Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-08-05 / 31. szám
483 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 484 Az ev. ref. egyházközségek háztartására vonatkozólag készített szabályrendelet tervezet. Haladásnak, fejlődésnek idejét éljük. A mindég jobb, tökéletesebb után kutató szellem nem elégszik meg téveteg, bizonytalan eredményekkel; még azokat a rideg, élettelen számokat is kiforgatja eredeti, régi megszokott formájukból s tetszetősebb, világosabb, láthatóbb alakot ad nekik, hogy azok beszéljenek s hű. való képét nyújtsák a tényleges viszonyoknak. Ezt az egyetlen egy s szerény véleményem szerint legfőbb eredményét látom én, eltekintve az ellenőrizhetés könnyebbé, áttekinthetőbbé tételétől, úgy a kerületi pénztárokra vonatkozólag beterjesztett számvevői javaslatoknak, melyeket méltattak s méltatni fognak nálamnálj hívatottabbak — valamint az egyházközségek háztartására nézve tek. Konkoly Thege Gyula urnák, a barsi egyházmegye érdemekben gazdag tanácsbirájának. minden gyülekezetünkhöz megküldött szabályrendelet tervezetének. Egyházközségeink eddigi háztartása legnagyobb részben a napló-szerű számadó könyveken nyugodott, vezettetvén azok nagyobb gyülekezeteinkben a gondnok, falusi egyházainkban a lelkész által. Kideg, mechanicus egymásutánban következtek a bevételi és kiadási tételek annélkiil. hogy lett volna valami] útbaigazító, valami alap. melyből azoknak a tételeknek szükségképen következniük kellett, s a melynek alapján azoknak valódisága kellőleg ellenőrizhető, áttekinthető lehetendett. Azt lehet mondani, hogy csak is a pénzkezelő s a napló vezető lelkiismeretessége garantirozta, igazolta azoknak a tételeknek hitelességét, pedig utóvégre is ily subjectiv fundamentumra bízni kizárólag egyházaink vagyonának ellenőrzését, nyilvántartását, épen az egyéni jellem különféle fokú megbizhatósánál fogva is nem szabad. Kell lenni egy világos, áttekinthető, mindenki által megérthető okmánynak, ha szabad úgy szótanom telekkönyvnek, melyből az egyház tényleges állapota megiiélliető, kiadásainak, bevételeinek ellenőrizhetése minden nagyobb megerőltetés nélkül megejthető legyen, a melynek alapján az egyházközségek bevételei, kiadásai jóformán előre megállapíthatók, felvehetők legyenek, a mikor azután az a számadó könyv nem egyéb, mint szükségszerű és következetes folyománya amaz okmánynak vagy az okmányok csoportjának, s csak is a kettőnek adatait vonatkozásaikban kell egybe hasonlítani, hogy a számadó könyv tételeinek helyessége, adatainak, számjainak valódisága megállapítható legyen. Erre szolgál a tervezet szerint a „Vagyon könyv“, melly két külön oldalon a cselekvő és szenvedő vagyoni állapot feltüntetésével foglalkozik. Benn kell foglalva lenni ezen vagyon könyvben mindazon forrásoknak, melyek az egyház jövedelmeinek alapját képezik; nyilván vannak abban tartva a holt tőkék, valamint azok a gyümölcsöző javak, melyekre az eg>ház-község háztartásának básisa, alapja épitve van. Másfelől meg vannak jelelve mind ama terhek, melyekkel számolnia kell az egyháznak, melyek állandó, következetes egymásutánban sorakoznak egymásmellé. Az áttekinthetőségnek, az önmagával számotvetésnek mellőzhetlen alapjául szolgál a költségelőirányzat, mely valamint az egyes családok háztartásánál is igen lényeges, úgy az egyházak életében is pótolhatlan tényező gyanánt szerepel a financiális állapot helyes, fejleszthető alakulása körül. S hiszem, ha a vagyon-könyv a tényleges viszonyoknak teljesen megfelelői eg készítetik el, valamint a költségvetés tételei is reálisak s a lehetőségig betartatnak. az esetben nem fog bekövetkezhetni az az anomália, hogy egyes gyülekezetek oly költségvetéssel irányítsák háztartásaikat, melyben 300 forint kiadá>sal szemben 100 — 200 frt bevétel mutatkozik; vagy ha megeshetik is ez egyszer, kétszer, a különböző és változó viszonyok miatt: nem fog válhatni rendszeressé, permanenssé, mert hiszen ott vau, s ott leend az egyházmegye, mely jogosítva. s kötelezve van a költségvetési kiilönbözetet akár a gyülekezet beleegyezésével, akár önhatalmúlag is, a gyülekezet adózó képességének kihasználásával, újabb jövedelmi források kikutatásával kiegyenlíteni, s ekkép a mérleget, az egyensúlyt helyre állítani. Gyülekezeteink nagy része eladósodásának ez a körülmény képezte legnagyobb részben a múltakban okát, a jövőben ez oly nagy mérvben ismétlődhetni, ez a baj jelentkezhetni nem fog. Ugyancsak a hű kép felmutatásának s az ellenőrizhetés reálisabbá tételének alapjául szolgál az adók számlafőkönyve, s a gyülekezeti tagokkal szemben az egyes adó könyvecskék. Meg kellett volna bizony ezeknek lenni már a múltban is, de egyes ügybuzgó társak munkásságától eltekintve, legtöbb gyülekezetünkben ma sincs meg. Van s volt eset rá, hogy egyáltalán minden adószedési napló nélkül szedetnek s szedettek be a hívek járandóságai vagy ezek a naplók meg sem őriztettek, elhányódtak s kizárólag a beszedők jóhiszeműségén, megbízhatóságán fordult meg, hogy a maga teljes egészében bevételeztettek-e azon járulékok. Megesett, megesik az is, hagy a begyült gabona, vagy pénz egy része be sem lett vezetve a számadó könyvbe, még pedig az összes elöljárók, lelkésztárs tudtával, mert hiszen azt úgy is felemésztették a conventio sszedés költségei, tehát 20—30 frt bevétel olyan, melynek sehol semmi nyoma a számadó könyvekben nincsen. S csaknem minden gyülekezetben előfordult, vagy fordulhatott évenként, hogy egy—két egyháztag határozottan állíthatta, hogy eleget tett fizetési kötelezettségének, s a számadó Gondnok csak is egy oldalulag a saját naplójából. vagy néhol csak emlékezetből lehetett képes igazolni az ellenkezőt; tehát szigorúan mérlegelve elegeudőleg igazolni álláspontját képtelen volt, mig most — az adó könyvecskében külön — külön minden egyháztag befizetését nyugtatni kelvén, — ily esetek többé elő nem fordulhatnak. Számadási napló gyülekezeteink mindegyikében ugyanazon rovatokkal vezettetik, mint a javaslatban tervezve van. A főkönyv legnagyobb biztosítékát képezi a rendszeres és megbízható vagyon kezelésnek, s igazán csodálandó, hogy a nélkül mint lehetett a múltban csak úgy a hogy is megfelelőleg vezetni az anyagi ügyeket* Külön-külön csoportonként felvétetnek abban az egyház
