Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-21 / 3. szám
Ötödik évfolyam. 3. szám. Pina, 1894. január 24. DUNÁNTÚLI r ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből c 56 * HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr.-K-* MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ®TARTALOM: A gyermekek vallása. Sebestyén Dávid. — Hát mi mit tegyünk ? Kis Józsej. — A csodák vagy két tévedés. Csizmadia Lajos. — T á r c z a. Az arácsi reformált egyház múltja. Thury Etele. — V egyes közlemények. — Hivatalos rész. Pályázat. A gyermekek vallása. Ez a czime azon javaslatnak, melyet a kormány az 1868: Lili. t. czikk némely határozatainak módosítására nyújtott be az országgyűlés elé. Ezen javaslat némely paragrafusaira kerületünk egyik kimagasló alakja nt. Antal Gábor ur észrevételeit, aggodalmait, kifogásait e becses lap 50 és 51-ik számaiban megtette. Nincs, úgy hiszem, senki, ki érvelését nem osztaná s vele együtt be nem látná, bogy a jelen törvényjavaslattal, bár polgári alakban, a szomorú emlékű reversalisok kora fog visszatérni. De nekem meg a javaslatnak ő általa nem említett 8-dik §-a ellen van kifogásom. E paragrafus igy szól: „A jelen törvény életbe lépése előtt kötött házasságokból született vagy születendő gyermekek vallásos nevelésére nézve azon törvény határozata marad érvényben, a mely ily házasságok kötése idejében hatályban volt.“ Az ón nézetem szerint kár volt e §-t beczikkelyezni a többiek közé. Még pedig két okból: 1-ször azért, mert erre a római papság ismét azt mondja, hogy dogmájába ütközik s végrehajtani nem fogja; 2-szor azért, mert a kormány ismét nem lesz elég erós vagy bátor ennek foganatosítására. Ha a római papság a mostani 1868. évi Lili. t. czikket nem tartotta meg, ki meri azt mondani, hogy az általam idézett javaslat ama paragrafusát megtartani fogja? Hogy az a plébános, a kihez a gyermeket keresztelni viszik, még azt tudakolja, hogy szülői mikor léptek házasságra s igy a gyermek a törvény szerint melyik vallás felekezethez tartozik, azt még csak gondolni is abszurdum. Nem hogy elutasítanák, de az előzményekből következtetni lehet, bogy a megfizetett kath. bábák, papi pénzen fogadott kereszt komák által, a szülök határozott akarata ellen is erőszakosan vitetik magokhoz, keresztelós végett, a vegyes házasságból származott gyermekeket. S a kormány, mely a gyermekek vallását szabályozó mostani törvénynek érvényt szerezni nem tudott, remélhető-e, hogy a fenti paragrafust érvényre emeli? Az előzményekből Ítélve, ezt lehetetlennek tartom. Miért szövegezte ezt tehát? Miért czikkelyezte be a többiek közé? Azután melyik lelkésztársam lesz az, ki a fenti § meg nem tartásáért a világi hatóságnál panaszolkodni fog? No ez ugyan kárba veszett fáradtság lenne. Hiszen mit nyertek eddig a följelentő lelkészek? Azt, hogy a gyermek ott maradt az elkeresztelő római plébános anyakönyvében, és fizettek 20—30 frtnyi pénzbírságot. Hát ezt akartuk-e mi a följelentéssel elérni ? Egy állami törvény megszegőivel szemben komoly büntetés volt-e ez? Avagy nem-e satyra? Ha ezt az állam elégnek tartja, akkor mi többé ne lépjünk íöl panaszszal. Mert mi nem ezt akartuk elérni panaszainkkal, hanem inkább bogy a törvény, mig törvény, szent és sérthetetlen legyen mindenki előtt! Az intéző köröknek oda kellene tehát munkálni, hogy a fenti § a javaslatból — mint végrebajtbatlan — hagyassák ki. Sokkal liberálisabb 3 IMMSftl El. EEP. EGHÁM HIVATALOS KÖZLÖNYE.
