Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-01-01 / 1. szám

11 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 12 II. Ferdinándról nem III. Ferdinándra, hanem I. Leo­­poldra szállt.“ (132. 1.) Lipót jellemzésére vonatkozólag1 ezeket találjuk: „A sola salvifica eeclesia“ előtte oly nagy tekintély volt, mely isteni törvény erejeként foglalta el lelkét; és vala­hányszor gyóntatója a protestánsok által kir. diplomájá­nak és a törvényeknek meg nem tartása miatt meghábo­­ritott lelkiismeretét megnyugtatni kivánta, mindannyiszor a katholikusok sérelmeit emlegette fel.“ Érdekes küzdelmet vívtak eleink azért is, hogy őket a király és az országgyűlés is „evangélikus rendek“-nek czimezze s nem egyszerűen csak „az evangélikus vallás híveinek“ (247. 1.) Az 1665-ben Radnóton tartott erdélyi országgyűlés­nek a káromkodók és ünneprontók ellen hozott végzései is lekötik figyelmünket, igy: „ha valakik comperiáltatnak, ut supra, isten szom­batjának, a sz. vasárnapnak megszegőinek és isten neve káromlóinak lenni, kővel veregessenek agyon, indifferen­ter minden helyeken. Ide értetvén azok is, a kik amaz rettenetes szitokkal, úgymint ördög teremtettével szitko­zódnak, átkozódnak. Qualificálván mindazáltal és az időt megvizsgálván 24 esztendősön feljül halállal, kisebb ide­jűek veréssel büntettessenek meg.“ (362. 1.) Egészen a politikai történet keretébe vág, de rend­kívül érdekes a soproni országgyűlésen a nádori hivatal visszaállítása ügyében folyt tanácskozások leírása. (428. s köv. 11.) Végül összefoglalva is megismerhetjük e műből úgy a protestánsok, mint a katholikusok egymáselleni sérel­meit I. Leopold korában a 444 és 449-ik lapokon. „Ekét vádirat — igy szól Zsilinszky — szomorú képét tünteti fel azon kor türelmetlenségének.“ De ki adhatná e nagyszabású mű kimerítő ismerte­tését ? Azért csakis a munka beosztásáról emlékezünk még meg, mely szerint az 5 fejezetre van osztva és pedig a következő évek vétettek fel határul u. m. 1647—1657; 1657—1664; 1664-1672; 1672—1681; 1681-1687. Egy pillanat hazánk történetébe meggyőzhet róla, hogy ennél helyesebb beosztást felvenni nem is lehet. Melyek után azon megjegyzéssel zárhatjuk igénytelen ismertetésünket, hogy ha gyönyörrel akarja megismerni az olvasó a ma­gyarországi protestánsok lélekemelő történetének egy sza­kaszát, akkor Zsilinszkynek e könyvét első sorban kell ajánlanunk. Kis Eknő. „Kis Tükör.“ jKépes hetilap a magyar közönség számára. A „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap“ 1892. évi 55-ik számában röviden emlittetett, hogy Szőts Farkas és Kecskeméthy István képes heti lapot indítanak meg. Mindnyájan örömmel fogadtuk ezen hirt, mert érez­zük hogy a mostani nehéz viszonyok között híveink érde­kében nekünk is a tettek terére kell lépnünk. Az ultra­­montán áramlat minden ponton kivetette a hálót, a sajtó Jerén lázas tevékenységet fejt ki, s eljárásában annyira túlbuzgó, hogy olyan kis községbe is, aminő itt a mi szom­szédságunkban B.-Győr, hol katholikus olvasó alig akad, a pozsonyi ékes irodalmi termékből, melynek minden száma ellenünk irányult sértegetésekkel van tele, több példányt küld. Hivatásunkból folyó kedves kötelességünket telje­sítjük tehát, midőn adjuk a „Kis Tükör“ programmját, amint következik: A mint most a „Kis Tükör“-rel bekopogtatunk a pitarajtón, tudjuk, hogy mindenki azt kérdi tőlünk: Mit akarunk mi? Hát el is mondjuk izíben, szép sorjában, a ki szereti az igazságot, olvassa el, nem bánja meg. Hogy hát kinek Írunk? Az uraknak-e, vagy a pol­gároknak, a gazdagoknak-e vagy a szegényeknek, a ta­nultaknak-e vagy a tanulatlanoknak, az öregeknek-e vagy a fiataloknak, vagyhát kinek? Bizony mindenkinek, a ki magyar. Mert, hogy már van újságja balpártnak, jobbpártnak, papnak, katoná­nak, ügyvédeknek, doktoroknak, de még talán a bábák­nak is, csak épen a magyar embernek nincs. Hát hadd legyen annak is, mert hej! nagy szüksége van e között a sok ellenség között egy igaz barátra! De hát, hogy akkor miért nem irtuk ki oda elől, hogy ez az újság magyar akar lenni? Csak azért, mert az magától értetődik, mert mi is magyarok vagyunk mind egy szálig, a kik ebbe az újságba írunk és azt akarjuk, hogy ebben az országban mindenki magyar legyen és jó hazafi. De hát mit Írunk? Jaj, azt nehéz volna egy lélekzetre elmondani, mert hogy sok mindent akarunk ám mi Írni! Mindent a mi csak jó és hasznos. Mi nem adunk jó tanácsokat a császároknak, kirá­lyoknak, kormányzóknak, meg minisztereknek, hogy ho­gyan kormányozzák Ázsiát meg Amerikát, mint a hogy ezt a nagy újságok szokták, hanem inkább arról mondunk el okos dolgokat, hogy hogyan kormányozzuk mi magunkat családunkat, hogy mindenek ékesen és szép renddel le­gyenek. És majd megmutatjuk, hogy honnan szerezhet a szegény ember erőt, bölcseséget, szeretetet az élet bar­­czainak megvívására. Leírjuk a régi nagy emberek életét és küzdelmeit a mostani kicsi és nagy emberek tanulságára: hogy mint szerették azok a hazát, mennyire ragaszkodtak az öröc­­élethez! Hogy megtanulja e példákból mindenki, hogy nem az a jó hazafi, nem az javítja a haza sorsát, a ki sokat beszél, hanem az, a ki Isten országának minél jobb polgára akar lenni. Azon is sokat gondolkoztunk, hogy a régi bibliás öregek mért okosabbak és fiatalabbak a bibliátlan fiata­loknál? Bizony azért, mert bibliások. No majd ezen is segítünk. írunk sok szép és kedves dolgot a bibliából is. Tudjuk úgy is, hogj majd ezt olvassa mindenki legna­gyobb gyönyörűséggel. Hanem a ki a szép verseket, tanulságos históriákat igaz történeteket szereti — pedig tudjuk, hogy minden magyar ember szereti — annak lesz csak jó módja, mert mi ilyeneket is Írunk. Nem olyan német módi verseket, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom