Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-11-19 / 47. szám
783 DÜNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 784 6798. sz. 1893. Nagytissteletü Esperes Űri Ide Írva hiteles másolatban közlöm körözés végett a nrn. m. kir. Cultuszminiszter ur ő Excellentiája 38019. 8Z. a* kelt rendeletét, melyben értesít, hogy a f. évi jun. 30-ról keltezetten 29751. sz. a. valamennyi egyházi főhatósághoz kibocsátott, s általam Nag}7tiszteletüséged utján már korábban körözött rendeletét föntartja, s ha egyházaink presbyteriumaí és iskolaszékei a'közremüködést megtagadnák, ez a 29751. sz. a. kibocsátott mínisteri szabályrendeletben körülirt eljárást meg nem akaszthatja, s a tanítói fizetések — esetleg az egyház képviselete nélkül, s a köztörvényhatósági közegek által végérvényüleg fognak megállapittatni stb. A miniszteri fenthivatolt szabályrendeletben körülírt eljárás alkalmával a presbyteriumok — mint iskolaszékek — jelentsék ki, hogy a tanítói s kántori javadalom elválasztása a dijlevél módosítását, változtatását vonja maga után, s mert ezt csak egyházi főhatóság beleegyezésével lehet tenni, kérik az eljárókat, hogy a külön választás által módosított dijleveleket adják ki az iskolaszéknek, az egyházi főhatósághoz felterjesztés végett, s kérjék azt is, hogy a tanító — még pedig az illetékes egyházi főhatóság által megjelölendő tankönyvekből a Yalláserkölesi tantárgyakat is köteles tanítani. Kitűnő tisztelettel, s körlevelemnek, s az ide irt miniszteri rendeletnek mielőbb leendő körözését kérve maradok Rév-Komáromban, november 12. 1893. Nagytiszteletüségednek kész szolgája Pap Gábor. püspök. Másolat 38019. sz. C. m. 1. Méltóságos és Főtiszteletü Püspök Ur! A tanítói állomásokkal egybekötött és a nyugdíjba számítható tisztán tanítói javadalmak kiderítése tárgyában a közigazgatási bizottsághoz intézett f. évi 29751. sz. a. kelt szabályrendeletet oly felkéréssel volt szerencsém Méltóságodhoz egyidejűleg megküldeni, hogy az illetékes közegeket, különösen az 1876. 28. t. ez. 9. §-a értelmében alakítandó iskolaszékeket megfelelő útmutatás kíséretében oda utasítani szíveskedjék, hogy a köztörvényhatósági tisztviselő által kitűzendő határnapon a tárgyaláson megjelenvén, a megkivántató adatokat vallják be, illetve a bizonyító okmányokat szolgáltassák be. Tévedésen alapul tehát Méltóságod f. évi 4844. sz. a. kelt felterjesztésében előadott azon nézete, miszerint az iskola fentartó egyházközségektől jelentés kivántatnék, épen oly téves az is, mintha a fenti czélból követett eljáráshoz vagy ily végből bekivánt jelentéshez az egyházkerületi gyűlésnek előzetes határozata szükségeltetnék, mert a szóban forgó szabályrendelet sem az egyház közjogi állását nem érinti, sem az egyház alkotmányával, vagy hitelveivel össszeköttetésben nincsen, azokkal még kevésbé ellenkezik, már pedig az egyházi törvény 138. §-a csak azon rendeletek végrehajtásának közgyűlés előtt való megakasztását engedi meg, melyek az egyház fentebb érintett sarkalatos jogaiba ütköznek. A kántor tanítói javadalmak keletkezésére, és a végzett teendők szerint való megosztására vonatkozólag, idézett fölterjesztésében előadottak érdemébe bocsátkozni már csak azért is óvakodom, mert mig Méltóságod becses fejtegetésének végeredmények épen a tandíj kivételével az összes kántortanitói javadalmat az egyház által a valláserkölcsi tantárgyak tanításáért és a kántori teendők végezéséért adott fizetésnek vallja, addig más hatóságok, azok között ev. ref. egyházkerületek püspökei is, a stólán kívül az összes javadalmat tanítóinak minősítik. Az ellentétes felfogások leginkább igazolják az idézett szabályrendeletben megjelölt eljárás szükséges voltát; miért is tisztelettel felkérem Méltóságodat, hogy a kívánt intézkedéseket késedelem nélkül megtenni szíveskedjék, annál is inkább, mert a közreműködés megtagadása a szabályrendeletben körülirt eljárást meg nem akaszthatja, — a tanítói fizetések esetleg az egyház képviselete nélkül is, a köztörvényhatósági közegek által végérvényüleg fognak megállapittatni, és pedig biztos adat hiányában a törvény által megállapított minimális összegben, a minek a nyugdíj igények megállapítására vonatkozó törvények által biztosított kedvezmények tekintetében a tanító kárát vallaná. Abbeli nézetét, miszerint az özszes kántortanitói javadalom a nyugdíj igény megállapításánál számításba vétessék, elfogadhatónak nemcsak azért nem tartom, mivel ez irányban a törvény köt, hanem már az igazság és méltányosság szempontjából sem, mert amint elvitázhatatlan,. hogy a kántortanító személyében két külön minősítéshez kötött hivatal egyesül, melyek mindegyike külön hatóság alá tartozik, melyek úgy a külön nemű képesség, mint egyéb személyi tulajdonok felett saját önálló törvényeik és szabályaik értelmében bíráskodnak; épen olyan igazságtalan volna, ha a kántori minőségben előálló fogyatkozás miatt az orsz. tanítói nyugdíjalap vég ellátásra köteleztetnék, még pedig oly fogyatkozások miatt, melyeknek elbírálása kizárólag az egyházi hatóság köréhez tartozik. Nem hagyható figyelmen kivül az sem, hogy a kántori és tanítói állomásoknak esetleges külön választása alkalmával mindkét állomás javadalmáról gondoskodni kell, s az összes javadalmat a tanító javára lefoglalni nem lehet; miért is igazságosabb és méltányosabb módozat, mint a minő a régi időktől követett eljárás alapján az érintett szabályrendeletben foglaltatik, nem képzelhető. Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem nyilvánítását. Budapesten, 1893. okt. 13. Gróf Csáky. Laptulajdonos és felelős szerkesztő : NÉMETH ISTVÁN. Az előfizetési pénzek, megrendelések és reclamatiók BORSOS ISTVÁN főmunkatárs nevére czimzendők. Pápán, 1893. az ev. ref. főiskola betűivel ny. Kis Tivadar.
