Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-01-01 / 1. szám
13 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. H mik a magyar ember szájában sehogy sem esnek ki kádencziára, nem is olyan, soha meg nem történt hazug meséket, a melyekben csupa gyilkosság és rablás van; hanem igaz magyar kadencziákat és rigmusokat, igaz történeteket, a mik meg is történtek, szépek is, meg tanulni is lehet belőlük. És ha ezekben kigyönyörködted magadat jó magyarom, nem szeretnéd-e tudni, hogy mint van a te filléreiden fentartott egyházak és iskoláknak sorja? De úgy is tudjuk, hogy szeretnéd tudni. Hát beszélünk mi majd erről is. Hogy mi van, mi nincs, minek kellene lenni. Hogy kik ellenségeink, kik jó barátaink és hogy ellenségeinket szeretettel győzzük le, jó barátainkat szeretettel tartsuk meg. Hát az ország dolgáról ki ne szeretne tudni? No az is csak itt keresse az igazságot. Mert nekünk senki nem parancsol, mi semmi jutalmat senkitől nem várunk, senki ijegetésétől nem félünk, senkinek kedvében járni nem akarunk, egyedül az igazságéban. Meg is írjuk mindig őszintén és ferdítés nélkül, hogy mi történt az országban és az ország gyűlésben. A mi újság lesz az országban, azt mind megírjuk, csak azt hagyjuk el, a mi nem igaz. De még a nagyvilág soráról is hirt adunk, mert azt akarjuk, hogy a mi olvasóink tudjanak mindent, a mit okos magyar embernek tudni kell. De még ebből mind nem élünk meg! Mert tudjuk, hogy nem pápaszemes német professzorok olvassák újságunkat, a kik egy világért el nem mosolyodnának, hanem olyan vig nép, amelyik mulatni szeret; írunk jó tréfákat is, régi és uj okos emberek nevettető okos mondásait. Sőt még a mi okosat szántásról, vetésről, gazdaságról és az emberi egészségről kitalálnak a tudósok, arról is mind tudósítjuk olvasóinkat. Ezeken kívül az új és olvasni való könyvekről, és ki tudná elmondani, mi minden jóról és szépről Írunk még. Ha pedig valaki azt kérdezné, hogy miért Írjuk mind ezt, hát annak is meg tudnánk felelni. Azért, mert szeretjük a magyar embert. Bizony nem a magunk hasznáért, sem a magunk dicsőségéért nem Írunk, hanem nemzetünk jóvoltáért. Mert azt akarjuk, hogy a kiknek van pénzük drága könyveket és újságokat olvasni, legyen módjuk olyan újságot is olvasni, melyik mint a jó tükör nem ferdít, se nem szépít, se nem csúfít, hanem olyannak mutatja életünket, a milyen, hogy aztán a jót előbbre vihessíik, a rosszat elhagyhassuk. Mert azt akarjuk, hogy a kiknek nincs pénzök drága könyvekre és újságokra: olcsó pénzen jó újságot olvashassanak. Már most utoljára kérdés nélkül is megmondhatjuk azt is, hogy hogyan Írunk? Igaz magyarosan! Duuáninnen, Tiszántúl megismeri bennünk a magyar ember igaz magyar testvérét. Aszót nem szépítjük, mert nem is lehet a magyar szót szépíteni; de a mi csúf, azt ostorozzuk. Senki nem lesz előttünk olyan nagy, a mi megváltó Istenünkön kiviil, hogy előtte meghajoljunk; de senki sem lesz olyan kicsi sem, hogy hozzá le ne hajoljunk. Szeretünk mindenkit, javát akarjuk mindenkinek, de — mi tagadás benne — legjobban szeretjük a mi jó magyar népünket s ki venné rossz néven, hogy a testvér testvérét legjobban szereti? A mi jelszavunk is a békesség, de nem az, amivel most sokan háborúságot akarnak csinálni az országban, hanem az, a mit a mi Urunk hozott e földre, az igaz békesség, mely képes nagygyá, erőssé, virágzóvá tenni édes hazánkat. A ki igaz magyar tartson velünk? Mi nem Írjuk ki, kik, milyen hires tudósok, milyen nagy urak írnak a mi újságunkba, hanem annyit mondunk, hogy mindent úgy Írunk, hogy annak olvasóink hasznát vehessék. ’ Hogy mi nemzetünk jóvoltáért írunk, abból is kilátszik, hogy olyan olcsóra tettük az újság árát, hogy annak a pénze is alig kerül ki belőle, a ki nyomtatja. Pedig gyakran még szép képek is lesznek benne. Budapest, 1892, december végén. Főszerkesztő: Szőts Farkas, felelős szerkesztő: Kecskeméthy István. A kiadó szava: Mivel az első számot már 1893. első szombatján szét akarjuk küldeni: kérjük a szives olvasót, hogy az ujság árát minél előbb küldje be az alólirott cég hírlapkiadó hivatalába. A „Kis Tuköríl előfizetési ám: Egész évre 2 frt. Fél évre 1 frt. Negyed évre 50 kr. Gyűjtőknek minden 10 előfizető után tiszteletpéldány jár. Azoknak a kik 10 példányt egy cimszalag alatt rendelnek meg, a lapot személyenkint: Egész évre 1 frt 80 kr. Fél évre 90 kr. Negyed évre 45 kr. küldjük meg. Az ilyen csoportos gyűjtőknek 10 után szintén tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Mint e programúiból látható, a szerkesztők egyháztársadalmi életünk egy nagy hiánya pótlásának üdvös munkájára vállalkoztak, s az ez idő szerint első rendit jelentőségűvé vált belmissiói tevékenység áldásos kifejthetéséhez szolgáltatnak megbecsülhetetlen segédeszközt. Szeretjük is hinni, hogy az egyházi élet hivatott őrei nemes tigybuzgóSággal veszik kezükbe e lap terjesztésének ügyét, annyival is inkább, mert 'ez által anyaszentegyházunk közérdekének tesznek hasznos szolgálatot. Melegen ajánljuk e nagy fontosságú népies vállalatot [t. olvasóink hathatós pártfogásába. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — | Lapunk jelen és következő számát mutatványul megküldjük több helyre, igy különösen a kerületünkben levő minden lelkésztestvéreinknek; a 3-ik számtól kezdve azonban csak azoknak küldjük a lapot, kik addig előfizetési pénzt, vagy határozott megrendelést küldenek be. Az előfizetési pénzek és megrendelések Borsos István tanár ur nevére küldendők.
