Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-08-05 / 31. szám
487 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 488 Másik nevezetes tárgya volt a közgyűlésnek a Koppi alap ügye. Mintegy kígyó húzódik ez végig egyházmegyei gyűléseinken; már több, mint 10 éve, hogy nem volt olyan gyűlés, melyen erről szó ne lett volna; —hol egy, hol pedig más formában, de mindig előfordult; egy idő óta megfenekleni látszott, most azonban t. i. e mostani gyűlésünkön egészen oly formában jelentkezett, miszerint reményünk lehet hozzá, hogy ez a kérdés rövid idő alatt bevégzí pályafutását, s lemegy közgyűléseink zöld asztaláról, s elmondhatjuk róla: volt, nincs,— és ezt nem csak a Koppi ügyről, henem alkalmasint elmondhatjuk a pénzről is*). Jobb is! legalább a pénztáritoknak és a számvevőnek kevesebb lesz a dolga. Harmadik nevézetesebb tárgy volt a csurgói főgymnásium ügye, a mennyiben legtöbbet beszéltetett magáról; volt kilogramosabb része is, nevezetesen az építkezési ügy ; azonban mégis az 189%. évi isk. segélyosztási tervezet vonta leginkább magára a figyelmet s merítette ki a felszólalók beszélő tehetségét. A vita nem is volt eredménytelen, mert először is kitűnt, hogy az igazgató tanács vajmi keveset tud a segélyezendő tanulók szegénységi s egyéb minősitvényeikről, hanem mindenben csak a tanári kar ajánlatait követi**); — mert különben nem eshetett volna meg, hogy a Soltra alap egyik 140 ftos helyét egy oly helybeli, jó osztályzattal bíró növendéknek ajánlja fel akkor, a midőn számos vidéki, szegény földmives szülök jeles bizonyítvánvu gyermekei mellőzve lettek; és a Koppi alap egy 50 ftos részlete is, mely a szegény sorsú szülök gyermekeit van hivatva segélyezni, nem lett volna egy vidéki tanár fiának felajánlva. A közgyűlés azonban megigazította ezt is. Még volt egy olyan ügye a közgyűlésnek, mely szokatlanságánál fogva szinte megemlítésre méltó. Nevezetesen a csoknyai tanító azért folyamodott, hogy egy bizonyos időközi jövedelmet, a melyre a tanítói gyámolda tette rá a kezét, a közgyűlés neki Ítélje meg, mert hiszen ő személyesen megszolgált érte, a mennyiben a tanító ő volt. A csokonyai lelkész szintén egy ilyen időközi jövedelmet kért magának, még pedig azon okon, mert ha az időben Gyönkön tanároskodott is, de hát egypárszor ellátogatott Csokonyába is. Az egyházmegyei közgyűlés mind két folyamodó érveit meghallgatván, elhatározta, hogy a lelkész folyamodó, ki az alatt Gyönkön tanárkodon s érte díjazást is kapott, megkapja, — a tanitó pedig, ki az idő alatt semmi más javadalmazásban nem részesült, a tanítói hivatal kötelességeit pedig teljesítette, nem kapja meg a kérdéses időközi jövedelmet. Úgy hallom, hogy mind a két határozat meg lesz fellebbezve, s módjában lesz majd a kerületi gyűlésnek is hozzá szólani ezen határozatokhoz, s reményünk van, hogy az meg egészen megfordítva fog intézkedni. Igazmondó János. *) Azt ugyan el nem mondhatjuk, mert annak a pénznek meg kell lenni, ha törik, ha szakad. Hogy ki fizeti ki az egészet kamatos kamataival, Fuchs-e, Kremsir-e, vagy az akkor volt pénztárnok, az már más kérdés. De annyi bizonyos, hogy ennek a pénznek elveszni nem szabad. S z e r k. **) Igen helyesen, me rt ezek legméltányosabbak. S z e r k. Lelkészértekezlet Felsö-Csallóközben. Förge-Patony, Pozsony vármegyének a világ zajától távol eső csendes kis fészke, szokatlan élénkségnek volt tanúja f. évi jul. hó 26-án, midőn a felső-csallóközi lelkész! kar évi értekezletét tartotta benne. Nt. Pethes Endre alistáli lelkész, mint az értekezlet ülés elnöke, reggeli 9 órára hívta össze a tagokat s azok kevés kivétellel pontosan meg is jelentek, sőt az ülésnek a tanítói karból is voltak vendégei, kik mind végig élénk figyelmet s szives érdeklődést tanúsítottak a szőnyegre hozott ügyek iránt. Az ülés lefolyásáról — mint annak ideiglenes jegyzője — a következőkben vau szerencsém röviden számot adni: Nt. értekezlet elnök ur, engedve a tagok részéről általánosan felhangzott ismételt bizalomnyilvánitásoknak, elnöki tisztét még egy évig késznek nyilatkozott elvállalni, s a gyűlést azzal nyitja meg, hogy reámutat főtiszt. Yályi Lajos esperes úr f. évi jelentésében hangsúlyozott azon bensőbb lelkipásztori működésre, mely a polg. házasság s az állami anyakönyv-vezetés törvényuyé emelése folytán vált szükségessé. — Ennek folytán minden értekezlet tagot élénken foglalkoztatott amaz uj álláspont megvitatása, a mely a lelkész és hívei között az uj egyházpolitikai törvényekkel kétségtelenül felmerült. Többen aggodalmaikat nyilvánították amaz előre is látható sajnos jelenség felett, hogy az uj törvényekkel a sok vissza élésre alkalmat adó reversalisok korszaka ismét bekövetkezik. - Ennek lehető ellensúlyozására az esperesi jelentés a cura pastorális pontos keresztülvitelét ajánlja a lelkészek figyelmébe, miért is az értekezlet ennek megvitatását tűzte ki feladatául. Főt. esperes urnák azon figyelmeztetésére, hogy a lelkészek végezzék a népiskolákban a vallásoktatást s neveljék maguknak a híveket — mindenki egyértelmiileg oda nyilatkozott, hogy az a hívek lelki épülését czélzó, atyai szívre valló jó tanács, de az osztatlan népiskolákban annak keresztülvitelét sok nehézségek akadályozzák. Ugyanis az ülésen jelen volt tanítók véleménye szerint is, tekintettel arra, hogy a tanítói kar a reál tárgyak mellett örömmel teljesíti a vallásoktatásnak nehéz, de gazdagon jutalmazó feladatát; továbbá tekintve azt, hogy az egy tanítóval bíró iskolákban az órarend pontosan soha be nem tartható, a tanítónak s lelkésznek egymást felváltása rendszerhez nem köthető s mint ilyen az egész előadás menetére csak zavarólag” ható. Ezeknél fogva kimondja az ülés azt, hogy mig a confirmandusok előkészítését a lelkészek elengedhette«, kötelességének ismeri, addig a népiskolai vallásoktatást (az osztatlan népiskolákban) a tanítók kezéből kiveendfnek nem tartja. Majd tárgyalás alá veszi az ülés az ifjúsági egyletek alakításának kérdését. Mindenki csak helyeselni tudta e fontos intézmény életbeléptetésének szükségét, de csakis a nagyobb községekben sikerülhet ilyen egyleteknek megalkotása, kisebb egyházakban — hol az ifjak száma 6—8-nál többre nem tehető s a mezei munka ide—