Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-29 / 30. szám
Ötödik évfolyam. 30. s/.ám. Pápa, 1894. Julius 29 ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5. egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. *® MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ®» TARTALOM: Elnöki megnyitó beszéd. Antal Gábor. — Egyetemes gyáinolda és egyházmegyei gyámoldáink. Patai/ Károly. — Könyvismertetés. M. Joó István: A neveléstan kézikönyve. Borsos István.\ — AJ ár megint? Szép Lajos. — Felhívás. Kis Gábor. — Vegyes közlemények .— Hivatalt» rész. Körlevél. Pályázatok. Elnöki megnyitó beszéd. (Folytatás.) Nehéz feladat várakozik lelkészeinkre a felekezet nélküliség és a törvényesen elismert felekezetekre áttérés elleni küzdelemben is. Mert mig a mi felekezetűnk tagjai befolynak az egyház ügyeinek vezetésébe és intézésébe, addig a róm. katholikusok abból ki vannak és ki lesznek zárva; mig a mi felekezetűnk tagjai terhes egyházi adóval vannak megróva, addig a róm. kath. egyház lelkészi javadalma a népet alig terhelő patronatusi rendszerre van alapítva. Ebből folyólag miuálunk sokkal könj^ebben fordulnak elő egyrészt személyes ambitíóból származó, másrészt vagyoni természetű sérelmek, a melyek a híveket oda viszik, hogy őseik hitét elhagyják és anyagi helyzetükön ez által könynyebbitsenek, ha ehhez nem járulnának is egyéb kecsegtetések és előnyök. E veszedelmet tőlünk csak az bánthatja el, ha sikerül a vallásos buzgóságot híveinkben általában fokozni, néhol pedig a csaknem elviselhetetlen anyagi terhet alább szállítani. Legkevésbbé látszik egyelőre veszedelmesnek reánknézve a polgári házasság intézménye, és az állami anyakönyvvezetés. Mert azt feltételezem a mi jó kálvinista népünkről, hogy bár a törvény erre jövőre nem kötelezi, azért házasságát egyházilag is megáldatja és gyermekeit megkeresztelteti. Azonban a vallásos szellem és buzgóság ébren tartásán kívül itt is oda kellene törekedni, hogy az esketés és keresztelés dijai mindenütt a lehető minimumra szállitassanak le, az esketésé 1 forintra minden különbség nélkül, vidékiek és vegyes házasokra nézve is, a keresztelésé 50 kna. a mint az utóbbi legtöbb helyen most is szokásban van és a szegényeknek ezen dij is elengedtessék. A polgári házasság életbelépte és az állami anyakönyvek behozatala után a dijaknak ily szabályozása és a kiadványokból folyó jövödéiem elvesztése folytán kétségtelen, hogy mindenütt jelentékeny csorbulást szenvedne a lelkészek jövödelme. Én e tárgyra vonatkozólag nem vagyok azokkal egy véleményen, a kik azt tartják, hogy ezen áldozatot mi szó nélkül meghozhatjuk, tehát az állam irányában azért semmi kárpótlásra igényt ne formáljunk. Nem volna igazságos, nem volna méltányos, de nem is tehető fel arról a magyar államról a mely még a pálinka és bormérési jogot is megfelelő értékkel váltotta meg, — hogy a mi legszegényebben dotált lelkészi karunktól, ezen, némi jövödelmet nyújtó jogosítványt minden kárpótlás nélkül elvenné. Hanem azon nézetben vagyok, hogy e czimen jogos igényünk van, nem ugyan túlságos nagy, de méltányos kárpótlásra, a mely tehető, minden 100 lélek után 5 forintra. A magyar államkincstárt e czímen nem terhelné túlságos nagy összeg. Mert ha az ország lakosságát kerek számban 15 millióra vesszük, az évi teher 750000 forint lenne. Ezen összeg volna az egyes egyházkerületekre felosztandó lélek szám arányában, azoktól pedig szinte az egyes lelkészeknek a gyülekezetek lélekszáma arányában kiosztandó. Óhajtom hogy e tárgyat is a tárgyalás sorrendjén megbeszéljük és a dunántúli ev. réf. egyházkerületre ily irányú indítványt terjeszszünk be. Egyházi életünk terén mind sűrűbben mutatkoznak oly jelenségek, a melyek arról győznek meg bennünket, hogy nem csak külső eszközökkel akarjuk egyházunkat védeni, támogatni, de a belső evangeiiomi szellemet, a mely lehet csak egyedül biztos alapja protestáns egyházunk virágzásának, szinte akarjuk erősíteni. Az evangelisatio és belmissio munkája, az annak előmozdítására szolgáló intézmények mind ii kább népszerűvé válnak és terjednek. A lefolyt évben is több helyen tartattak vallásos estélyek, létesültek népkönyvtárak, alakultak uőegyletek, énekkarok, ifjúsági egyletek. Keletkezett egy protestáns szellemű politikai lap az „Örállóu, a mely ha még eddig nagyybb elterjedésnek nem örvendhet és napi lappá nem nőhette is ki magát, a protestáns szellemnek, az irodalmi szinvonalnak, a művelt közönség igényeinek és a tudományos belérték követelményeinek úgyszólván várakozáson felül megfelelő tar-30 Az egyház és iskola köréből MMN'lll Eül miiül HIVATALOS KÖZLÖHYE. 6
