legegyszerűbb megoldásra törekedjem, mert a legegyszerűbb megoldásnak is 5*
