Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-09 / 36. szám

571

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

572

gyelő emberi lélekre hatást gyakorol a körülte fekvő természet, a világ ; gondolkodóba ejtik ama hatalmas erők, melyek szemei előtt építve és rombolva, elevenítve és ölve megjelentek ; észreveszi magát ama természeti hatalommal szemben a maga parányiságában és tehetetlenségében. „Három az, ami vallást kerestetett az ősemberiséggel: a világ, a világbau jelentkező nagy hatalom s vele szemben az emberi gyarlóság eltitkolhatatlau érzete“ (14. 1.) A népek legelső, legrégibb vallása a természetimádás is volt (3. I)

Ami Diesőfit ép úgy mint az ezen közvetítő nézetet hangoztató theologusokat a két ellentétes nézet áthidalására indítja: az azon óhaj, hogy a genesisnek a paradídicsomról s az ember paradicsomi állapotáról szóló része intakt s mint a modern kutatással megegyező tartassák föl. Dicsófi is a történelem előtti időbe viszi vissza a tökéletes vallás létezését; a történelmi időben szerinte a népek legelső, legrégibb vallása a természetimádás volt. A történelmi időre nézve — legalább a vallás kezdetét illetőleg — az evolucionisztikus elmélet alapján áll, a tökéletes vallást — igaz, hogy isteni kijelentés segélyével — a természetimádás elemeiből fejleszti ki.

Nem mondhatjuk, hogy a ki egyeztetés sikerült. Az evolucionistikus elmélet elvet minden olyan felfogást, mely azt a tökéletességet, mely az emberi fejlődésnek végczélja, ezen fejlődés kezdetére veti vissza. Ha pedig Dicsőfi bármi okból szükségesnek tartotta az evolucionisztikus elméletnek engedményeket tenni, az ő ihletésről és szentirásról táplált nézetével — a miről később szólni fogunk — bátran elhagyhatta volna depravatio elméletét s helyezkedhetett volna teljesen a fejlődés elméletére.

(Folyt, köv.)

De. Antal Géza.

Debreczeni utunk.

(Vége.)

A gyűlés után fényes közebéd volt az „Angol királynődben, melynek fűszerét nemcsak a kitűnő czigányzeue képezte, hanem olyan pohárköszöntő áradat, melyet valóban érdemes volt végig hallgatni, mert egyik a másikra Hezitált rá szellemességben és tartalmasságban Itt jutott őszinte kifejezésre Radácsi Gy. és Szabó Sándor szép beszédében az is, a mit a gyűlésen senki sem akart kimondani, de a mi a más vidékekről jött tanárok nagy részének véleménye volt, hogy a prot. tanáregyesület azért nem alakulhatott meg most, mivel az ügy vezetői az eszme iránt ezen alakjábau nem igen lelkesültek. Mire Géiesi Kálmán, e szellemi tornának első bajnoka, rendkívül ügyesen replikázott ugyan, ugy tüntetvén fel Radácsi Györgyöt mint az idealistának valódi megtestesülését, a ki lelkesültségében a legnagyobb czélok felé tör, de ha a dolog nem akar sikerülni, hamar kétségbeesik s végül a sikertelenségért kész másokat okolni, — de azért ama véleményt bajosan sikerült meggyöngitenie, bármennyire elragadta is hallgatóit szellemes beszédével. A

valódi kollegiális szeretetnek s az egymás érdemei őszinte megbecsülésének fényes jeléül tekintem azt a második pohárköszöntőjét, melyet Dóczi Imréhez, a debreczeni főgymn. új ' igazgatójához intézett, melyben nagy tréfásam megvádolja őt, hogy íme, alig lett igazgatóvá, máris servilismusba esik, mivel t. i. a gyűlésen a konvent segélyül hívását javasolta a tanáreg,\ esület megalakithatása végett, íme Géresi, a magyar ref. tanárságnak egyik kiváló alakja, nem haragszik érte s nem tekinti magára nézve felségsértésnek, hogy épen most nem őt választották igazgatóvá, hanem egy nála fiatalabb tanártársát. Így kellene lenni mindenütt!

A mi a három épületbe szétosztott tanszerkiállitást illeti, föltétlenül elismeréssel kell adóznunk a szervező bizottságnak, hogy ily nagy mennyiségű anyagot tudott összehozni. De már e nagy mennyiségű anyagot nem tudta kellően elrendezni. Talán nem is volt elég ideje hozzá. Nem volt eléggé rendszeres a kiállítás s épen ezért hiányzott belőle a kellő áttekinthetőség. De azért egyes részeiben nagj7on érdekes és tanulságos. Legszegényebbnek mondható a középiskolák kiállítása. Ezen a téren azonban meglehetősen pótolta a hiányt maga a debreczeni főiskola, melynek nagyszerű gyűjteményeit, szertárait és berendezését gyönyörűséggel és haszonnal szemlélhette minden tanár. A gazdasági akadémia épületében elhelyelyezett s a gazdászati oktatás minden részét feltüntető kiállításban élvezettel gyönyörködhetett minden hozzáértő. Legtöbb anyag volt felhalmozva a kereskedelmi akadémia szép épületében: a leányiskolák szebbnél-szebb kézi munkái, a hazai könyvkiadók nagy könyvgyűjteményei, népiskolai taneszközök, köztük új szerkezetű iskolapad. Sok nézője volt itt az új szerkezetű zongoráknak, melyek közül a vonós zongorát különösen életrevaló és szép találmányinak tartom. Épen úgy kell rajta játszani mint a mostani zongorán, csakhogy a hang nem ütés által keletkezik, hanem a billentyű megnyomásakor az illető húr egy folytonosan mozgásban levő vonóhoz uyomódik.

Rövid időnket meglehetősen felhasználtuk Debreczen egyéb nevezetességeinek megtekintésére is. Különösen érdekes volt ránk nézve a széles, jól kövezett s szép házaktól szegélyzett hatalmas utczákon való járkálgatásaink közben a sok typikus debreczeni alak szemlélgetése, kiknek legjellemzőbb testrészük az „orr.“ Jellemző ugyanis náluk a jól márkirozott,nem valami magas, egyenes orr, a milyet nálunk* ritkaság látni, mert erre mi felénk a kevés számú sas orron s a piszének bő változatain kívül főleg a jól előrenyomuló orr dominál, a mi bizonyára a nagy mérvű fajkeveredésnek tulajdonítható. Láttunk oly monumentális bajuszokat is, melyeknek hosszúságát araszszal kellett volna mérni. A nagy és kis temp.omon kívül megtekintettük a Kossuth-utczai uj templomot, mely góth stílusban épült s valóban díszére válik Debreczennek. Most építik benne 8000 írtért a szép és nagy orgonát.

Magunkon tapasztaltuk, hogy mily vonzó hatása van ennek a nagy városnak a kálvinista magyar emberre. Pár napi ott tartózkodás után egészen otthonosan érez-