Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-01-01 / 1. szám

3

DUNÁNTÚLI PROTESÁTNS LAP.

4

E támogatást, e pártfogást pedig annyivalinkább kérem, mert akkor, midőn a közóhajnak engedve, a kerületi közgyűlés ismert határozatával a lapot életre hivta, megindítása iránt megbízást adott, annak anyagi biztosítását illetőleg, szerény nézetem szerint, bizonyos mérvű — nem direct, de indirect — erkölcsi kötelezettséget vállalt.

S mégis mi történt?

Hálás készséggel ismerem el, hogy egyházkerületünk minden tiszteletre méltó elnöksége, a nagyérdemű esperesi kar, kedves lelkészatyánkfiai közül többen nemesen buzgólkodnak a lap érdekében. Javul is folytonosan a helyzet. Ennek daczára úgy áll mégis a dolog, hogy a lap kiadásából származott hiányt az 1891. évről a főiskolai tanári kar ügybuzgó áldozatkészsége ledezte, 1892. évről, miután a lap tulajdonommá lett, magamnak kell fizetnem ezen a czimen meglehetős összeget.

Ezt az áldozatot az egyházkerület közérdeke iránti önzetlen szeretetből az 1892. évet illetőleg szives készséggel hoztam meg; úgy gondolom azonban, hogy e szeretetnek nem képezi járulékát az, hogy a lap szerkesztésével együtt járó sok munka mellett még évről-évre jelentékeny anyagi áldozatot is hozzak.

Az előfizetési pénzek — egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt — valamint a lap küldése iránti megkeresések kedves barátom és főmunkatársam Borsos István tanár úrhoz küldendők, ki a lap anyagi ügyeinek ellátását szives volt ezutánra is magára vállalni.

Pápa, 1892. decz. 29.

Németh István.

felelősszerkesztő és laptulajdonos.

got, szabadidőt — s az a fárasztó feszültség enyhülni fog. Egy negyedik esetben talán épen legkedvesebb vendégünk: a foglalkozás, pihenés, egészség, siker, vagyon az okai; vagy a betegség, szellemi tunyaság; az életrevalóság az anyagi jólét növelésében. És igy tovább egész sorozata van azoknak, a melyek levertséget és fáradtságot okoznak.

Talán azt mondják Önök, hogy ez egyátalán nem keresztyénség, hogy ezt mindenki megteheti. S az a nevezetes, hogy nem mindenki teszi. Az emberekhez való jóakarat Krisztussal jött e világba, és a hol található — akár keresztyének, akár pogányok között—Krisztus van ott, az ő lelke munkál ott. Ha önök azt állítják, hogy a keresztyénségnek nem a világ boldogsága a fő czélja, én bele egyezem; sohasem mondotta azt ki; de mégis tény az, ha bár nem ezt tiizte is ki főczélul, mégis egészen, csalhatatlanul és egyetemesen erre vezet. Innét van, hogy az öröm bár nem a legmagasabb Krisztus programmjában, mégis annak szava hallatik annak minden sorából, és ha valaki az ő társaságában szolgál, nem nélkülözheti sokáig ennek édes hangját. Volt idő, midőn a keresztyének mentegetőzni szoktak azért, hogy vidámak. De mindig mentegetözniök kelle, ha szerencsétleneknek érezték magokat.

A keresztyénség valósággal hat és munkál. Es eredményt nem csupán azért mutat föl, mert isteni, hanem mert annyira emberi, — mert a közértelemnek legmegfelelőbb. Miért űzi el a dicséret palástja a lélek keserűségét? Mert senki sem örvendhet és siránkozhat egyszerre. Krisztus társasága helyes berendezésű társaság. Módszere ésszerű. Az öreg asszony esetében azon elv érvényesül, hogy egyik indulat a másikat semmiti meg. A keresztyénség, mint a vasutas mondaná, egy nyomban halad. A lelkeket felemeli, felviszi az alacsony völgyből a magaslatokra, nem gátolja az élet folyamát, de vezérli. A gazdag ember esetében a gyógyitásmód egészen más, elvszerü itt

A keresztyénség programmja.

Irta: Henry Drummond.

(Folytatás.)

Ä társaság megalapítása.

Ha a keresztyénség foglalkozhatik a levertséggel ha meggyógyíthatja a bágyadt lelkeket, úgy az az emberiség orvosa. Csakugyan az is. Meg van a szere — száz is —, a mivel a komorságot elűzheti. Bár a bádgyadtság fizikai okait egyszerre nem távolíthatja el, — mégis elveinek engedve nagy mértékben elejét veheti, és ihletése felyülemeli a lelket azokon. Minden keresztyén kezében ott van az erkölcsi, elmebeli vagy társadalmi bajok ellen való orvosság. Ám gondoljunk egy olyanra, a kit most e pillanatban a „keserves lélek“ környez. Talán egy öreg asszony az. Önök tudják, hogy meggyógyíthatják. Talán a napokban is sikerült. Egy egyszerű látogatás nála, egy kis ajándék, vagy a látogatás ajándék nélkül is felemelte, felvidította néhány napra. Ezen ország gépezete egyszerű és zajtalanul működik, de annál többet végez. Mi oly keveset bízunk Krisztus gyógyszerében, hogy nem is tudjuk, e gyógyulás miként kezdődik el, ha egymásra szívesen tekintünk. A keresztyénséggel a derültség hangzik össze legjobban és az öregek inkább éhezik a szeretetet, mint a kenyeret, az öröm kenete pedig olyan olcsó; ha & dicséret palástját adjuk a szegényre, jobban esik az neki — mintha egyéb ruházatot adtunk volna.

Vagy talán nem egy szegény öreg nő az, kit a komorság meglepett, hanem valami gazdag, hatalmas ember. Nyilvánvaló, hogy komorságát mi okozta. Vagy a gazdagsága, vagy a nagy hatalma. A keresztyénség mindegyik esetben meggyógyíthatja ezt is. Bárha egyikünk vagy másikunk nem alkalmazhatja is az orvosságot egyszerre. Vagy talán egy harmadik esetben saját cselédjük az. Ezen esetben a monotonia az ok. Adjanak neki több változatossá-