Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-28 / 4. szám
Ötödik évfolyam. 4. szám. Pápa, 1894. január 28. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. K-3Ä-X HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij 30 kr.-® MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. @TARTALOM: A papi javadalmazásoknak a mai kor követelményei szerint való rendezése. Barakonyi Kristóf. — A r. kath. nagygyűlés. Kis József. — Törvényjavaslat a felekezeti középiskolai tanárok nyugdíjaztatásáról. Nekrolog.— Vegyes közlemények. A papi javadalmazásoknak a mai kor követelményei szerint való rendezése. (A zsinati törvények kihirdetése alkalmából) Sokat beszélnek napjainkban a haladásról. Tán többet is, mint a mennyit tesznek érte. Azonban már az is jó, ha beszélnek róla. Dr. Kovács Ödön. Az egyházpolitikai javaslatok liberális kérdéseivel minden bizonnyal párhuzamossá lett ama kérdés, hogy a papi javadalmazások ügye, a protestáns egyházakban is elvégre valahára, radikális alapon rendeztessék. A magyar parlament, — bármint erőlködjék is a reactionarius kissebbség, — meg fogja szavazni a javaslatokat, melyek által — még ha nem akarnánk is — kényszeríteni fog bennünket protestánsokat nemcsak az önvédelemre, de egyházaink fentállásának s a papi műveltség színvonalának anyagi oldalról leendő biztosítására is. A legelső és legfőbb kérdés minden esetre a minimum megállapítása. De nem kevésbé fontos és elodázhatatlan, sürgős kérdés a százados díjlapok rendezése, a fizetések kiszolgáltatásainak szabályozása és végül á javadalmazás forrásainak megjelelése. Akármit beszéljenek is optimistáink, elérkezett immár az idő, hogy az állammal szemben — a kegyadomány jellegét magán viselő államsegély daczára, — felemelje szavát a protestáns egyház is és jogos részét követelje azon országos egyházi közvagyonból, melyre az 1848. évi XX. törvényczikk gondolt, midőn tervbe vette volt a papok állami utón leendő javadalmazását. Tegyük fel, hogy erre ma semmi alkalom nem kínálkozik; mondjuk azt — mint mondani szokás, hogy ettől messzebb állunk ma, mint valaha: de hát egyházunk vezérférfiainak és az egyház legfőbb törvényhozó testületének nem a legkomolyabb kötelessége-é minden erővel I: és minden eszközzel oda hatni, hogy az egyháztársadalom ügyei a modern élet jogos kívánalmainak megfelelően rendeztessenek. S vajon a legközelebbi zsinat törvényei, — melyek immár szentesítve vannak, s csak kihirdetést és érvényesülést várnak, — egy deczenniumra szóló alkotásában, megfelelnek-é a magyar protestáns egyház életszükségeinek, a modern társadalom igényeinek—s a mi bennünket lelkészeket legközelebbről illet — fizetésünk, tiszteletdijjaink, szóval: javadalmazásunk korszerű rendezésének? Annak tudatában, hogy oszlopembereink talentuma s egyháznagyjaink bölcs tapasztalatokból szármázott alkotásai, az idők és viszonyok szerint, mások, mint a milyenek, pem lehettek: meghajtunk a törvény Írott §§-ai előtt. Hiszán, a legközelebbi zsinat főként úgyis csak stílaris formulák megállapításával foglalkozott. — Részint azért, mert,’ — egy két dolog leszámításával, pld. a lelkészválasztási törvények módosításán s az egyházi adózás revisiójáu kívül — más dolga úgy sem volt; részint pedig azért,'mert más dolga úgy sem akadt, — vagy helyesebben mondva, mivel más dolgot úgy sem keresett, — tartván Rousseau amaz ismeretes mondását, hogy: valameddig nem tudjuk, hogy mit kell cselekednünk, abban áll a bölcsesség, hogy semmit se tegyünk. Higyjük el tehát, hogy másként nem történhetett semmi, mint a miképpen megtörtént.,.?..!.. De, egy mégis akad talán a sok közül, a mire mi, mínorum gentium falusi papság is, megjegyzéseket tehetünk. Például: a lelkészt fizetéseknek a modern társadalmi igények szerint való rendezése. Az 1882. évi okt. 11-én szentesített egyházi törvények ,231. §-a, midőn kimondta, hogy a presbyterium által kivetett egyházi adók, tartozások és fizetések beszedését-; az egyház gondnoka által eszközli, s hogy a lelkész, tanító, énekvezér az őt illető fizetést az egyház tagjaitól közvetlenül nem szedheti, — kétségkívül szükségtelennek tartotta a lelkészkedő papságot a fizetések beszedése al-4 « , f, Az egyház és iskola köréből MIMI ÍV. REF. Mim. HIVATALOS KÖZLÖHTE.
