Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-11-26 / 48. szám
Negyedik évfolyam. 48. «Káin. Pápa, 1893. november 2G. DUNÁNTÚLI ELOFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréhői ADIÁITOLI El REF. EGTHÁZKER. HIVATALOS KŐZLÖSYE, MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr.-X TARTALOM: Teendőink pápai főiskolánk érdekében. Pápai. — A prédikátor mintaképei. Dr. Stalker Jakab után angolból (Folytatás.) Miklós Géza. — Lelkészértekezleti jegyzőkönyv. — A protestáns irodalmi társaság választmányi üléséről. — Vegyes közleménye^. — Hivatalos rész. Teendőink pápai főiskolánk érdekében. (Folytatás.) Tehát az állami középiskolák haladása, fejlődése egy részről, más részről az állam által alkotott, általánosan kötelező középiskolai törvények versenyre szólították, újításra, javításra kötelezték a református középiskolákat is, a melyeknek nagy részét (az aránytalanul kis rész a maga erejéből is képes volt erre) eddig is csak az anyagi tehetetlenség akadályozott meg a fokozatos íejlődésben. Ennek a nagy résznek egy már eddig is tekintélyes része, — a mint már jeleztem is, de meg különben is köztudomású dolog, — igénybe vette az állam-segélyt s igy biztosította maga részére a lét biztos feltételeit. S ezek a középiskolák, a melyeket ezelőtt főiskolánk mellett bizonyos kicsinyléssel szerettek emleget ni, most túltettek rajtunk, mert van jól berendezett s a legújabb követelményeknek meg. felelő tanépületük, vannak elég számú s elég jól javadalmazott tanáraik. Ezen általános haladás, javítás korszakában hogy érezhetjük mi magunkat, százados és dicső múltú főiskolánk jövőjére gondolva? ügy van-e főiskolánk felszerelve, hogy erős versenytársává sőt vezetőjévé, példányképévé lehessen más tanintézeteknek? Azon nyugodt öntudattal tekinthetünk-e a jövő elé, hogy megtettük mindazt, a mi főiskolánk jó hírét, munkásságának eredményét biztosítani fogja? Én úgy érzem, a mi- J dőn e gondolatok támadnak bennem, hogy még sok pótolni való hiányunk, még sok teendőnk van. Nagy bajunk első sorban, hogy nincs alkalmas gimnáziumi helyiségünk. De ez oly hiány, a mely már rövid idő múlva meg lesz szüntetve, az állami segélyből felépittetik remélhetőleg már a jövő év folyamán az uj főgimnáziumi épület. Vannak azonban oly bajaink, a melyeknek orvoslására nem tudunk fedezetet felmutatni. — Ilyen nagy, és pedig első sorban nagy hiány a tanári fizetések csekélysége. Gimnáziumi tanáraink fizetése jelenleg évi 1200 frt törzsfizetésből és 50 frt ötöd éves pótlékból áll. Tekintve azt, hogy Pápán ez idő szerint egy közép osztályú családos ember 300 forintnál olcsóbban nem kaphat lakást, — marad egy gimnáziumi tanárnak a lakáspénzen kívül az 5-öd éves pótlék mellett 900 frt ja. Hogy ez a tanári fizetés kevés, ezt nem bizonyítgatom, mert úgyis érzi s tudja mindenki. Azt sem bizonyítgatom, — mert ezt is tudja mindenki, — hogy mily nagy fontosságú baj egy tanintézetre nézve, ha nem tud tanárainak ezek szükségeinek és más tanintézetek tanárai fizetésének megfelelő javadalmazást nyújtani. Csak azt hangsúlyozom, —• s hiszem, hogy az általános meggyőződésnek megfelelően, •—• ha főiskolánk virágzását, szellemi nívóját biztosítani akarjuk, javítsuk minél előbb a tanári fizetéseket. És pedig — ha már nem vagyunk egyáltalában képesek tanárainknak oly javadalmazást nyújtani, mint az állam, — emeljük legalább olyan magasra a tanári fizetéseket, 48
