Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-02-05 / 6. szám
m DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 92 ugyanis találunk hat olyan fejezetet, a melyek az előbbiekben nincsenek meg. A betoldott hat fejezet közül egy Lipcsében játszik. Elmondja, hogy Faust egy alkalommal egy igen nagy hordót, a melyet több ember nem volt képes a pinezéből kihozni, úgy szállított fel a szabadba, hogy ráült és mint lóháton lovagolt fel rajta, a miért azt ajándékba kapta a pincze gazdájától. Faust a bort a diákoknak adta, a kik aztán több napon át jól mulatoztak az ajándékba kapott bor mellett *)♦ A többi öt fejezet közül említést érdemel az, a melyben az van elbeszélve, hogy Faust Erfurtban a diákok előtt felolvassa a Homér müveit s a mikor a trójai háborúról szóló részt olvasta, vágy támadt a hallgatókban) hogy lássák a trójai háborúban szerepelt kiváló alakokat. Ezeket a hősöket Faust csakugyan elő is varázsolta a hallgatók nagy gyönyörűségére s egyszersmind rémületére, mert különösen az óriási Polyphemos félelmes alakja nem kis mértékben ijesztette el a közönséget2). Ennek az 1590-iki, bővített tartalmú Faust-künyvnek egy példánya megvan a zerbsti herczegi gimnázium könyvtárában. A további, szorosan az első Faust-köuyvön alapuló kiadások közül megemitendő a frankfurti 1591-ből, a melyből eddig egy példány sem ismeretes 3). Ugyancsak Frankfurtban jelent meg 1592. egy Faust-könyv, a mely az 1590-iki berlini kiadással egyezik meg. Van egy kiadása a Faust-könyvnek, mely szintén a legrégebbihez csatlakozik, a melynél a nyomtatásnak sem ideje, sem helye nincs jelezve. Ebből vannak példányok a berlini kir. könyvtár, ban s az ulmi városi könyvtárban. Ez a kiadás — a tar_ talom s külső kiállítás után Ítélve — egy 1589-iki bővített kiadás után készült. E mű szerzője Faust születési idejét 1491-re teszi. Még 1596-ban jelent meg egy bővített kiadású Faust, história, a mely a legrégibb Faust-könyv alapján készült, (Folyt, köv.) Szakal Károly. Ki egyszer valótlant állít |— nem hisznek többé neki. (Válasz Galambnak.) Egyáltalán nem akartam a Somssich-féle kamatok kézhez nem juttatásának egyházmegyénket, vallásunkat szégyenitő tollharczába bele keveredni; mert mint 72 éves ember nyugalmat óhajtok, s mert nem szeretem szennyesünket a piacon mosni. Egy lelkésztársam szóval és levél által is mintegy kényszeritefct, hogy írjak, mint érde-') E fejezet czime: Doctor Faustus schencket den Studenten zu Leipzig ein Fass Weins. *) Vnd sind auff solche Wort alsbald obernante Helden in jhrer damals gebreuchlichen gewesen Rüstung in das Lectorium nacheinander hinein getreten, sich frisch vmbgesehen, vnd gleich als wenn sie ergrimmet weren, die köpfte geschüttelt, welchen zu letzt nachgefolgt ist, der greuliche Rise Polyphemus. Braune, i. m. 131. 1.) *) Idézve van a következő műben : Collectio omnium librorum ab anno 1546 usque ad nundinas autumn ales. 1592. Tom. II. pag. 302. Engel, i. m. 220. 1. kelt fél, a Somssich alapítvány kamatja ügyében; azt válaszoltam neki, hogy nem írok. Még az sem hozott ki sodromból, hogy Galamb czikkén kiviil már két cikkben jött elő Csököly e lapokban, tudtomon s akaratomon kívül. Azonban olvasván Galamb, e lapok folyó évi 3-dik számábani czikkét, melyben azt állittja, hogy: „Ez idő szerint nincs egyetlen gyülekezet sem, a melyik illetékes járandóságát meg ne kapta volna“ — elvesztem türelmemet, a légből kapott, s az igazságot teljesen nélkülöző állításra, s elhatároztam, hogy Galamb: „Rectificatió“ czimíí czikkét rectifikáljam, s ez utóbbi czikkét is megczáfoljam. 1. Galamb „Rectificatió“ czimü czikkében *) ezt állittja: „a Somssich-féle népiskolai kamatokra nézve az a rideg valóság, hogy ha a nyugták a kezelő gondnok kivánahnainak megfelelőleg voltak kiállítva, az illetékes összeg azonnal kiutal vány áztatott A Hogy kézzel fogliatólag kimutassam, miszerint Galamb e merész állítása, — melyei félrevezette a közönséget, compromittálta a Somssich kamat nyugtáját kiállító lelkészeket, — teljesen alaptalan, s nem egyéb, mint kedvteléses polémiái forrólázának szüleménye: megszereztem 1891. julius 6-káról kelt nyugtám hiteles másolatát Kaposvárról, s elküldtem nagyságos Makíalvay Géza országos képviselő urnák, a Somssich-alap kezelő gondnokának, s megkértem, hogy legyen szives nyilatkozni nyugtám érdekében, ki hozzám ezt irta: „Nagytiszteletű Uram!— A Somssich-féle alapítvány kamatai tárgyában hozzám intézett két rendbeli levelére a következőket van szerencsém válaszolni• — A küldött nyugta minta, melyet ezennel :/: alatt visszaküldők, egészen helyes, kifogás alá nem esketik, és a nyugta alakja miatt a pénz kiszolgáltatása az esperes által jogosan meg nem tagadható. — Két éve vagyok az alapítványnak gondnoka, de az ezen idő alatt kiállított, hasonló tartalmú nyugtákat sem. én, sem a vármegye sohasem kifogásoltuk. — Kaposvárott 1892. decz. 22. őszinte tisztelője Makfalvay Géza alapítványi gondnokA 2. Galamb egész bizonyossággal még azt is állittja, e lapok ez évi 3-dik számában, hogy: „Ez idő szerint nincs egyetlen gyülekezet sem, a melyik illetékes járandóságát meg ne kapta volna. Pénzutalványozás és pénzfizetés, ha bár nem azonos, de rokon fogalmak, mit ott közelben a csökölyi (?)• iskolás gyermekek bővebben is megmagyaráznak." Tudomására hozom Galambnak, hogy ezen állítása is, — hogy kedvencz szójárásával éljek — teljesen nélkülözi a „rideg valóságotmert Csököly nemhogy az 1892-dik, de még az 1891-dik évről sem kapta meg, mai napig is a Somsich-féle kamatot, sem pénzutalványozás, sem pénzfizetés utján. A gúnyos czélzással említett ezen szavaira Galambnak: „mit ott közelben a esökölyi iskolás gyermekek bővebben is megmagyaráznak", megjegyzem, — hogy bizony szívesen is megmagyaráznák, de semmi hasznok sem lenne belőle, mert a téli rendkívüli zordon időben dideregve kell szegényeknek nélkülözni a 32 forintnyi két évi Somssich kamatot, melyet az a nagylelkű emberbarát fŐ*) 1892. év 46. sz.
