Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-03-05 / 10. szám
173 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 174 Legyen meggyőződve Gr. úr, hogy mig egyházam közügyeiben, érdekeiben szívesen küzdők, amig erőm engedi, minden téren, addig személyekkel s igy B. úrral is csak annyiban törődöm, amennyiben a közügy érdeke kívánja, palástjára pedig semmi szükségem. G. ur nagyon erősen és ismételve hangsúlyozza, hogy úgyis mint több lap riporterje, úgy is, mint B. ur védője a „rideg valóságot“ védi. Hogy azonban miként védi, közelébb bemutatta Nagy Sándor ur, a csököli Somssich pénznek Begedy ur által miként lett kezelése tárgyában, azzal végezve G. ur valótlan állításával szemben fölszóllalását: „aki egyszer valótlant mond, máskor sem hisznek neki.“ S akinek „ridegvalóu-ja igy van bemutatva, azzal szemben minden további tollliarcz, minden védekezés felesleges. Mivel azonban G. ur, ki Begedy urra vonatkozólag oly nagy garral hirdeté, hogy „egész életének anyagi és szellemi javait mindig a közügyeknek áldozta1,1, azon megjegyzésemre: „hol, mikor, mennyit s mi czélral“ a helyett, hogy B. urnák csak egy, a „valóságnak megfelelő1,1, áldozatára is rá tudna mutatni, megint másra és pedig reám fordítja a dolgot s nevemet, bizonyos nevekkel kapcsolatban „irántam való legnagyobb tisztelete“ jeléül (kevesebb, de való s talán részéről nem is indokolatlan tisztelettel is megelégedném) egész insinuatióval mutatja be: kötelességemnek tartom az olvasó közönség tájékozására bemutatni „rideg valóságukban“ a Stocz-, a Széky-, Sarkadi Körmendy-féle pénzek mivoltát. Midőn a Bach korszakban csurgói gymnáziumunk léte, alapítványainak csekélysége miatt, meg volt támadva s fölhívás intéztetett alapítványok gyűjtésére, mint kisaszszondi pap,egy a szomszédos Szomajomban tartott névnap alkalmával szerencsés voltam gyűjtő ívemre Boncz Endre s Jakab István ügyvédeket évi 30 frt aláírására megnyerni, azon föltétellel, hogy én is ugyanannyit Írjak alá. Aláirtunk. Később ugyanazon évre sikerült, Jakab István urnák is közbe járásával, a r. kath. hitről általam áttvett Stocz József úrral 1000 ezüst forintnyi alapítványt aláíratnom. Stocz ur nem tudva, ki a pénztárnok, Bpestről hozzám küldötte az 1000 db. ezüst forintot, a mit én személyesen elvivén a pénztárnokhoz, egyelőre annak és az egyh. megyei elnökségnek, majd az egyházmegyének is beleegyezésével egy akkor tájban vett kisbirtokomra tkvileg is biztosítva kölcsön vettem s használtam pár évig; majd terhesnek tartván a magas kamatú kölcsönt, törlesztési kölcsönt szerezve, az ezüst akkori magas agiójának megfelelően, majdnem 1500 írttal visszafizettem. Tanúsítják a számadások és egyh. megyei jkönyveink. Volt-e itt inkorrektség? volt-e itt egy garas árakára az intézetnek! Lyukas magyaró-e ez? Majd terhesnek találva az évi 30 frt fizetését, egy Széky-féle megfelelő összegű törlesztéses kötelezvényt adtam, gondolom 3 évi jótállásommal ellátva és azon kikötéssel a 30 frt törlesztésére, hogy ha kamat és törlesztés csak egyszer is elmulasztatnék, a tőke felmondottnak tekintessék s per utján hajtassák be, jótállásom különben megszűnik. A volt jószivü pénztárnok, sajnálván szorult helyzetű barátját, Sz.-t éveken keresztül nem szorította, be nem peresítette, s majd, nehogy nekem vagy a gyimnasiumnak baja, kára legyen miatta, kértem a kötvénynek átadását, hogy én érvényesitsem a jogilag már a gymnásium tulajdonába át ment kötelezőt s számos esztendő eltőltével kaptam meg csak a következő pénztárnoktól a Sz.-féle kötvényt, akkor, a mikor Sz. már meghalt s a követelést ellene érvényesíteni ismert sajnos körülményei folytán nem lehetett. Jegyzőkönyveink ez ügyben is igazolnak, hogy én itt mulasztást uem követtem el, jogi vélemény fölmentett, . ellenem kereset ez ügyben nem inditatott. Midőn azonban, mint esperes, a csurgói algymn.nak főgymnásiummá emelése tárgyában, mozgalmat indítottam s gyűjtést rendeztem, az akkori egyh. megyei gondnoknak leveleivel igazolhatom, hogy a Sz.-féle elveszett pénz megmentése tárgyában is megtettem kellő discretíóval a kezdeményezést, azon volt dúsgazdag pénztárnoknáL akinek elnézése fmiatt ment veszendőbe a Sz.-féle pénz, ajánlván nekie, hogy tekintettel a nekie is szivéhez nőtt csurgói gymnásiumra s hogy az egyházmegye kárhoztatásától mindaketteu mentesek legyünk: adjon mindenünk 1000 frtot a csurgói főgymnásiumnak. Hogy a nevemmel kapcsolatos Széky— s utóbb jogi kapcsolatában Sarkadiféle pénznek is nevezett eredetileg évi 30 frt, melyet a Sz.-féle kötvény átadásáig tisztáztam volt, el ne veszszen, én adtam s ki is fizettem a cs.-i fögymnasiumnak egyéb alapítványaim és adományaimon túl 1000 frtot. Lyukas magyaró-e ez? Az A . . . al tett jótétemény, — mely szerint Angyal 18,000 írton velts két hedrahelyi izraelita által 10000 írtért megszerzett birtokát nevezettnek visszaszereztem, mert atyja képviselő társam lévén , kötelességemnek tartottam fiát megmenteni, tisztázva összes terheit, birtokát önzetlenül visszaadva; e birtokot később 15,000 írton adván el, Angyal további existentiájának bázisát találta a megmentett 5000 forintban. Ez, úgy hiszem, valódi jótétemény s félremagyarázása csak olyan forrásból származhatik, a milyenből G. ur a fönebbi adatokat merítette. „Conscia mens recti, famae mendacia ridet!“ A mi pedig a főgymn. alapítványi pénzekre vonatkozó kicsinylését illeti G. urnák, ez is csak azt mutatja, hogy idegen ő Izraelben és B. ur megfordított horoskopján nézi azokat a főgynmasiumra tett alapítványokat, melyek közt igaz, hogy Begedy et Comp.-ét nem találja s igy G. nrnak azok bliktrik: de a főgymn. virágzó helyzete hatalmasan beszéli a „nem rideg valót“ azok jellentősége mellett» Nézze meg G. úr a cs.-i gymn. számadását, midőn én az esperességet 78-ban átvettem, mutatott az úgy 40,000 frt tökét s viszonyítsa a 88-kival, midőn az esperességet B. urnák átadtam, s látni fogja, hogy 100,000 írton fölül volt a tőke; vagyis esperességem fegy decenniumában más fél annyira szaporodott az föl, B. ur nélkül, mint az előző egy százados életén át, S mégis lyukas magyaró ez G. urnák ? Kőrmendy S.
