Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-01 / 13. szám

199

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

200

ugyanezen napló 8-ik tétele — az ugyanezen napló 1-ső tétele pedig — nekem legalább — érthetetlen; e szerint még egy letiltási napló is volna vezetendő. A 4-ik tétele letétről szól, deposítumokat nem kezelünk, de emlékezik egy másik naplójában betétről is, mi nem vagyunk pénzintézet, nem vagyunk bejegyzett czég a kereskedelmi törvények szerint, hozzánk nem hoznak betéteket, de nem is fogadhatnánk azokat el, mert mi a más pénzével nem kereskedünk. Kötelességévé akarja tenni a főisk. és keni leti pénzkezelőknek, a bélyeg csonkításokra való felügyeletet, sőt az adandó esetekben, a leletek fölvételét is. No csak az kellene még, hogy mi a bélyeg csonkításokért felelősséget vállaljunk és nyakunkra eresszük a finánczokat, kiknek az esetben joga lenne időnként a pénztárban megjelenni, eredeti leveleinket, okiirataínkat fölkutatni s a talált hiányokért pénztárt tenni ki a büntetéseknek, nem vagyunk mi államhivatal.

Be akar hozni sok fölösleges műveletet, mely csak a kezelést nehezítené, az időt rabolná a nélkül, hogy belőle valakinek haszna lenne. Ilyenek a kötelezvények ki- és beutalásai, melyek csak a tőke pénzek befizethetését és kihelyezését akadályoznák, pedig ezeket inkább mindenek felett a lehetőleg könnyíteni kell. A beutalásnak lehet értelme az értékpapíroknál, melyek egyszerre lefizethetők és eladhatók.

Vannak olyan tételek is, mezekről nem állapítható meg, hogy miféle számviteli módból vezetett elkönyvelés formája ? továbbá bele kever a közpénztárba olyanokat, melyek vagy sehová, vagy máshová tartoznak, például a tanárok kereseti adója sehova sem tartozik, mert mi nem vagyunk adóhivatal, hogy tisztviselőink adóját fizetéseikből levonhassuk. A tanulók számára beküldött alumniumok, az alumniumi pénztárba tartoznak. A kerületi főjegyzőt — mint ilyet — csak a kerületi pénztárból illetheti bármi féle fizetés, vagy előleg.

Beszél átfutó tételekről, melyek nálunk elő nem fordulhatnak, miután mi semmiféle pénzintézettel, vagy nyereségre alakult vállalattal üzleti összeköttetésben nem vagyunk. Mert mik azok az átfutó térelek ? Az átfutó tételek, a kereskedelmi könyvvitel, elfogadott szabálya szerint, sem pénzbeli bevételt, sem kiadást nem képeznek, hanem tisztán hitelen alapulnak és a számlák egymásközti kiegyenlítésére szolgálnak, ezek nálunk nincsenek.

Javasolja a jelzáloggal biztosított adósságoknak, melyeket ő kitőkésitésnek nevez annuitásokra változtatását. Hát ez Cui bono? hogy azután más fölvevőket; keressünk, hogy pénzünk gyümölcstelenül ne heverjen. Nekünk nem czélutik a pénznek minél többször megfordítása minek zaklatnánk mi jó adóssainkat a félévenkénti törlesztéssel? a gyakorlatban úgy sem lenne haszna, mert például egy adós 30 félévi törlesztésre lett kötelezve, öt hat féléven át fizeti a részleteket a hetedikben azt mondja lefizetem az egészet, el kell fogadni, nem mondhatjuk, hogy neked harmincz félév alatt lehet csak tartozásodat lefizetni. Jobb nekünk a kölcsönös íölmondásra való kihelyezés. Ha azonban valaki akar résoenként fizetni, ezt eddig is megtehette.

De ki győzné elszámlálni azon részint czélszerütlen, részint érthetetlen tételeket, malyek különösen a számtalan rovatos iveken előfordulnak?

De lássuk mégis a zárszámadást.

1. a pénztári eredmény kimutatásánál hitelmüveleti bevétel és kiadás nálunk nincs, mivel nekünk üzleti öszszeköttetéseink nincsenek, — átfutó bevételünk és kiadásunk szintén nincs, tehát ezeket kitüntetni sem lehet.

IT. a vagyon mérlegnél. Ezen kifejezés : valódi cselekvő hátralék még csak megérthető, de ha ilyen van, kell lenni valótlan cselekvő hátraléknak is, no ezt már, én legalább érteni nem tudom. Továbbá valódi terhelő hátralék, tehát kell lenni valótlan terhelő hátraléknak is, mely tehát valótlan lévén, föl sem is vehető. Függőben levő hátralék igen is lehet, de ilyet Konkoly ur nem említ.

Általában kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a szóban levő javaslat szakszerű bírálat alá nem is vehető, mivel az ismert és elfogadott számviteli módok közül csak egyikkel sem egyezik, de még csak alapjául sem szolgálhat csak egyik sem. Igaz, hogy ezen lapok legközelebbi számában megjelent czikkében Konkoly ur maga mondja, hogy ő e tekintetben nem szakértő. Ha hát ezt beismeri, akkor mért nem fogadja el, a már ismert és jónak bizonyult számviteli módok közül valamelyiket és miért akar egészen újat teremteni ? A ki nem tud arabusul, attól senki sem kívánja, hogy arabusul beszéljen.

Javaslatának életbe léptetése tehát nagy kalamításokat vonna maga után, a számos különféle könyvek vitele olyan bonyolódást és zűrzavart idézhetne elő, melyből a kibontakozás csak a legnagyobb nehézségekkel történhetnék meg, Életbe léptetése sokkal több munkát adna, mint a kereskedelmi könyvvitel bármelyik formája, s ezen felyül be kellene rá tanítani először a pénztári hivatalt, azután a gazdasági tanács tagjait és a számvevőket, hogy boldogulhassanak vele.

Konkoly ur a kerületi gyűlésen nagyon elítélte, úgy a jelen nemzedéket, mint a mi apáinkat, nagy apáinkat, hogy mindig milyen kezdetleges. Schlendrián, rósz volt a mi pénzkezelésünk. De ne feledje Konkoly ur, hogy mi ezen általa le gyalázott rendszer mellett emelkedtünk oda ahol vagyunk. Még a harminczas években alig 30 ezer váltó forintból állt a főiskola pénzkészlete. Ma már a gyalázott rendszer mellett, százezerekre emelkedett az. A mandátum tolerantiale óta nálunk nem veszett el semmi alapítvány, nem szállt alá — kivéve a kétszeri dévaivá* cziót — semmi vagyonunk. Nem adta elő magát pénzügyi zavar vagy scandalum. Mig az újabb idő kettős, hármas és tudja isten hányszoros furfangosan kieszelt, szakértők könyvvezetése és felügyelete mellett merülnek föl naponként a nagymérvű hamisítások, lopások, sikkasztások. Itt csak ugyan áll azon példabeszéd : quo simplicius eofidelius.

Hanem Konkoly ur szerint a ki ezt mondja, hogy maradjunk meg, a Kis Gábor és Barthalos ur pénztárnoksígaik alatt kifejlett, s az ő számvevőségéig jónak bizonyult rendszer mellett, mely a mi viszonyainknak megfelel, minden tekintetben, kielégítő: az schlendrián, &z ob scums czopfos, az a világtól elmaradt ember.