Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-21 / 3. szám
35 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 36 lenne, ha ez volna helyette: „A szülők, úgy a kik e javaslat életbe lépése előtt, mint a kik életbe lépése után léptek házasságra, gyermekeik vallásos nevelését szabadon intézhetik/ De bár maradjon a fenti paragrafus, mi ne lépjünk fel panaszlólag többé annak letipróival szemben. Mert ezt, mint nt. Antal Gábor ur is jól mondá, „arczpirulás nélkül“ úgy sem tehetjük. De ellenkezik is a mi vallásunkkal. Hiszen mi küzdöttünk a lelkiismereti szabadságért. Éljen, üdvözüljön tehát mindenki úgy, a mint akar. S viszont mi se utasitsuk vissza ezután a hozzánk keresztelés végett hozott gyermekeket, habár ezek az állam törvényei szerint nem hozzánk tartoznának is. A mi nem törvény az egyik felekezet előtt, az nem kötelező a másik felekezetre sem. A mit nem tartanak meg a római papok, azt, úgy hiszem, nekünk sem kell megtartani. Lehetnek, kik az én okoskodásomat nem he lyeslik, s azt mondják: ha azok nem tartják is meg a törvényt, mi tartsuk meg, mi legyünk jó hazafiak. De ne felejtsék el az illetők, hogy akkor a mi hazafiságunk feláldozza vallásunkat Akkor már egy század múlva a magyar reform, egyház „múltban ól csak s többé nincs jelen.“ Mi már eddig is nagyon sokat feladtunk vallásunkból. Folytathatjuk-e ezt tovább? Épen nem. S miután materiális korban élünk és sokan az egyházi nagy adózás elől szöknek el egyházunkból, az intéző köröknek a főfigyelmet e baj orvoslására kell forditaniok. Mert hiába könnyitik a papnövendékek tanulhatását; a tehetséges, a szorgalmas ifjú arra is tekint, hogy az egyház később tehetségét, szorgalmát mint fogja megjutalmazni. És ha látja a nyomorúságos parochiákat, megteszi bogy 2—3 évi theologiai tanfolyam után más pályára indul. Hátha még azt is figyelembe veszi, hogy az állami anyakönyvvezetés és a polgári házasság által is mennyit csökken a javadalom. Az egyházi adózást emelni többé nem lehet. Hanem lehetne emelni a szegény lelkészek részére adni szokott államsegélyt. Ha a mai derék kormány 2—3 millió frtot nem sajnál a budapesti létesitendő új hidakra: vájjon a protestáns egyházak évi segélyét nem-e lehetne legalább fél millióra emelni. Hiszen a magyar államot semmivel sem erősíthetné jobban, mint ha a magyar reform, egyházat hozzá móltólag támogatja. Mert az biztos, hogy mig a magyar reform egyház áll, addig állni fog a magyar állam is, de nem biztos ennek ellenkezője. Vájjon a 2—3 millió frtos hid, vagy a reform, egyház tesz-e az államnak nagyobb szolgálatot? Törekednünk kell arra is, hogy alapítványaink szaporodjanak s lelkiismeretesen kezeltessenek. Félre kell tenni a túlságos szerénykedést. Fel kell keresnünk vagyonos, magtalan egyháztagjainkat s kérni őket, hogy egyházunkról halálok idején adományaikkal emlékezzenek meg. És én hiszem, ha vagyonilag megerősíthetjük egyházunkat, akkor a mérkőzéstől nem félhetünk. Nem szabad felednünk, hogy a szellemi* a tudományos erő is az anyagon nyugszik. Mint lehessen a szellemi erőt fokozni ott, a hol nincs anyagi erő a tudományos művek beszerzésére? Azért mig nappal van munkálkodjunk. Én azt hiszem, hogy a telket, mit az ősök megszereztek, könnyebb mivelve megtartani, mint megszerezni. Ha ők megszerezni tudták, mi fejlesszük tovább, ne juttassuk a hitelező kezére. Szégyen és gyalázat lenne reánk, ha a mező, a tér, mely ápolásunkra bízatott, parlagon heverne, s nem teremne gyümölcsöket. Ha anyakönyveinket óv végén veszteséggel zárjuk le, miként állhatunk meg akkor az örökkévaló s a történelem itólőszéke előtt? Igaza volna-e Schlauchnak hogy vallásunkban nincs éltető, fentartó erő? Nincs igaza. Csak ki kell lépni a küzdtórre s munkálni, mig a nap le nem hanyatlik. Előttünk a példa. A római papok sorba járják a házakat, hogy egy lelket nyerhessenek. — Utánnok mi is, ha lehet előttük! Egyetlen lelket se engedjünk, mert azt mondja a legnagyobb reformátor Jézus: „a ki az ón kicsinyeimre gondot nem visel, nem méltó én hozzám.“ Bana Sebestyén Dávid reform, lelkész. Hát mi mit tegyünk? Hányszor tettük már fel e kérdést mostanában, hányszor kaptunk már rá feleletet is ? Nem tudnám megmondani. A zsinatnak novemberi ülésezése alkalmával is az egyetemes értekezleten meghányták vetették e kérdést ; kijelölték a cselekvés irányát is, de csak részben. Ajánlották u. i. 1. egyházi értekezletek tartását a valláserkölcsi élet belterjesebb fejlesztése, a belmissiói tevékenységnek és * lelkipásztori gondozás fokozottabb gyakorlása érdekében;
