Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-10 / 23. szám

363

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

364

II. FEJEZET.

Az özvegyek és árvák segélyezéséről.

14. §. A 3. §-ban felsorolt lelkészek özvegyei és árvái, a mennyiben férjük, illetőleg atyjuk legalább 10 beszámítható szolgálati évvel birt, a félj, illetve atya elhalálozása után, állandó évjáradékra, neveltetési illetőleg gyámolitási segélyre tarthatnak igényt.

15. §. Az özvegyi évjáradék összege, a néhai férj beszámítható szolgálati éveinek s élvezett fizetésének alapul vétele mellett, de az egyenlőség és testvériség elveire is tekintettel, akként állapittatík meg, hogy a lelkészi állomások a szerint, a mint azoknak javadalma 700 írtnál kevesebb vagy több, két csoportba osztatnak be s ezeken belül, a szolgálati évek száma szerint, a következő §-ban részletezett különböző arányban kapnák az özvegyek az állandó évjáradékot.

16. §. I. A 700 frtot meg nem haladó évi fizetéssel birt lelkészek özvegyei:

10—15 évig terjedő szolgálati idő után évi 100 írt.

15 20 „ „ jj j? n n 150 „

20 25 „ „ „ „ „ 200 „

25 30 „ „ „ „ « » 2o0 „

30—40 „ „ „ „ „ „ 300 „

40 50 „ v „ „ „ 400 „

II. A 700 frtot meghaladott fizetéssel birt lelkészek özvegyei pedig:

10—15 évig terjedő szolgálati idő után évi 150 frt 15-20 „ „ „ „ „ „ 200 „

20 25 „ „ „ „ r> v ^30 ,,

25—30 „ „ „ „ „ „ 300 ,.

30 40 „ „ rí y y y 400 ,,

40 50 „ ,, „ n 501 > ,,

évjáradék élvezetére jogosultak.

17. §. Az árvák részére folyósítandó neveltetési segély összege, csak atyátlan árváknál, minden egyes árvára külön-külön, az özvegy anya részére meghatározott évjáradék Vg-ában állapittatik meg; a szülők nélküli árvák pedig szintén külön-külön, — az anyát megillethetett évjáradék ‘Ved összegét nyerik neveltetési segély czimen. A neveltetési segéty összege azonban, atyátlan árváknál az özvegy anya járulékának fele összegét, szülőtlen árváknál az anyát megillethetett évjáradék %-ed összegét felül nem haladhatja.

18. §. Az évjáradék kiszolgáltatása megszűnik:

ha az özvegy újból férjhez megy, vagy meghal;

a neveltetési segély kiszolgáltatása pedig akkor, ha:

1. a fiárvák a 20 évet, a nőárvák peóig a 18 évet betöltöttük, vagy ha házasságot kötöttek; azonban, a testi vagy lelki fogyatkozás miatt, teljesen keresetképtelen árvák, — ezen koron túl is, — esetről esetre meghatározandó, — gyámolitási segélyben részesíthetők.

2. ha önmagokat feutartani képes állapotra jutnak, — és végül

3. ha elhalnak.

19. §. Az atya nélküli árvák, anyjuk elhalálozása esetén, a szülőtlen árvák magasabb neveltetési segélyének élvezetébe jutnak.

20. §. Azon lelkész, körlelkész vagy missionarius özvegye, kinek néhai férje a gyámintézetnek 10 évig nem volt tagja, csak végkielégítésre tarthat igényt, mely az özvegyekre nézve a 15. § ban körvonalazott elvek szerint következő öss. egben állapittutík meg:

I. A 700 frtot meg nem haladott fizetéssel birt lelkészek özvegyei részére:

1—5 évig terjedő szolgálati idő után 300 írtban

5 — 10 „ „ „ „ „ 400 „

II. A 700 frtot meghaladott fizetéssel birt lelkészek özvegyei részére:

1—5 évig terjedő szolgálati idő után 400 írtban

5—10 „ „ „ „ „ 600 „

A 10 évi beszámítható szolgálati idővel nem bíró lelkészek elmaradt árvái pedig a 18. §-ban meghatározott életkor eléréséig, az alap állásához képest, s a netáu más alapokból részükre juttatott segélyek összegének tekintetbe vételével, évről-évre külön megállapítandó nevelési segélyben részesittetuek.

21. §. Állandó gyámolitásra vagy egyszersmindenkorra szóló végkielégítésre azonban, a fentebb jelzett előfeltételek megléte esetén is, csak az az özvegy tarthat igényt, ki néhai férjével a tényleges szolgálat ideje alatt, vagy azt megelőzőleg kelt össze, annak haláláig vele együtt élt és kifogástalan életet folytat.

Állandó vagy egyszersmindenkori segélyre pedig csak azon árvák bírnak igényjogosultsággal, kik az elhalt lelkész édes gyermekei.

25. §. Az előbbiekben megkívánt általános kellékeken kívül, az alábbi pontokban felsorolt esetekre, még a következő rendelkezésék állapíttatnak meg.

a) Azon özvegyek, kik néhai férjükkel, ennek 60 éves kora után keltek egybe, valamint az ezen házasságból származott gyermekek állandó ellátásra igénynyel egyáltalán nőm birnak s végkielégítésben is csak akkor részesíthetők, ha néhai férjükkel legalább 5 évig együtt éltek.

b) Azon özvegy pedig, ki 50 évesnél idősebb lelkészhez ment volt férjhez s az ezen házasságból származott gyermekek, állandó évjáradékra, nevelési illetőleg gyá molitási segélypénzre csak úgy tarthatnak igényt, ha férjük, illetve atyjuk a házasság megkötése után legalább 10 évig élt s a gyámintézet tagja volt.

c) Azon özvegy, ki néhai férjével nem élt együtt vagy attól törvényesen elvált, a férj után semminemű segélyre nem tarthat igényt, a lelkész gyermekei azonban, ha a feltételek különben megvannak, segélyre igénynyel birnak és szülők nélküli árváknak tekintendők.

d) Az az özvegy, ki erkölcstelen életet folytat, vagy valamely bűntett vagy vétség miatt a polgári bíróság által elítéltetett, évjáradék vagy végkielégítése iránti igényét nem érvényesítheti s a netán már megszerezett állandó segélyt elveszti; a lelkésztől származott gyermekei azonban, ha a feltételek különben megvannak, segélyre igénynyel birnak s szülők nélküli árváknak tekintendők.

23. §. Tekintet nélkül a fennebb elősorolt kizárási okokra, a gyámintézet kötelékébe tartozó minden oty lel-