Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-05 / 31. szám

483 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 484 Az ev. ref. egyházközségek háztar­tására vonatkozólag készített sza­bályrendelet tervezet. Haladásnak, fejlődésnek idejét éljük. A mindég jobb, tökéletesebb után kutató szellem nem elégszik meg té­­veteg, bizonytalan eredményekkel; még azokat a rideg, élettelen számokat is kiforgatja eredeti, régi megszokott formájukból s tetszetősebb, világosabb, láthatóbb alakot ad nekik, hogy azok beszéljenek s hű. való képét nyújtsák a tényleges viszonyoknak. Ezt az egyetlen egy s szerény véleményem szerint legfőbb eredményét látom én, eltekintve az ellenőrizhetés könnyebbé, áttekinthetőbbé tételétől, úgy a kerületi pénztá­rokra vonatkozólag beterjesztett számvevői javaslatoknak, melyeket méltattak s méltatni fognak nálamnálj hívatot­­tabbak — valamint az egyházközségek háztartására nézve tek. Konkoly Thege Gyula urnák, a barsi egyházmegye érdemekben gazdag tanácsbirájának. minden gyülekeze­tünkhöz megküldött szabályrendelet tervezetének. Egyházközségeink eddigi háztartása legnagyobb rész­ben a napló-szerű számadó könyveken nyugodott, vezettet­vén azok nagyobb gyülekezeteinkben a gondnok, falusi egyházainkban a lelkész által. Kideg, mechanicus egymás­utánban következtek a bevételi és kiadási tételek annélkiil. hogy lett volna valami] útbaigazító, valami alap. melyből azoknak a tételeknek szükségképen következniük kellett, s a melynek alapján azoknak valódisága kellőleg ellen­őrizhető, áttekinthető lehetendett. Azt lehet mondani, hogy csak is a pénzkezelő s a napló vezető lelkiismeretessége garantirozta, igazolta azoknak a tételeknek hitelességét, pedig utóvégre is ily subjectiv fundamentumra bízni ki­zárólag egyházaink vagyonának ellenőrzését, nyilvántar­tását, épen az egyéni jellem különféle fokú megbizhatósá­­nál fogva is nem szabad. Kell lenni egy világos, áttekint­hető, mindenki által megérthető okmánynak, ha szabad úgy szótanom telekkönyvnek, melyből az egyház tényle­ges állapota megiiélliető, kiadásainak, bevételeinek ellen­­őrizhetése minden nagyobb megerőltetés nélkül megejt­hető legyen, a melynek alapján az egyházközségek bevé­telei, kiadásai jóformán előre megállapíthatók, felvehetők legyenek, a mikor azután az a számadó könyv nem egyéb, mint szükségszerű és következetes folyománya amaz ok­mánynak vagy az okmányok csoportjának, s csak is a kettőnek adatait vonatkozásaikban kell egybe hasonlítani, hogy a számadó könyv tételeinek helyessége, adatainak, számjainak valódisága megállapítható legyen. Erre szolgál a tervezet szerint a „Vagyon könyv“, melly két külön oldalon a cselekvő és szenvedő vagyoni állapot feltüntetésével foglalkozik. Benn kell foglalva lenni ezen vagyon könyvben mindazon forrásoknak, melyek az egyház jövedelmeinek alapját képezik; nyilván vannak abban tartva a holt tőkék, valamint azok a gyümölcsöző javak, melyekre az eg>ház-község háztartásának básisa, alapja épitve van. Másfelől meg vannak jelelve mind ama terhek, melyekkel számolnia kell az egyháznak, melyek állandó, következetes egymásutánban sorakoznak egymás­mellé. Az áttekinthetőségnek, az önmagával számotvetés­­nek mellőzhetlen alapjául szolgál a költségelőirányzat, mely valamint az egyes családok háztartásánál is igen lényeges, úgy az egyházak életében is pótolhatlan tényező gyanánt szerepel a financiális állapot helyes, fejleszthető alakulása körül. S hiszem, ha a vagyon-könyv a tényleges viszonyoknak teljesen megfelelői eg készítetik el, valamint a költségvetés tételei is reálisak s a lehetőségig betar­tatnak. az esetben nem fog bekövetkezhetni az az anomá­lia, hogy egyes gyülekezetek oly költségvetéssel irányít­sák háztartásaikat, melyben 300 forint kiadá>sal szemben 100 — 200 frt bevétel mutatkozik; vagy ha megeshetik is ez egyszer, kétszer, a különböző és változó viszonyok miatt: nem fog válhatni rendszeressé, permanenssé, mert hiszen ott vau, s ott leend az egyházmegye, mely jogo­sítva. s kötelezve van a költségvetési kiilönbözetet akár a gyülekezet beleegyezésével, akár önhatalmúlag is, a gyülekezet adózó képességének kihasználásával, újabb jövedelmi források kikutatásával kiegyenlíteni, s ekkép a mérleget, az egyensúlyt helyre állítani. Gyülekezeteink nagy része eladósodásának ez a körülmény képezte leg­nagyobb részben a múltakban okát, a jövőben ez oly nagy mérvben ismétlődhetni, ez a baj jelentkezhetni nem fog. Ugyancsak a hű kép felmutatásának s az ellenőriz­hetés reálisabbá tételének alapjául szolgál az adók számla­főkönyve, s a gyülekezeti tagokkal szemben az egyes adó könyvecskék. Meg kellett volna bizony ezeknek lenni már a múltban is, de egyes ügybuzgó társak munkásságától eltekintve, legtöbb gyülekezetünkben ma sincs meg. Van s volt eset rá, hogy egyáltalán minden adószedési napló nélkül szedetnek s szedettek be a hívek járandóságai vagy ezek a naplók meg sem őriztettek, elhányódtak s kizárólag a beszedők jóhiszeműségén, megbízhatóságán fordult meg, hogy a maga teljes egészében bevételeztet­­tek-e azon járulékok. Megesett, megesik az is, hagy a be­gyült gabona, vagy pénz egy része be sem lett vezetve a számadó könyvbe, még pedig az összes elöljárók, lelkész­társ tudtával, mert hiszen azt úgy is felemésztették a con­­ventio sszedés költségei, tehát 20—30 frt bevétel olyan, melynek sehol semmi nyoma a számadó könyvekben nin­csen. S csaknem minden gyülekezetben előfordult, vagy fordulhatott évenként, hogy egy—két egyháztag határozot­tan állíthatta, hogy eleget tett fizetési kötelezettségének, s a számadó Gondnok csak is egy oldalulag a saját naplójá­ból. vagy néhol csak emlékezetből lehetett képes igazolni az ellenkezőt; tehát szigorúan mérlegelve elegeudőleg igazolni álláspontját képtelen volt, mig most — az adó könyvecskében külön — külön minden egyháztag befi­zetését nyugtatni kelvén, — ily esetek többé elő nem fordulhatnak. Számadási napló gyülekezeteink mindegyikében ugyanazon rovatokkal vezettetik, mint a javaslatban ter­vezve van. A főkönyv legnagyobb biztosítékát képezi a rendszeres és megbízható vagyon kezelésnek, s igazán csodálandó, hogy a nélkül mint lehetett a múltban csak úgy a hogy is megfelelőleg vezetni az anyagi ügyeket* Külön-külön csoportonként felvétetnek abban az egyház

Next

/
Oldalképek
Tartalom