Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-29 / 17. szám
Ötödik évfolyam. 17. szám Pápa, 1894. április 29. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 írt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből ■x MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. TARTALOM: A vallás és a népiskola. (Folytatás.) Marosa György. — II. Nőnevelő intézeteink sorsa a kerület jólfelfogott érdekei szempontjából. *** — Pénztáraink kezelés-szabályzata. Szabó János. — Könyvismertetés. Száz éves küzdelem a kassai ref. egyház megalakulásáért 1550—1650. Kis Ernő. — Vegyes közlemények. A vallás és a népiskola. (Folytatás.) Az egyházi főhatóságok iskoláik beléletének megvizsgálásánál különös figyelmet fordítanak a vallásos nevelés, illetőleg a vallási tantárgyak mikénti kezelésére. Mondhatni, hogy az ilyen egész vizsgálat a vallási tantárgyak körül forog. És mégis e hű őrködésnek is az életben alig látszik némi nyoma. Miért? Mert népiskolai vallásos nevelésünk rendszere hibás. Az egész rendszer a vallási tantárgyak eltanításában, a kathekizmus bemagoltatásában és bizonyos forma szigorú megtartatásában határozódik. A rendszer nem felel meg sem a növendékek értelmi képességének, sem pedig a rendszer keresztül vitelére irányzott tanítói működés a vallásos nevelés czéljának. Nézzük a vallásos nevelés czélját! A vallásos nevelés czélja: I. a vallásos érzés ápolása fejlesztése és II. a vallásos érzésnek jellemmé, meggyőződéssé szilárdítása. E kettős czélt külön kell választani. Hatni előbb az elsőre és azután törekedni a másodikra. Ha a népiskola a vallási tantárgyak tanítása közben a szertartások megtartására gondosan ügyel: kétségen kívül hat a vallásos érzés ápolására, fejlesztésére és törekszik a vallásos érzésnek jellemmé, mgygyőződéssé szilárdítására; de figyelmes gondolkodás után határozottan állíthatjuk, hogy pusztán a vallási tantárgyak tanításával, a szertartások megtartatásával soha czélt nem érhetni. Nem csak azért nem, mert a vallási czeremóniák megtartása többnyire, a tantárgyak megtanitatása „néha-néha“ kényszerrel jár — a vallásos nevelés pedig nem ismerhet kényszert, mert csak az alakítja át a szivet, mit készséggel, örömest fogad be — hanem azért is, mert a vallás és vallástan különböző fogalmak lévén, maga a különbség megmutatja, hogy a vallásos nevelés czéljának nem felelhetünk meg pusztán a vallási tantárgyak tanításával. Más fogalom a vallás és ismét más a vallástan. A vallás az Isten ismerete, hivése, Isten iránti félelem, bizalom és engedelmesség. A vallástan pedig ezen hitnek, ezen ismeretnek egy rendszerbe öntött formája. A vallás a lélek, a vallástan pedig a test. A vallás a lényeg, a vallástan pedig a lényeg tantételekbe öntött meghatározásának rendszere. És ha előbb való czélunk a vallásos nevelésben a vallásos érzés ápolása, fejlesztése, úgy előbb is kell adnunk a lényeget, mint a rendszert; mert alap nélkül összedüléssel fenyegető épületet építünk ; s épen azért a gyermek szivében, lelkében előbb vallásos kedély-világot kell teremtenünk, hogy a vallás rendszerbe foglalt örök igazságait befogadhassa. A vallástan a vallás rendszere lévén — természetes, hogy különösen törekszik a vallásos érzésnek jellemmé, meggyőződéssé szilárdítására: épen ezért mint külön tan nem volna tanítható a népiskola alsóbb osztályaiban. — Mert jellem, meggyőződés csak fejlett értelem és jő érzésekkel telt szív tulajdona lehet. És a fejletlen értelmit, a jó és rossz között még ingadozó gyermek hogy vegyen meggyőződést a vallástaní meghatározásokból, mikor azokat áttekinteni nem képes ? Hogy alakuljon benne vallásos jellem, mikor dogmatikai tételekkel megemészthet len rejtélyt nyújtunk a népiskolában a fejletlen, fiatal szellemnek ?! Levonva a következtetést, állítjuk, hogy a népiskolai vallásos nevelés nem kezdődhetik s nem is határozódhatik a vallási tantárgyak tanításában; mert még a felsőbb osztályokban is — ide értve az ismétlőket is, a hol a czél a vallásos érzésnek jellemmé, meggyőződéssé szilárdítása : még ott sem elég csak is a hit- és erkölcstan tanítása; hanem szükség van más eszközökre is, melyeket kell, hogy a tanító nevelői gondoskodásának, munkásságának segítőjévé tegyen. Az alsóbb osztályokban pedig — a hol czél a vallásos érzés ápolása, fejlesztése — nem alkalmazható a rendszeres vallástan-tanitás; hanem csakis oly eszközök kellenek, melyekben ott van a mindeneket 17 ADiÁITŰLI EV. REF. EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖNYE. í 2
