Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-15 / 15. szám
Ötödik évfolyam, 15. szám. Pápa, 1894. április 15. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből IMIMÉ H. REF. min. HIVATALOS MII 2 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. *HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr.-X TARTALOM: Induljunk, lfj. Máté Lajos. — Tökéletes vallás. (Vége). Miklós Géza. — Egyházkerületünk közgyűlése. (Folytatás;. — Kossuth-gyász. — Vegyes köziem ények. Induljunk. Egyházi közéletünk mezején mai nap igen sok, igen komoly és igen sürgős kötelességek teljesítése vár reánk. Ezt tudjuk mindnyájan. Tudjuk és érezzük azt is, hogy együttes, kitartó munkásságra volna szükségünk; de a munkásság idejére, helyére és egyéb módozataira nézve már nem tudunk egyértelmű megállapodásra jutni, így történik aztán, hogy egyesek legjobb akaratú felhívásai, üdvös eszméi — anyaszentegyházunk kimondhatatlan kárára — kiáltó szóként elhangzanak a pusztában, mig felettünk a viszszahozhatatlan drága évek egymás után merülnek a múlandóság tengerébe. íme most már szentesitett új törvényeink is ki vannak hirdetve, a lelkészek azoknak minden irányban életbe léptetésére felhiva, és mi most is csak ott vagyunk, a hol voltunk: gondolkozunk, készülődünk. Minthogy pedig az örökös gondolkozás és készülődés, indulás nélkül, alig ér valamivel többet a semmittevésnél: legyen szabad íelhivnom lelkésztársaim figyelmét egy már ismert eszme megvalósítására, mely eszme megvalósításától várom én egyházunk helyzetének gyökeres javulását s mely nélkül — okulva a közel múlton és jelenen — kétségbe vagyok esve egyházunk jövője miatt. Az eszme nem új és nem az enyém. Régen fel volt ez már vetve s azóta sokak által volt már pártolva, sürgetve; de — fájdalom! — a részvétlenség és közönyösség következtében mindig elaludt, bár czélszerüsége és üdvössége ellen soha egyetlen szó sem emeltetett és nem is emeltethetett. Ez az eszme: a lelkészt kötök felállításának eszméje. Én azt hiszem, hogy ezen eszme felkarolása és realizálása nélkül mindazon lelkes törekvés, mely közelébb az evangelizálás és diakónusi rendszer behozatala körül nyilvánult, csak „pium desiderium,“ mondhatni kárba veszett fáradtság lesz és marad. Mert amig lelkészi köröket nem állítunk, nem lesz alkalmas terünk, hol tennivalóinkat megbeszéljük, panaszainkat elsírjuk, egymást tanácsoljuk, buzdítsuk, lelkesítsük s ha kell megdorgáljuk, — s kénytelenek leszüuk sérelmeinket nyilvánosságra, avatatlan egyének elé vinni, kis dologból nagyot csinálni, egyházi hatóságaink dolgait szaporítani, a hány ház, anyiféle szokást produkálni, talán épen tekintélyünk rovására és a vallásos élet hátrányára. Ellenben a lelkészi körök felállításával mindez másként történnék, feltéve, ha e körök czéljuktól el nem térnének, hanem egyedüli törvényüket: a szeretetet követnék. Mivel pedig a testvéri szeretetet mindegyik lelkésztársunkban fel kell tételeznünk: nyugodtak lehetünk az iránt is, hogy sem egymással, sem a hivatalos egyházzal soha veszélyes ellentétbe nem jönnénk. A hivatalos egyház lenne a bölcseség, a lelkészi kör lenne a szeretet háza; a hivatalos egyház lenne a forrás, a lelkészi kör lenne a csatorna, mely az üdvös eszméket, az alkotott törvényeket belénk és általunk a gondjainkra bízott nyájba szivárogtatná 15
