Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-03-05 / 10. szám
175 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 176 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Főtiszt élendő méltóságos Pap Gábor püspök nr f. lió 28-án jött Pápára a kerületi és főiskolai pénztárak megvizsgálása végett, mely alkalommal több osztályban az előadást, illetve tanitást is meghallgatta. Több napon át tartó vizsgálat után a pénztárakat teljesen rendbe találta, s teljes megelégedésének adott kifejezést a kezelésnél tapasztalt szigorú pontosság és rend felett. — A magyar protestáns irodalmi társaság igazgató választmánya szokásos évi gyűlését f. hó 15-én d. u. 6 órakor tartja meg Budapesten az ev. ref. főgymnasium disztermében. A társaság évi rendes közgyűlése f. hó 16-án lesz, melyre következő meghívó adatott ki: Meghívó a magyar prot. irodalmi társaságnak 1893. évi márczius hó 16-dikán, dél után 5 órakor a budapesti ev. ref. főgymnasium: (Lónyai-utcza) disztermében tartandó évi rendes közgyűlésére. Tárgyai: Elnöki megnyitó. Titkári jelentés. A pénzügyi bizottság jelentése. A pénztárnok részére a fölmentvény megadása s az 1893. évi költségvetés megállapítása. Választások. Indítványok. A közgyűlést alkotják: a pártfogó, az alapitó és a rendes tagok; továbbá a pártfogó, alapitó és rendes tagul jelentkezett testületek képviselői és a társaság tisztviselői (Alapszab. V. 21. §.) Budapest, 1893. márczius 1. Kenessey Béla titkár, Szász Károly elnök. — A nm. m. kir. CultusmiBister ur közzé tette a protestáns középiskolai tanárok nyugdíjazására vonatkozó javaslatát, melyre igazán ráillik az az ismert közmondás, „adtál uram esőt, de nincs benne köszönet. Egyelőre itt ennyit! — A pápai ev. reform, egyházmegye nevében Barátli Ferencz egyházmegyei gondnok a pápai takarékpénztárnak folyó évi február hó 27-én tartott közgyűléséhez kérvényt adott be, hogy a helybeli főiskola részére tegyen alapítványt. Mivel a kérvény az alapszabályok értelmében már a tárgysorozatba fölvehető nem volt, intézkedés végett az igazgatósághoz áttétetett. Alapos a remény, hogy siker nélkül nem marad. Volt ugyan még a közgyűlésnek szabad rendelkezése alá eső 17oO forintja, de ezt alapitványkép letenni keveselték. — Lelkészválasztás. A barnagi ev. ref. egyház lelkészévé Dömény Zoltán ottani helyettes lelkész választatott meg egyhangúlag a febr. 24-én tartott választás alkalmával. — | Nekrolog. | Szalay István, a dr.-palánki ev. ref. egyházmegyei Szokola egyházközség 7 évig volt s. lelkésze, f. évi februárhó 7-én, rövid szenvedés után, örök álomra hunyta szemeit! ... E rövid, de szomorú értesítés ifjú barátai közül sokakat meglep, megdöbbent. Csodálkozó ámulattal kérdhetik : mi dönthette meg ez igazán óriási csert, ki az Urnák kegyelméből nem csak lelki erővel dicsekedheték, de a testnek nagy erejével is bőven megáldaték! Súlytott a halál kaszája, s őt találta. Hiszen nem csak a gyengéket temeti sirba a halál, porba dönti, megsemmisíti a legerősebbet is. Az 1884-ik évben, a pápai ev. ref. főiskolában, miután a theologiát elvégezte, a nagytiszt, drégelpalánki egyházmegyébe jött. Itt még azon év őszén exmittáltatván, egy évig Pilis-Maróthon, a további 7 évben Szokolán káplánkodott. Mint káplán 1891. év deczember havában megnősült, nőül vevén Gaganaf Natália urhölgyet, ki immár a keserves özvegy könnyeivel adózik korán elhunyt jó férje drága emlékének. 1892. évi deczember havában hirtelen lepte meg a betegség, s hiába való svolt az orvosok tudománya, az önfeláldozó ápolás és ag godó gond: a kimondott lesulytó sententián változtatni, többé senkinek nem állott hatalmában! Az élet legszebb zakában dőlt az enyészet örök sírjába; szép reményeimeghiusultak, vágyai nem teljesülhettek; megsemmisülten hullott alá az életpálya Nebójáról a 30 éves ifjú, az önzetlen nemes szivü jó barát, a buzgó lelkésztestvér. A templomi gyászbeszédet jelen sorok Írója tartottam ; nehéz szívvel állottam fel az Ur székére, hogy a hitnek balzsamával enyhíteni igyekezzem a mélyen lesulytott és megszomorodott sziveket. Avagy, ki ne érezné át nehéz voltát a szomorú kötelesség teljesítésének, midőn ifjan,— az ifjú lelkész-testvér és jó barát, — hirtelen elhunytakon kell, a vigasz igéit hirdetni ?! mikor az igaz részvét könnyei mindenek szeméből záporként ömlenek ! A gyászbeszéd végeztével, a templom téren, a gyászkoporsó fefelett Nagy István, diós-jenői s. lelkész mondott egy igazán megható, átérzett búcsú beszédben utolsó Isten hozzádot; ezután a boldogult hült tetemeit, vasúton, Tassra szállították, s ott, — szülő földjén, f. hó 9-én helyezték örök nyugalomra. Legyen könnyű a föld, mely por részeit fedi; emlékét pedig őrizze a kegyelet! Oroszi Jenő N.verőczei ev. ref. lelkész. — Gyászliir. A legőszintébb 'részvéttel vettük és közöljük azon mélyen elszomorító értesülést, hogy a nt. barsi egyházmegye érdemes lelkészkarának egyik derék, tudományosan képzett, tevékeny tagja tiszteletes Bartha Gyula február 23-án jobb létre szenderült. Haláláról a gyászoló család a következő jelentést adta ki: Alulírottak fájdalomtól megtört szívvel jelentik, most már néhai tisztelendő Bartha Gyula urnák, pozbai reformált lelkésznek, 1893. évi február hó 23-án hajnali 5 órakor életének 33-ik, boldog házasságának 6-ik évében, Pozbán, hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei folyó hó 25-én d. e. 11 órakor fognak a pozbai sirkertbe örök nyugalomra helyeztetni. Pozbán, 1893. február 23. Áldás lengjen porai felett! Bartha Szabó Vilma, mint özvegye. Bartha Miklós, mint fia. Hermann Vörös Erzsébet, Szabó Vörös Johanna, mint nagynénjei. Bartha Béla, Bartha Géza, mint testvérek. Pessina Szabó Irén; László Szabó Ilonka, Burján Szabó Etelka; — Szabó Lenke, Szabó Lajos, mint sógornői és sógora. Sz bó Lajos, ipa. Szabó Sebestény Vilma, napa. Pessina Vilmos, — László Imre, Burján Jenő, mint vő-társai. Laptulajdonos és felelős szerkesztő : NÉMETH ISTVÁN. Az előfizetési pénzek, megrendelések és reclamatiók BORSOS ISTVÁN főmunkatárs nevére czimzendők. Pápán, 1893. az ev. ref. főiskola betűivel, ny. Kis Tivadar.
