Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-08-05 / 31. szám
485 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 486 bevételi forrásai, tehát már előre, akár az év elején vezethetők s irhatok ki annak tételei ; a lerovás rovatban később esetről-esetre csak is az összegek, a tényleg bevett, vagy kiadott számok vezettetvén be, kifelejteni ezentúl semmit sem lehet. A főkönyv tételei követelik az elszámolást, felvilágositásokat kívánnak az összegek felől, nyilván tudják, hogy ez .. s ez csoportnak, p. o. a haszonbéreknek ennyinek kell lenni. Hogy van az az öszszeg? befizettetett-e az a maga teljes egészében, vagy csak részben? Felhívja tehát a vezető, a számadó, számvevő figyelmét minden egyes csoportra, s egyszerre áttekintést nyújt annak renden létéről vagy fogyatékosságáról.— Az eddigi főkönyv nélküli vezetés mellett bizony megtörténhetett, sőt tapasztalásból mondhatom, mégis történt, hogy egyes egyháztagok p. o. A befizette 50 frt tőke tartozását, B 200 frt tőke tartozását, s mivel ugyanazon összegeket kölcsön vette p. o. C: ennél fogva az A—B által befizetett összegek a számadó könyvbe be nem vezettettek, azon indokolással, mert hiszen igy kétszer bevételeztetuének, s mikor p. o. tőke-kamat adó törléséhez az A és B tőke tartozása kifizetésének a napló adataival igazolása kivántatnék, a számadó Gondnok képtelen volt a kifizetést a napló adataival igazolni, s pusztán csak a kötvény kiadására, mint egyedüli alapra hivatkozhatott! Hogy mily visszás állapot ez, azt, úgy hiszem, magyarázgatni feleslegess. Hogy megtörtént, azt adatokkal is — sajnos — igazolni tudom. — Az egyház nem károsodott ugyan, hanem az ilyen vagyon kezelés önmagáról állítja ki a szegénységi bizonyítványt. A zárszámadás recapitulálása, összegezése az előzményeknek, s a vagyon mérleggel együtt az egyház való állapotának hü tüköréül szolgál. Mondhatná talán valaki, hogy mindezek csak felesleges teher szaporítást képeznek, tényleges gyakorlati eredményük nem lészen. Eltekintve azonban attól, hogy a zsinati törvény 241 s vonatkozó paragrafusai kötelességgé teszik az egyházi háztartás ez alakban vezetését, tehát a felett — meg keltvén hajolni a „vis major“ előtt — okoskodni nem lehet, gyakorlati jelentősége: a számadások pontos adótokkal támogatható vezetése, az ellenőrizhetés világosabbá s könnyebbé tehetése, egyházaink vagyoni viszonyainak fejleszthetése; s a mi fő: a megbízható, hú kezelés lehető biztosítása oly eredmények, melyek messze meghaladják s igen megérdemlik azt a kis fáradtságot, melyet reá fordítanunk kell. — S ha a jegyzői kar sokszor 5—6 község számadását, már évek hosszú során át vezeti ugyanezen rendszer mellett, s azonkívül száz- meg száz hivatalos teendőit ellátni, elvégezni képes: azt hiszem, mi is híveknek fogunk találtathatni a ránk bízottakban. A legnagyobb hálát, köszönetét érdemlő munkát végzett egyházmegyénk fáradhatlan tevékenységű, egyházát, vallását nem csak szavakkal, de tettekben is nyilvánuló szeretettel karoló, támogató tanácsbirája, midőn nem kímélve fáradtságot, áldozatot, saját költségén e tervezetet elkészítette, s ez által az átalakításnak, az életbeléptethetésnek nagy és nehéz feladatát tetemesen megkönnyítette, elősegítette. Ily tevékenység gyenge szavak dicséretére nem szorul, önmagában s a köztisztelet nyilvánításaiban hordja jutalmát. Hiszen legszebb jutalma fáradozásainak az leend, ha e tervezet nyomán is gyülekezeteink vagyoni körülményei, ’anyagi viszonyai, ha csak kis részben is, fejlődni, előhaladní fognak. Patay Károly. B.-somogyi egyházmegyei közgyűlés. Ezen lap számára egy idő óta rendesen szokott érkezni tudósítás a b.-somogyi egyházmegye közgyűléseiről, — s hiszem, hogy az ez alkalommal sem fog elmaradni*). Mind ennek daczára azonban én is ez alkalommal tollat fogok, — s ha nem is oly avatottan — mint szokott tudósító szokta — megkísértem egy pár sorban a b.-somogyi egyházmegyének 1894. jul. 24-én és 25-én Csurgón tartott közgyűlésének lefolyását lerajzolni. — Ugyanis: Szép számú tagok jelenlétében először is a hosszúra terjedt esperesi jelentést hallgattuk végig, melyre csak annyi a megjegyzésem, hogy nagyon tévedne az, aki abból az adott helyzetet ki akarná böngészni. Az esperesi jelentés haladást jelez minden téren, pedig köztudomású, hogy az egyes gyülekezetekben bizony nagy a lehangoltság és közönyösség a folyton nevelkedő terhek miatt, — s hogy a jelek mindinkább odamutatnak, miszerint a megpróbáltatásnak napjai nem sokára bekövetkezuek reánk, s be fog igazoltatni az, hogy a napidijak s a tiszti fizetések minden téren való emelkedő irányzata nem lesz képes a bomlásnak induló egyházakba új életkedvet önteni. Hogy a domestika, s a mind inkább növekedő kerületi s egyházmegyei adók mennyi kárt tettek már: azt csak mi közpapok tudjuk, kik a végrehajtói tisztet teljesítjük. A közgyűlés egyik legmegvitatottabb tárgya volt az egyházmegyei tisztviselők fizetésének emelése. Már több éven keresztül bizottságtól bizottsághoz vándorolt ez az ügy; már több év óta mindennapi tárgya volt ez a közgyűléseknek, de mind hiába, mert se hogy se támadt semmiféle csoda doktor, a ki a kellő receptet megtudta volna Írni. Az egyházmegyei költekezések már rég túlhaladták az évi fedezetet, mert az esperesi szükséglet egészen elhagyta régi medrét és folytonosan emelkedő irányzatot követett, elannyira, hogy mig ez előtt 15 évvel 500—600 frt körül volt az egyházmegyei évi kiadás, addig az ma már 1200—1300 frt. Azonban ezen megkétszeresedett esperesi fizetés mellett is folytonos volt a panasz, hogy az esperesnek rá kell fizetni hivatala javadalmazására. Mindenki fizetés emelésről beszélt tehát, — jövedelem forrásokat keresett; — egy kis adó emelés egyes gyülekezeteknél még lehető volna talán, mondák némelyek ; a sok kicsinyből lesz a sok, mondták mások más részről; s végre megszületett a meglepő határozat: hogy visszatérnek a régi költségvetéshez, és csak addig nyújtózkodnak, a meddig a takaró ér, — a mennyit, t. i. meg bir a pénztár. *) Én is szeretem hinni, hogy nem fog el maradni s hogy el ne maradjon , ez utón is kérem nt. B. K. urat annak megküldésére. S z e r k. 31*
