Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-13 / 19. szám

Ötödik évfolyam. 19. szám. Pápa, 1894. május 13. ELŐFIZETÉSI DÍJ:, Helyben és vidékre pos­tai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből *-------------—-------— E HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor több­szöri közléséért 5, egy­szeriért 7 kr sorja. Ezen­kívül bélyegdíj :T0 kr.---------------------—§t ~® MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. 0-TARTALOM: Áldott Szent Lélek, reánk szálj ! O — A korunkban szükséges theologusi és keresztyéni jellemről. Csiz­madia Lajos. — Könyvismertetés. — Tár ez a. Piinkösti ének. a. s. — Szegedi Kis István Kálmáncsehiben. Földvári/ László. — Vegyes közlemények. ,,Áldott Szent Lélek reánk szállj!“ Mikor a mi édes Megváltónk elvégezte kül­detését e földön s fölszállott a mennybe az Atya Istennek jobbjára: a magukra maradt apostolo­kat erős hitük és az isteni mesterüktől adott Ígéretek daczára is csüggedés fogta el. Az em­beri gyengeség érzete kishitüekké tette őket s bizalmatlanokká, hogy ők, a szegény és — lát­szólag — legjelentéktelenebb emberek, meghódít­hatnák a hatalomban, fényben és kincsekben duskálkodó nagy világot. Most, hogy nem volt többé mellettük az, kihez mint kőszálhoz remé­nyükkel, bizodalmukkal és hitükkel repkény gya­nánt tapadtak, újra az az érzés lepte meg őket, mely Pétert gyengévé tette, mikor Mesterét a poroszlók kezeiben látta. E nyomasztó érzések terhe alatt csak titkon gyülekeztek össze a ke­vés számú hívek s ajtójukat behajtva, az ava­tatlanok kizárásával imádkoztak s tanakodtak, hogy miként töltsék be a Megváltótól rájuk ru­házott nagyszerű hivatást. E tétovázás azonban nem sokáig tarthatott. Elkövetkezett a Pünkösd ünnepe s az összegyü­lekezett tanítványokra sebesen zúgó szélnek zen­dülése közben, kettős tüzes nyelvek alakjában szállott alá a mennyei Atya legdicsőbb ajándóka, a Jézustól előre megígért Szent Lélek. Az a ha­talmas mennyei erő, mely a kiválasztott s mél­tónak talált embert kiszabadítja a közönséges emberiesség korlátozó bilincsei közül s szárnyak­kal ruházza fel, hogy felülemelkedjék a test szol­gálatában fáradozók tömegén s megvilágosult lelki szemekkel lássa a legmagasabb czélponto­­kat s a hozzájuk vezető egyenes utakat ott, hol a templom csarnokában vásározók tömege nem lát, nem sejt semmit. Kinek keblében ez a ha­talmas mennyei erő szállást vett, az nem haj­­hássza többé a földi kincseket, nem fél a hatal­masoktól, nem szolgálja többé saját teste gyön­­geségeit; hanem inkább e mennyei hatalom arra ösztönzi ellenállhatlanul, hogy ingadozás nélkül törjön az ő lelki szemei előtt fénylő magas, égi czélok felé s e helyes útra térítsen másokat is. E hatalmas, mennyei erő nyilatkozott meg az apostolokban az első Pünkösd ünnepén, mely­nek megragadó történetét mindnyájan ismerjük. Ez adott nekik oly erőt és bátorságot, hogy rög­tön odahagyták a zárt ajtók védelmét s rettegés nélkül jelentek meg a messze földekről összetó­dult zsidók között, hogy láng szavakkal hirdes­sék a Jézus tudományát és föltámadását. S hir­dették az ihletettségnek oly túláradó erejével, hogy a sokaság álmélkodva kérdezgető mintegy saját magától: „Vájjon mi lészen ebből?“ Az lett, hogy az isteni erőtől inspirált apostolok ez első föllépésére mintegy három ezeren keresztel­­kedtek meg a Jézus Krisztusnak nevébe! Az lett, hogy a szegény és jelentéktelen emberek csak­ugyan meghódították a világot! De nemcsak az apostolok részesültek a Szent Lélek ajándékában. Megígértetett és megadatott mindazoknak, kik az Üdvözítő tudományát iga­zán átértik s ennek folytán őszinte eltökéléssel 19 A IMIÉI Ef. W. EGYHÁZKIiR. HIVATALOS tílMl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom