Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-11-26 / 48. szám

Negyedik évfolyam. 48. «Káin. Pápa, 1893. november 2G. DUNÁNTÚLI ELOFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre pos­tai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréhői ADIÁITOLI El REF. EGTHÁZKER. HIVATALOS KŐZLÖSYE, MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petitsor több­szöri közléséért 5, egy­szeriért 7 kr sorja. Ezen­kívül bélyegdíj 30 kr.-X TARTALOM: Teendőink pápai főiskolánk érdekében. Pápai. — A prédikátor mintaképei. Dr. Stalker Jakab után an­golból (Folytatás.) Miklós Géza. — Lelkészértekezleti jegyzőkönyv. — A protestáns irodalmi társaság vá­lasztmányi üléséről. — Vegyes közleménye^. — Hivatalos rész. Teendőink pápai főiskolánk érdekében. (Folytatás.) Tehát az állami középiskolák haladása, fej­lődése egy részről, más részről az állam által alkotott, általánosan kötelező középiskolai törvé­nyek versenyre szólították, újításra, javításra kö­telezték a református középiskolákat is, a me­lyeknek nagy részét (az aránytalanul kis rész a maga erejéből is képes volt erre) eddig is csak az anyagi tehetetlenség akadályozott meg a fo­kozatos íejlődésben. Ennek a nagy résznek egy már eddig is tekintélyes része, — a mint már jeleztem is, de meg különben is köztudomású dolog, — igénybe vette az állam-segélyt s igy biztosította maga részére a lét biztos feltételeit. S ezek a középiskolák, a melyeket ezelőtt főisko­lánk mellett bizonyos kicsinyléssel szerettek em­leget ni, most túltettek rajtunk, mert van jól be­rendezett s a legújabb követelményeknek meg. felelő tanépületük, vannak elég számú s elég jól javadalmazott tanáraik. Ezen általános haladás, javítás korszakában hogy érezhetjük mi magunkat, százados és dicső múltú főiskolánk jövőjére gondolva? ügy van-e főiskolánk felszerelve, hogy erős versenytársává sőt vezetőjévé, példányképévé lehessen más tan­intézeteknek? Azon nyugodt öntudattal tekint­hetünk-e a jövő elé, hogy megtettük mindazt, a mi főiskolánk jó hírét, munkásságának ered­ményét biztosítani fogja? Én úgy érzem, a mi- J dőn e gondolatok támadnak bennem, hogy még sok pótolni való hiányunk, még sok teendőnk van. Nagy bajunk első sorban, hogy nincs alkal­mas gimnáziumi helyiségünk. De ez oly hiány, a mely már rövid idő múlva meg lesz szüntetve, az állami segélyből felépittetik remélhetőleg már a jövő év folyamán az uj főgimnáziumi épület. Vannak azonban oly bajaink, a melyeknek orvoslására nem tudunk fedezetet felmutatni. — Ilyen nagy, és pedig első sorban nagy hiány a tanári fizetések csekélysége. Gimnáziumi tanáraink fizetése jelenleg évi 1200 frt törzsfizetésből és 50 frt ötöd éves pót­lékból áll. Tekintve azt, hogy Pápán ez idő sze­rint egy közép osztályú családos ember 300 fo­rintnál olcsóbban nem kaphat lakást, — marad egy gimnáziumi tanárnak a lakáspénzen kívül az 5-öd éves pótlék mellett 900 frt ja. Hogy ez a tanári fizetés kevés, ezt nem bizonyítgatom, mert úgyis érzi s tudja mindenki. Azt sem bizo­nyítgatom, — mert ezt is tudja mindenki, — hogy mily nagy fontosságú baj egy tanintézetre nézve, ha nem tud tanárainak ezek szükségei­nek és más tanintézetek tanárai fizetésének meg­felelő javadalmazást nyújtani. Csak azt hangsú­lyozom, —• s hiszem, hogy az általános meggyő­ződésnek megfelelően, •—• ha főiskolánk virágzását, szellemi nívóját biztosítani akarjuk, javítsuk minél előbb a tanári fizetéseket. És pedig — ha már nem vagyunk egyáltalában képesek tanárainknak oly javadalmazást nyújtani, mint az állam, — emel­jük legalább olyan magasra a tanári fizetéseket, 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom