Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-02-05 / 6. szám
93 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 94 Kanizsai Pálfi János püspökké választásáról. A dunántúli evang. reform, egyházkerület körmendi közgyűléséből 1629. márcz. 18-án bejelenti Eszterházy Miklós nádornak, hogy az elköltözött Pathay István helyébe Kanizsai Palfi János németújvári lelkészt választotta meg superintendenssé. Ismeretes dolog, hogy Pathay István, a dunántúli ref. egyházkerületnek Isten dicsőségére, az egyház javára 16 évig győzelmesen harczoló püspöke, bele fáradván a küzdelembe, 1628-ban*) ott hagyta nem csak pápai fényes egyházát, de az egész egyházkerületet is és Bethlen védszárnyai alá Belényesbe ment lakni. A kerület vezér férfiai: Czeglédi Pál, Tholnai István, Gaal Imre Pálfi Jánossal élükön kezdetben arra gondoltak, hogy a le sem mondott főpásztor helyét betöltetlenül hagyják; de az esperesek : Tholnai István csopaki, Briccius Péter unyorní, Kanizsai J. n.-újvári, Szilágyi István vépi lelkészek az 1629. január 23. német-újvári rész-zsinatnak — a szomszéd Csallóköz és Mátyusfölde püspökének Samarjai Jánosnak az év utolsó napján kelt levelében kifejezett tanácsára hozott — határozata folytán mégis csak összehívták a közzsinatot, hogy az elárvult egyházkerület lelkészeinek fejét kijeleljék. A választás Kanizsai Pálfi Jánosra, előbb Török Istvánnak pápai, akkor Batthyányi Fereneznének német-újvári papjára, Pathay István bizalmas emberére esett. Tudósította eriől a gyűlés a vidék főbb urait, Eszterházi Miklós nádort, Pápa földes urát a következő levélben **). Ulustrissime Domine Comes! Domine nobis Grátiosissime! Gratiam et pacem a Deo Patre, Domino Jesu Christo precamur humillimaque obsequia suplice affectu et voee deferimus. Kegyelmes Patronus Urunk, ez Nagyságod nagyméltóságu személye eleiben küldetett levelünkben adjuk alázatossan Nagyságodnak értésére, hogy — minthogy a mi együgyű coetusunknak ez ideig való superintendense Pathay István közzülünk messze elköltözvén, — tisztit resignálta: a mint országunknak (melynek mi is kicsiny tagjainak valljuk magunkat lenni) articulussa tartja, hogy mindenik confession levő prédikátoroknak superintendensek legyen, az szerint mi is Pathay István helyébe körmendi zsinatunkban Battyáni Ferenczné kegyes patrona asszonyunk német-újvári prédikátorát, Canisaeus Panlídes, avagy Pálfi Jánost superintendensünkké conseeraltuk Kit (holott Istenünk és koronás királyunk ő felsége után minden rendek az Nagyságod palatinusi méltóságos gondviselése és oltalma alá vannak vettetve : mi is az mi nyomorult coetusunkat azon gondviselésbe és oltalomba befoglaltattnak lenni kívánván) Nagyságodnak ez levelünkben buzgósággal rommendaluuk, azon Nagyságodat alázatossal! kérvén, hogy a mi megnevezett superintendensünknek, ha valamikor vagy coetusunknak közönséges dolgában, vagy valamely szegény prédikátor atyánkfia szükségében tiszt, szerént Nagyságodhoz folyamodik, Nagyságod — mint summus regni institiarius — igazságában Isten után a Nagyságod kegyes gondviselése és oltalma alatt maradhassunk s nyughassunk. Melyet Nagyságodért szerelmesivei öszve Istennek való imádságbeli szolgálatunkkal Nagyságodnak alázatossan meghálálni igyekezünk. Nagyságodtól kegyelmes választ várunk. In reliquo eaudem Illustrissimam Dominationem Vestram una cum suis feliciter provivere exoptantes. Datum in oppido Körmend, generáli nostra ex synod© 18-a Mártii, anuo MDCXXIX. Ulustrissimae Dominationis Vestrae humillima subiectioue addictissimí Seniores, totaque congregatio ministrorum evangelicorumHelv. Conf. cis Danubium exístentium. *) Nem 1629., amint Tóth F. Püspökök élete. 65. 82. 96.1. említi. **) Dunántúli ref. e. kér. jkv. 226-—7 1. leg — mint alapítvány levele szóll, — az ő ruhávali segélyezésökre alapitványozott. íme világosan kimutattam, hogy Galamb kétszer is valótlanságot állított; és pedig a miatt, hogy minden tájékozást mellőzve, vaktában irta meg czikkét. — Mert ha előzőleg megkérdezi Makfalvay Géza urat, és megkérdez engem, úgy bizonyosan ki kerüli a kellemetlenséget melyet magának, nekem, lelkésztársaimnak, az egyházmegye kormányának, és az egész egyházmegyének könyelmüen okozott. Egy jó indulatu kérdést intézek Galamb-hoz, ugyanis, hogy nem üdvösebb és hasznosabb munka volna-e, Galambra, és reánk nézve, — azt az értékes talentumot, melyet az úrtól nyert, a tudományos téren gyümölcsöztetni, mintsem a „rideg“, haszontalan, ellenséges indulatot ébresztő, a közügynek s egyeseknek nemhogy használó, sőt ártó polémiákra forgácsolni el. Napeleon 1808. mart. 29-én bergi nagy herczeg Muráthoz, — majd nápolyi királyhoz, — Írott hosszú levelében a többek közt ezt Írja: „gyüloltté tenni magát, s ellenséges indulatot ébreszteni: sohasem vezethet czélhoz.u Bár Galamb is tanulna e bölcs tanácsból. Azt is jó lesz megtauulni Galambnak, hogy nem illik, és nem szabad, még privát ügyben sem, valótlanságot állítani a lapokban: mennyivel inkább nem illik és nem szabad egy olyan fölöttébb fontos, közérdekű ügyben, mint a Somssich kamatok kezelési ügye. Galamb — pedig, a közönség tiszteletlen, s megrovást érdemlő félrevezetésével, nem is egyszer, hanem kétszer is állított valótlanságot. Meg vagyok győződve a felől, hogy ezt mások szava után indulva, a legnagyobb jóhiszeműséggel tette, ezért ajánlom neki, hogy máskor e tekintetben óvatosabb legyen mert: Ki egyszer valótlant állít, — nem hisznek többé neki. Nagy Sándor. csökölyi ref. lelkész.
