Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-02-19 / 8. szám
125 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 126 schweren und | Segensprechen, | Durch den seligen | Herrn Conraduni Wolff: Platzium, | weiland der heiligen Schrifft Doctorn [ und Predigern zu Bibrach, | vor vielen Jahren gantz lehrreich verfasst, | und zusammen getragen: — Anjetzo allen und jeden Christen, zu einer | nützlichen Vermahnung und | Warnurg, | für solchen bösen Sachen, | wiederum aufgelegt. Van Píitzer munkájának még egy második függeléke is, a mely a lappok varázslatait ismerteti meg. Ezt a függeléket Scheffer János müvéből1) készítette Erancisci Erasmus. Ennek a függeléknek a czíme következő: Anfang | Oder I Kurtzer Bericht, ] von | der | Lappländer Zauber Knust, | Hexerey, und Wahrsagerey; | wie auch | von den Werck-Mitteln, die sie entwe- | der zum Wahrsagen, oder zur Beschä- j digung anderer Leute, gebrauchen: | Aus der neuen | Lapponischen Beschreibung, | Herrn Johannis Schefferi, sei. weiland Professorn der Hohen | Schul zu Upsal | in Schweden, | Zusammen gezogen, und verteutschet, | durch | Erasmum Francisci. Píitzer müvének utolsó kiadása 1726-ból való s ugyancsak Nürnbergben jelent meg. Az első kiadással teljesen megegyez, csak a czim eltérő. A Faust-monda legrégibb prózai felgolgozásai közül meg kell még végre említenünk egy „Christlich Meynender“ álnevű szerző Faust-historiáját. Ennek az álnevű szerző nek müve befejezője a népies Faust-könyveknek. Iratási idejét egészen a legutóbbi időkig nem lehetett pontosan meghatározni, mert a meglevő legrégibb kiadású példányok egy része évszám nélkül jelent meg. A legelső kiadás megjelenésének idejét 1712-re tette a Faust-mondával foglalkozó írók nagy része. Szamatolszky kimutatja, hogy a legrégibb kiadás nem az évszám nélküli kiadások között keresendő, mert a legrégibb kiadás az általa Erlangenhan felfedezett 1725-ben megjelent mii, a melynek czime ez: „Das | Durch die gantze Welt | beruffenen | Ertz-Schwartz- Künstlers und Zauberers ] Doctor Johann | Fausts | Mit dem Teufel auffgerichtetes | Bändniss, Abentheuerlicher Lebens- | Wandel und mit Schrecken genom- | menes Ende, | Auffs neue übersehen, | In eine beliebte Kürtze zusammengezogen, | Und allen vorsetzliclien Sündern zu | einer hertzlichen Vermahnung und | Warnung | zum Druck befördert | von Einem | Christlich-Meynenden. | Franckfurt und Leipzig. | 1725. (Folyt, köv.) Szak ál Károly. fiWIi, Nemes és nemzetes Asztalos András nagy-szombati tekintélyes városi polgár levele Szenczi Molnár Alberthoz Marpurgba, 1610. febr. 20. Budapesten, a magyar tudományos akadémia könyves irattárában őriztetetik, keménytáblába kötve, az a ') Scheiter kérdéses müve a lappok országának leírását tartalmazza. Scheffer 1621-ben Stzassburgban született, upsalai tanárrá lett s meghalt 1679-ben. Engel, i. m. 88. 1. nagybecsű levél gyűjtemény, melyet Sz. Molnár Alberthoz barátai, a bécsi békekötést követő legközelebbi évek alatt írtak. Mind igen érdekesek e levelek, de különös jellemzői ama kornak, midőn a magyar protestánsok vallása és polgári szabadságáért kibontott zászlók oly győzelmesen lobogtak Bocskay vitézeinek jobbjában. Szépen jellemzik ama győzelmes kort, sok egyháztörténelmi adatot s hasznos tanulságot tartalmaznak különösen Asztalos Andrásnak, — a szélesen olvasott, nagy módú és áldozatkész polgárnak, a nagy-szombati, Calvin szerinti református egyház és iskola bőkezű pártfogójának levelei. Kiváló tiszteletét, elismerését, baráti érzelmét és ragaszkodását tünteté ki minden levelében Asztalos András a tudós Molnár Albert iránt, — és ha kissé hoszszabban tudósítja marpurgi barátját és attyafiját, már akkor ilyen kifejezésekben hívogatja vissza hazájába: „Kérem én az okáért kegielmedet, ha ott fenn valami kötelessége nincsen kegíelmednek, jeojeon ki kegielmed koezinkben, szolgálion vallásának, nemzetiének, hazáidnak és szüléinek.“ — Majd így végzi 1608. márt. 6-án kelt levelét; „Most bővebben nem irhatok foglalatos dolgaim miatt, hanem mégis intem és kérem Kegielmedet, jeojeon. hazaiába, hol kegielmed kedves dolgot cselekszik az Istennek eleotte, liogi szolgálhasson Szent nevének tisztességére, ecclesiának épületire és atiádfiainak épületire. És ugian itten ez mi városunkban kegíelmednek tisztességes*) * bele és fizetése lenne, kin kegielmed megelégedhetnék.“ Különösen óhajtotta volna a hitbuzgó Asztalos András a nagytudománj u Molnár Albertet az 1609. év végén haza hívni a nagyszombati I. papságra. — Ekor ugyan is I-ső prédikátora a nagy-szombati egyháznak — Hollósy Márton, elhalálozott, Súry Mihály pedig az apostásiában vergődő Veresmarti Mihály helyébe — Komiáthira ment prédikátornak, és ott meg is nősült *)• De szóljon már Asztalos Andrásnak 1610. febr. 20-án kelt érdekes levele. „Minden atyafiúi szeretetemből és hűséges jóakaratomból való szolgálatomat ajánlom kegyelmednek, és jó„egészséget, és kívánatos jó állapotot kívánok Isten szerint kegyelmednek. „Az kegyelmed levelét rnegh adták énnekem azok „az becsületes és túdós atyafiak — Michael Lepsi és Michael „Foktői 2) kik alá jöttének az ő hazájoknak és nemzetsé„göknek szolgálatára. 8-a octobris irta volt kd. azt a „levelet, hozták meg novemberben anui elapsi 1609, mely„ből az kd. hozzámvaló atyafiúságát és hálaadó voltát „jól vettem észre. Otían-ottan szoktuk levelünk által kdét „molestalni és Licitálni arra, hogy valaha nyomorult országunkba kd. nemzetsége közibe haza jönne. De az „gondviselő Isten kd.-nek, az idegen országban, napról„napra iob-iob állapotot parancsolt, és ez az oka, hogy kd. „az megmutatott jó szerencsét el nem akarja hadni; hogy „ha szinte távoly vagion is, mégis sok hasznos munkával, „hűséggel és szeretettel szolgál hazájának. De énnekem. ') Asztalos András Molnár Albertnek 1608 mart. 6. *) Asztalos András Molnár Albertnek 1609. nov. 2.
