Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-29 / 17. szám
263 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 264 romban, hogy a tanintézetbe a külvilággali érintkezés nélkül eljuthassanak, mi czéljuk van az ily érveknek, a melyekkel a félénk családanyák alapnélküli elrettentésével lehet ártani az intézménynek, ha az akár Komáromban akár Pápán lesz; de komoly férfiak előtt, a kik tudják, mert látják, hogy mindkét helyen mily szép lendülettel indult meg az állami leányiskola intézményének cultusza, — Komáromban 150 a növendékek száma a négy osztályban — az ilyen számbavehető érv úgy sem lesz. Hogy Komáromban az állam rendez be ínternatust ? A jövőnek ily távoli zenéjében senki sem gyönyörködhetik; hisz első sorban a Brassóban és sok más helyeken felállítandó és már létező állami intézetek* sőt a pápai leány iskola is meg fogja előzni abban Komáromot, ha ugyan az állam anyagi ereje azt meg fogja engedni a messze jövőben, mert Komáromban minden terhet a városi terhes adók alapjára hárít az állam is, sőt legközelebb már a prot. hítfelekezetek segélyét is cultur intézményekre szándékoznak lefoglalni. Oda kell tehát törekednünk tisztelt Uraim, hogy az egyházmegyék és az egyházkerület bölcsesége el ne ítélhessen soha senkit közülünk, s jól megfontolandó kérdés az, hogy feladhatja-e kerületünk a készülő leány nevelő intézetnek biztosított alapjait a pápai kísérletezések érdekében? Mi azt hisszük s erős meggyőződésünk, hogy csak igen fontos érdekekért lehetne azt kerületünknek feláldoznia, és részünkről a kerület egyes buzgó tagjainak megbélyegzésére akkor sem törekeszünk, mikor a komáromi társadalom által közegyetértéssel felalánlott törvényhatósági 75000 frtnyi rendkívüli segély összegektőli elültetésünket a pápai érdeklettek dicsekvéssel tüntették fel saját közbenjárásuk eredményeként. Hanem igenis minden anyagi és erkölcsi támogatásunkat összpontosítva, mert félő, hogy úgy is a gyöngébb fél maradunk, oda kell törekednünk, hogy a kerület főbb pontjain erősítsük és gyarapitsuk anyaszentegyházunknak erős támadások czélpontjául szolgáló hitéletéti Álljon elő nyílt sisakkal az, a ki a dunántúli protestáns hitélet góczpontján Komáromtól megtagadja a kerületi segély Lázári eledelét hogy viselje is a kerület előre látó bölcs intézkedéseinek meghiúsítása esetén a kielégithetlen egyoldalú törekvések következményéért a felelősséget! Jólehet ez erkölcsi felelősség a kerület veszteségeiért kárpótlást nem szerez. Az interuatusi helyiség kérdésében tartozunk ama felvilágosítással a ferde magyarázattal szemben, hogy a komáromi egyház az 1880-as években, a mikor a collegyumi épületért csak egy darab cs. kír. arany évi bért kapott, felajánlotta az épületet és a mellett évi 500 frtot; úgy de ezen idő óta emelte az egyházi tiszti fizetéseket úgy, hogy e czimen kénytelenittetett a collegyumi épületért a fenti összegnek megfelelő haszonbért kérni és azt költségvetésébe illeszteni: ez az oka, hogy ezúttal külön évi járulékot nem szavazhatott meg. Ami már most azon másik ferde érvelést illeti, hogy az épületet a főgondnok ajánlotta el, szintén helyreigazításra szorul, mert a főgondnok csak is az egyházközség megbízása korlátái között selelc ed hetik s a felajánlásra nézve az egyházközség már két ízben szabályszerüleg nyilatkozott is illetékes egyház tanácsa által és pedig mindanyiszor egyhangúlag s az eset mindannyiszor a közgyűlésnek is bejelentve lett. A komáromi jótékony nőegyesület által Tisza Kálmán úr 0 Excellentiája tiszteletére rendezett ünnepi tánczvígalom 1000 frtnyi jövedelme a nőegyesület által a czél érdekében megállapított azon határozott kijelentéshez képest, hogy az a Komáromban létesítendő kerületi felső leány iskola czéljaira kiadandó lesz és csak is amennyiben az fiz éven belül fel nem állitatnék, lesz a nőegyesületi alap tőkéhez csatolandó — tőkésítve kezeltetik és úgy tudjuk, hogy az a komáromi internatus czéljaira az egyház által felajánlva lett. Még csupán a lelkész és tanító urak által netalán eszközlendő gyűjtés tárgyában felidézett zavarra nézve tartjuk szükségesnek e becses lapok megtévesztett olvasóit tájékozni s ezúttal több megjegyzést tenni nem is kívánván, időnket az egyház és kerületünk közjavára igyekezünk más irányban is hasznosítani. A gyűjtés tárgyában felvetett kérdésre igen röviden felelhetünk, mert azoknak, a kikben tántorithatlan hűség, ragaszkodás és jóakarat a vezérlő fáklya anyaszentegyházunk megprópáltatásának nehéz időszakában az anyagi áldozatoknak komoly akarat és utánjárással való támogatása körüli igaz sáfárkodásban, nincs szükségük az útbaigazításra, mert a gyűjtött] összegek rendeltetési helyét feltalálják akar a kerületi pénztárt, akar a komáromi ref. egyház főgondnoki hivatalát választják el azok beküldésénél rendeltetési helyül. Azonban tekintve azt, hogy a komáromi egyház főgondnoka által kibocsátott Kérelmi szózatban a cél vagylagosan lett feltüntetve t. i. hogy akár Pápán, akár Komá. romban létesítendő internatusra történjék az adakozás: ez okból tájékoznunk kell a lelkész és tanító urakat az iránt, hogy tekintettel arra, miszerint a kerületi költségelirányzat nem csupán a Komáromban létesítendő internatus szükségletét fogja fedezni, hanem a pápaiak által felállítatni célzott internatusra kilátásba helyezett 500 frtot megközelítő kiadási többletet is, igy bizton remélhetjük, hogy a komáromi ref. főgondnoki hivatalhoz beküldendő összegek tisztán a tanáraink, lelkészeink és tanítóink szorgalmas leány gyermekeinek féldijas és ingyenes helyeinek betöltésére lesznek alapíthatók s a mennyiben ily kikötéssel alapitatnak, e célra lesznek fordítandók és ha lelkészeink s tanitóink vallásos hitbuzgósága akkor sem fog megnyilatkozni, mert még ez ideig nem nyilatkozott meg, mikor saját érdekeikről és állásaik jövőjének ily fontos és előnyös előre viteléről van szó, akkor a buzgólkodó világi férfiak levonhatják ebből a conseqnentiát saját buzgalmuk céltalan voltára, de egyházaink védtelen helyzetére nézve is a jövőben. S minthogy az idő még messze van, mi teljes bizalommal tekintünk működésűk elé. Egyebekben béke é* áldás legyen és maradjon velünk a nagy megpróbáltatásoknak küszöbén !!! * * *
