Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-03-05 / 10. szám
161 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 162 tananyagot nagyon terjedelmesnek tartom, s helyes megválasztással eszközlendő megszorításába szívesen bele nyugodnám“— mondja Fröhlich Izidor; ugyan e tárgyra vonatkozólag Uosvay Lajos így nyilatkozik : „Az elvégzendő tananyag oly sok, hogy az észfejlesztő momentumok nem részesülhetnek kellő figyelemben.“ — Kézi könyvül a ref. 11 helyen használják Fehér Ipoly müvét, 5 helyen Abtot, 3 helyen Coglert, de előfordul valamint az ág. evangélikusoknál is Fehér, Cógler, Wagner s Ráth is. A prot. értesítőkből eléggé kitűnik, hogy az ág. ev. közelébb jutottak minden egyes tantárgyban ahoz a szorosan körül vonatozható — megkevesbitett anyaghoz, a mely teljesen elegendő egy középiskolai tanulónak, csak hagyjunk föl azzal a hittel, hogy legalább műveltségi szempontból — bevégzett embereknek kell kilépniük a középiskolákból. Általános műveltségi szempontból annyit erőszakolunk a növendékbe, hogy az érettségi vizsgálat letevése után a legtöbb édes örömmel telik el azon gondolatra, hogy megszabadult annyi nyűgtől (?), nem kell neki semmi, szakismeretén kívül nem törekszik más ismeretre ; hisz annyit tanult a középiskolában, hogy azzal beérheti egész életére; mutatja is az élet, hogy az újság olvasáson (legtöbben a napi hírek olvasásán kívül) bizony nagyon kevés percent törekszik további művelődésre, hisz ezt befejezte a középiskolában! Dr. Kapossy L. A bakonyvidéki ev. ref. lelkészi kör értekezlete. Egy az egyházaink mellett fáradhatatlan világi tanácsbiránk többszőr emlité én és lelkésztársaim előtt, hogy mily szükséges volna — különösen a mai válságos napokban — lelkészeink gyakori összejövetele, hol mind belső ügyeiket megbeszélgethetnék, mind pedig a mélyebbre vágó dolgokban közmegállapodásra jutva, kezetfogva működhetnének.—Megvallva az igazat, éreztük ennek a hiányát. Megvolt ugyan — névleg — lelkészéitekezleti kis körünk évek óta, de annak működéséről az idősebbek úgy emlékeztek, mint régi jó időkről, mi ifjabbak pedig csak hírből hallottuk. — Nem is maradt felemlités nélkül, hogy a múlt lelkészértekezleten négy olyan lelkész volt még jelen, a kik már örök álmukat alusszák. Bizony az régen volt. Hogy mily örömmel vettük hát Zsoldos Sándor lelkésztársunk egybehivását, mutatja az, hogy a kör tagjai mind megjelentek. — Felvettetett több fontos kérdés, melyek közel és távolban méltók a megszivlelésre. Kedves nt. Szerkesztő ur szives engedelméből tehát közlöm értekezletünk jegyzőkönyvét. Jegyzőkönyv, mely felvétetett Rédén, a pápai ev. ref. egyházmegye bakonyvidéki lelkészi körének értekezletén az 1893. év február 13-án. Jelenvoltak Zsoldos Sándor mező-eörsi, Györffy József rédei, Jeremiás Béla pázmándi, Bartalos Kálmán dudari, Szűcs Dezső tápi, Fodor Gyula b.-m.-szentmihályi, Bállá Endre csetényi lelkészek és Varga Gyula b.-m.-szentkirályi körjegyző. Mielőtt az értekezlet megalakulna, az értekezletet egybehívó lelkész Zsoldos Sándor felhívja a jelenvoltakat elnök és jegyző választásra. Elnöknek Zsoldos Sándor, jegyzőnek Bállá Endre választattak meg. 1. Elnök ur megbeszélés alá bocsátja a lelkészek javadalmazása ügyét. Györffy József a lelkészek nagy részének fizetését nem tartja arányban levőnek ahhoz, mint a mennyit készültségénél fogva méltán megvárhat, mert az a családos élet, a kor és állás igényeinek nem felel meg. Szerinte a lelkészi fizetés minimuma legalább is 800 frt lehet, hogy a lelkész állásához képest tisztességesen megélhessen. Véleményét osztja az értekezlet s kimondja, hogy a hiány méltán lenne fedezendő az állam által, a mely a mienkhez képest jobb fizetésű katli. papokat is segélyez, holott a magyar állam éidekeit a ref. lelkészek mindig és mindenkor szivükön viselik. Mozgalom indítandó tehát, hogy most, — midőn a polgári anyakönyvvezetés hihetőleg törvénynyé lesz — a magyarországi ref. lelkészi kar ajánlja fel az államnak, hogy az állam érdekében történő lelkészi teendőket mint eddig, úgy a polgári anyakönyvvezetés életbelépte után is elvégzi díjtalanul, ha a 800 foriutnál kevesebb fizetésű lelkészekre gondját kiterjeszti s azok fizetését pótolja 800 forintig. A lelkész özvegyek sorsa is megbeszélés alá került s az értekezlet egy országos lelkészi nyugdíjból legalább is 400 forinttal tartja őket segélyezendőknek, a mi 800 frt minimum lelkészi fizetést vevén fel, fél fizetést tesz. A nagyobbfizetésü lelkészek özvegyei illetménye 20 százakal emelkednék 1000 forintig. 2. Elnök ur felvetette a kerületi főiskola áthelyezésének kérdését. Mivel a kerület főiskolája Pápán nemcsak nemzeti, hanem vallási missiót is gyakorol; mivel Veszprém vármegye és Pápa város adományával, a megígért anyag és munka erővel könnyebben építhet a kerület új épületet Pápán, mint Komáromban s mivel a vall. és közokt. miniszter legközelebb kijelenté, hogy a 80,000 frt államsegély a pápai főiskolát illeti: ennélfogva az értekezlet határozottan a főiskolának Pápán maradása mellett foglal állást s egyúttal felhívja a nt. és tek. egyházmegyét, hogy e tekintetben együtt működésre a többi egyházmegyéket is hívja fel. A főiskola sorsának oly nemű intézése ellen pedig, mint legközelebb a tanító képezde eltörlése volt, az értekezlet határozottan tiltakozik. — Ha egy egyházkerületi tanácsbiró választásnál megkérdezik az egyházakat, mél" tán várhatták volna azt oly lényeges kérdésnél, mint a. tanító képezde eltörlése, a melyből már is szomorú tapasztalás szerint az egyházaknak van tanügyi kára és hátránya. Felkéri tehát az értekezlet a nt. és tek. egyházmegyét, hogy a tan. képezde újra felállítását az egyházkerületnél sürgesse meg, s mint elhalaszthatlan dolgot támogassa. 3. Felújíttatott a lelkészeknek azon régi óhaja, hogy az egyházmegye a lelkészértekezleti tagsági dijakból já
