Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-01 / 26. szám
403 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 404 tervezetben javaslatbahozottnál, de ez kipótoltatnék az egyházmegyei és kerületi gyámoldák évjáradékai által, a mely egyházmegyei, illetőleg kerületi gyámoldákat ott, a hol azoknak működése eddig is életrevalónak, áldásosnak, hasznosnak mutatkozott, feltétlenül fentartandóknak véleményezzük. A fentebbi segélymódozat-változtatás és a lelkészek túlságos megterheltetésének elkerülése kívánja egyrészről, másrészről a ezélszerüség, hogy a 24. §-ban felsorolt jövedelemforrások felhasználásában is némi változtatás történjék. így belépési járadékai a lelkészi fizetések 10°/onak befizetését helyesnek tartjuk; de már évjáradékul a 2 V„ % fizetését magasnak véljük akkor, mikor az egyházmegyei esetleg kerületi gyámoldákba is keilend fizetni a lelkészeknek az évi tagdijakat. Ezért 1 V2'V0= másfél százalék évi járulékot kívánnánk felvetetni a lelkészi jövedelmek után. A harmadik jövedelmi forrásnál, az egyházközségek által fizetendő illetménynél, a tervbevett l°/() fentartói illeték helyett, mely a lelkészi jövedelmek után számitatnék. sokkal czélszerübbnek gondolnék, ha a gyülekezetek minden általuk fentartott lelkészállomás után 12 frt évi járulékot fizetnének, tekintet nélkül a lelkészi jövedelem magasságára. Indokolja ezt nemcsak azon körülmény, hogy a lelkészi javadalom mennyisége nem mindig áll egyenes arányban a gyülekezet vagyon osságával, vagy népessége számával; hanem maga az igazság és a megszokás is, mert hiszen az özvegyi évi járadék minden lelkésznére nézve egyenlő összegben állapíttatnék meg, a tanítói állomások után pedig megszokta mint állandó terhet minden gyülekezet, hogy évi 12 frtot fizessen. Mivel mi az egyházmegyei és egyházkerületi gyámoldákat továbbra is fentartandóknak véleményezzük, az alapitványtervezet mindazon szakaszai, a melyek ezeknek ügyeivel foglalkoznak, a javaslatból kihagyandók volnának, csak a fentartásra nézve történnék elvi kijelentés, és ehhez csatoltatnék a 38. §-ban levő intézkedés oly módosítással, hogy az ev. ref. egyházközségek mindazon fizetési cimek alatt való s egyházmegyei és kerületi gyámoldára történő megadóztatástól, a mely címeken az országos lelkész özvegy-árvái gyámintézetbe befizetést teljesítenek, egyszer s mindenkorra felmentetnek, nehogy ugyanazon címen különböző helyekre való fizetésre köteleztessenek. Kevesebb jelentőségű, de mégis óhajtandó módosításnak tartanánk azt is, hogy a fegyelmi utón állásuktól elmozdított lelkészek özvegyei is részesülhetnének némi segélyben, például a 100 frt évjáradékban; mert hiszen férjük fizetett a gyámintézet alapjára esetleg éveken keresztül; a segélyre csak úgy rá vannak szorulva mint mások, és elzüllésiik úgy a lelkészi karnak, mini a ref. egyháznak szégyenére válik. A mennyiben pedig a fentebbiekben foglalt módosítások folytán a tervezett özvegy árvái gyámíutézet mérlege az eredeti tervhez képest roszszabbodnék és aggályossá válnék, hogy a szükségletnek a felsorolt jövödelmi forrásokban kellő fedezete leend-e ? a javaslat 23-ik §-a is akként volna módosítandó, hogy az évi jövödelmekből az országos ref. papi nyugdíj alap javára a jövedelemnek csak 10 százaléka tőkésitetnék egyelőre. Későbbre nézve kimondatnék, hogy midőn az özvegy- árvái nyugdíj alap eléri legmagasabb állandó terheltetését, attól fogva a járulékok kiegyenlítése után mutatkozó pénztár maradékból fele rész a lelkészi nyugdíjintézet, felerész az özvegy árvái gyámintézet tartalékalapja javára lesz tőkésítendő. László János. Antal Gábor gyámoldai jegyző előadó. A veszprémi egyházmegyéből. 1. Három indítvány. A veszprémi ev. ref. egyházmegyei lelkész értekezleten még május 25-én tárgyaltatott három érdekes indítvány. Mind a három a szegény egyházak fólsegélésével foglalkozik; mind a három az államsegélyre apellál. Az első Thury Etelé-é. Azt akarja, hogy a kerület vegyen föl valamely nagy összeget, s annak kamatait az államsegélyből fizesse. Az összegből a veszprémi ev. ref. egyházmegye szegény egyházainak adjon birtokvásárlásra, mely birtok jövedelméből az egyházak állandóan segélyezve lesznek. Ez az indítvány már az egyházmegyei közgyűlés •előtt is megfordult, de kellő fölszerelés hiányában, részint véleményezés, részint kellő fölszerelés Céljából a lelkészértekezletre s egy bizottságnak lett kiadva. Az értekezlet a bizottság munkájáról még nem értesülhetett, mert azt jóformán el sem kezdte: igy adatok hiányában, csak úgy érintőleg szólhatott az indítványhoz, azt elvileg elfogadta, a segítség szükségét hangsúlyozta; de nem volt, nem lehetett abban a helyzetben, hogy megjelölhette volna, mely egyházak és mennyi segítséget igényelnek. Az erről való minden említés tehát, bárhol s bárki által történt is, a kellő alap nélkül történt. A másik indítvány Szenes Imre papkeszií lelkészé, mely e lapok ez évi márczius 11-iki számában már megjelent, s a várpalotai lelkész értekezlet által helyeseltetvén, az egyházmegyei közgyűlésen is megfordult s onnét az első indítvánnyal együttesen az egyházmegyei lelkészértekezletre került. Az államsegélyt akarja a kerületek közt sorbau, egy összegben felosztani, hogy mindenévben másik kapja az egesz összeget, .A kerület megint a 3 legszegényebb egyházmegyének adná ki 3 egyenlő összegben a szegény egyházak közti felosztás végett, legalább 3 ezer fitos segélyt juttatva egy egyháznak, 50 év alatt, jóformán mindenik kerületben fel lennének a szegény egyházak segítve. A segély czélja a lelkész fizetések feljavítása volna. Az értekezlet a nagyszabású tervet minél szélesebb körben való ismertetésre ajánlja. Szeretné, ha csakugyan kivihető volna, hogy kerületünk is, egy-egy évben, egészen megkapná az államsegélyt, s nem a lélekszám aránya, liaueni a szükség volna a felosztás kulcsa. A harmadik segélyinditvány szülője Gózon Gyula, szt.-gáli lelkész. Azt hiszem, ezt az indítványt fogadta az
