Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-10 / 23. szám

365 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 366 késznek, körlelkésznek és missionariusnak, ki a gyámin­tézetnek legalább 3 évig tagja volt, halála esetén hátra maradó özvegye, árvái, vagy ilyenek nem létében egyéb hozzátartozói, kik tisztességes eltemettetéséről gondoskod­nak. az elhunyt beszámítható fizetésének 10%-át nyerik a gyámintézeti alapból temetési segély czimen, mely Ösz­­szeg a gyámintézeti alapot kezelő egyházkerületi hatóság által, a haláleset szabályszerű úton történt bejelentése után haladéktalanul kifizettetik. Azon özvegyek vagy árvák azonban, kiknek férjük illetőleg atyjuk a gyámintézetnek 3 évnél rövidebb ideig volt tagja, a befizetett belépési járulék összegét kapják temetési segélyül. (Folyt, köv.) Tóth Sámuel. konveriti jegyző. Könyvismertetés. Köznapi imák templomi használatra. Tekintettel az évszakokra. Irta Gyöngyösy Sámuel tisza-nánai ev. ref. lelkész. Harmathy Pál tulajdona. Az egyházibeszéd-irodalom terén is előnyösen ismert nevű szerző e posthumus munkájában az ímádságírás te­rén eddig parlagon hagyott területet vesz művelés alá. Az egyes évszakokhoz alkalmazza imádságait s ezen el­járását előszavában megokolni is törekszik. Kétségtelen, hogy az imádság, ha különben a szív legmétyebb forrá­sából fakadó érzelmeknek és vágyaknak hűséges kifeje­zője, bárhol és bármikor is lehet fölemelő, de viszont a gyümölcsöző és üdvös hatást tekintve, nem helytelen hely­hez és időhöz alkalmazkodnunk imádkozásunkban. „Igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése!“ — mondja Jakab apostol. (V: 16.) Az igaz keresztyénnek minden tényezőt föl kell használnia, melylyel lelkének buzgósá­­gát emelheti s igy imádkozását gyümölcsözővé, áldásossá teheti. Már pedig a lélek buzgóságának emelésére nagy hatása van a helynek is, időnek is. Egy művészileg épült templom, melynek remek faragváuyokkal ékesített abla­kain pazarul önti be a nap ragyogó aranyát s melyben minden oly kedves, oly barátságos, oly marasztaló, sok­kal inkább emeli a lelket, mint egy félreeső egyszerű fa­lucskának gyomos, maszlagos udvarral övezett roskadozó Istenháza, melybe nem istenes örömmel, de félve lép az imádkozni vágyó lélek. A Szellő lendiilésén ringó buza­­kalászok között s az édes teher alatt görnyedő gyümölcs­fák árnyékában is már gondolatok támadnak az áhítatra kész kebelben, mint a sivár Szaharában, melynek forró homokját a fojtó Számum szántja .végig. Révész Bálint egy terebél^ es fa árnyékában irta legfelségesebb imádsá­gait. Épígy, a természet tavaszi ébredése, a nyár megté­rített asztala, a halványuló őszi lombok hulló levelei, a pihenés télé álmában a halál gondolata: mind-mind más­nemű érzelmekben emelik Istenhez a kebel buzgóságát, nemcsak vasárnapokon, de hétköznapokon is.“ (4. 1.) E szempontokat figyelembe véve, teljesen jogosult­nak tartjuk ez imádságoknak napvilágra bocsátását. A két kötet tartalmaz: 2—2 hétre való tavaszi, nyári, őszi és téli reggeli, egy héti advent reggeli imádságot, (I. köteti továbbá egy héti bünbánathéti reggeli, 3 héti közönséges reggeli, 3 héti közönséges délesti, 1 héti bün­­bánathéti délesti. 1—1 Karácson szombatja reggeli és esti 1 — 1 Nagy csötörtök reggeli és esti, 1-—1 Husvét szom­batja reggeli és esti, 1—1 Áldozó csötörtök reggeli és esti, '•—1 Pünkö-t szombatján reggeli és esti, I—1 Év utolsó napján reggeli és esti, 6 Betegekért való, 1 Káros, kései fagy után és 1 Kártékony esőzéskor mondandó imád­ságot (II. kötet.) A tartalom tehát csak az imádságok számát tekintve is elég gazdag és változatos, de nem kevésbbé az ezen imádságok tartalma is. Itt-ott meglátszik ugyan rajtok Révész Bálint hatása főleg az egymással ellentétbe állí­tott képek használatában, de különben ugyanaz az erede­tiség és szellem nyilatkozik bennök, mint a szerző köz­kézen forgó prédikáczíóiban. A váltakozó évszakok uj és épületes gondolatokat támasztanak az imádságiróban és ezeket meglepő, képekben és hasonlatokban gazdag kül­sőbe öltözteti, annyira, hogy egy-egy alkalomra vonatkozó tekintélyes számú imádságai nemcsak gondolat, de kidol­gozás tekintetében is teljesen elütnek egymástól, mig a legtöbb imádságirónak ugyanazon tárgyra vonatkozó imád­ságaiban egyes gondolatok gyakran ugyanazokkal a sza­vakkal is ismétlődnek! Kár, hogy képzelete néha nagyon csapongó, vidáman repdes egy tárgyról a másra és ha eltér tulajdonképeni tárgyától, nehezen tudja azt újra föl­keresni. Máskor ismét nehezére esik lelkének a repülés, s ha törekszik is a magasba, porba hull, mint a himes pillangó, melyet lever a nyári fergeteg. De ha az évszakokkal változó természet ábrázatában is megtalálja az imádságirásra alkalmas anyagot, még­­inkább kiaknázza ezt ott, a hol valamely történeti ese­mény is kínálkozik neki támaszpontul. így az ünnepek előtti reggelekre és délestékre irt imádságait az előzőknél sokkal sikerültebbeknek tartjuk. Ezek Írásakor az egyes ünnepekkel összefüggő történeti események az eredeti, magvas gondolatoknak egész raját keltik életre keblében és mintha ezen gondolatoknak kifejezésében is közvetle­nebbül tudná érinteni az emberi szív érzékeny húrjait, mint kötete első felében foglalt imádságaiban. Ezekben, több a lélek és élet, csapongó képzeletét is jobban fékezi, az imádságtan szabályaihoz is szigorúbban alkalmazkodik s a kivánalmaknak megfelelőleg juttatja egyik vagy má­sik részt túlsúlyra; mig amazokban a magasztaló részt gyakran az unalmasságig nyújtja, s viszont a hálaadóval meglehető:-eu mostohán bánik. Stilusa mindenütt kitűnő magyarságú, költői és szí­nes; de virágai mig egyrészről sohasem teszik dagályossá, másrészről csak ritkán palástolják a gondolatok hiányát* Sűrűn váltakozó hasonlatai eredetiek és megkapok. A, külső természeti és a belső lelki világnak találó ellen­tétbe való állitása helyes tapintatra vall. Fokozatai gya­koriak s nem csekély szónoki lendületet kölcsönöznek az; itt-ott rhythmikus soroknak. Figyelembe véve, hogy ez imádságok eredeti esz­mékben és fordulatokban gazdagok, stílusuk im idsághose-

Next

/
Oldalképek
Tartalom