Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-11-19 / 47. szám
771 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 772 sainkat, a kik képezik most már nekünk is tanárainkat. Ezekkel a szaktudósokkal s más kiváló tanügyi alkalmazottjaival beutaztatja időközönként a mi veit Európát, tanulmányozta^ a velük a többi miveit államok tanügyét. A külföld össszes tanügyi vívmányainak ismeretével s figyelembevételével épiti fel középiskoláinak tanhelyiségeit s látja el ezeket az oktatás mai szinvonalán álló taneszközökkel E mellett igyekszik az állam úgy a felsőbb, mint a középiskolai oktatás terén alkalmazott tanerőinek kielégitő javadalmazást nyújtani, mi által a legkiválóbb tanerők nagy részét megnyeri a közvetlen felügyelete alatt álló tanintézetek részére. Szóval nem tagadható, hogy az állam oly módon rendezi be iskoláit, hogy ez által csak követésre méltót nyújt ez idő szerint. A régi múltban a mi főiskoláink berendezését, tanrendszerét tanulmányozták mások, mint követendő mintát, most már az állam adja mindnyájunknak első sorban a tanárokat, az nyújt példát a kor színvonalán álló tanintézet berendezésére is. Vagyis, az állam ez idő sze. rint nem csak mint hatalmi tényező vezetője közoktatásügyünknek, hanem szellemileg is vezére; ezzé teszik jól berendezett tanintézetei. Az a nagy haladás, amelyet az állam közvetlen vezetése alatt álló középiskolák a legközelebbi múltban s jelenben feltüntetnek, hatással volt és van református középiskoláinkra is. Erezték középiskoláink magok is, hogy, ha el nem akarnak maradni, követniük kell az államot a középiskolai tanügy fejlesztése érdekében kifejtett tevékenysége terén. Különösen három irányban volt és van utánpótolni valója középiskoláinknak. A legtöbb református középiskolának nem volt meg az alkalmas iskolai épülete a kellő berendezéssel; vagy kevés volt a tanárok száma; vagy nem volt elég jövedelmi alap a tanárok korszerű javadalmazására. Tagadhatatlan, hogy az emlitett három baj mindenike elég ok arra, hogy valamely középiskola működésének sikerét csökkentse. Éppen a jelzett hiányok voltak azok főként, amelyek az államot arra birták, hogy azon középiskolákra vonatkozólag, amelyek a nevezett bajokban szenvednek, a javitást czélzó kötelező törvényeket hozott. De más részről, meg lévén az állam is győződve arról, hogy az újabb nagy anyagi áldozatokkal járó újításokat a legtöbb felekezeti középiskola meg nem birja, felajánlotta segítségét is, az egyes tanintézetek fentartóinak, a mely szerint kész állandó segélyben is részesíteni az egyes tanintézeteket, — kikötvén magának azt a jogot, hogy az állandó segély nagyságának megfelelő számban ő nevezi ki a tanárokat. Köztudomású dolog, hogy már eddig is több református középiskola vette igénybe az állandó állami segélyt, mert máskülönben nem lettek volna képesek tovább magokat fentartani. S már azt is tudhatjuk az eddigi tapasztalatból, hogy bizony nem sokat vesztettek az illető tanintézetek, de nyerni sokat nyertek ezzel. Egymást követik még most is az állandó segélyt kérő tanintézetek. Csak a legközelebbi napokban olvashattuk, hogy a sárospataki főiskola, a református egyház és iskola függetlensége egyik leghivatottabb s legkészebb bástyája előtt sem látszik már veszélyesnek az állandó államsegély elfogadásának eszméje, — pedig másfél tized múlva jelentékeny tőke fog rendelkezésére állani bajainak orvoslására. S éppen Barta, — a ki elsó sorban a református egyház jogainak megvédelmezése s kiküzdése érdekében „Őrálló" ez. lap ját inditja meg a jövő évtől kezdve: —indítványozza, hogy vegyék igénybe a gimnázium és jogakadémia részére az államsegélyt. (Folyt, köv.) Pápai. A prédikátor mintaképei. Dr. Stalker Jakab után angolból. IX. Felolvasás. (Folytatás.) Uraim! önök a keresztyénség tanítói szándékoznak lenni s ebből folyik, hogy azt alaposan meg kell tanulniok. Egy bizonyos számú ember függ önökön többé vagy kevésbé, a szerint, a mily nézettel bírnak a keresztyénség felöl; s ez igazában jelenti azt a czélt, mit mindea. létezőnél fontosabbnak és ünnepélyesebbnek tartanak, mer£ nékiek minden benfoglaltatik a keresztyénségben, s önökön áll főként, hogy e nézet igaz vagy hamis, silány vagy nemes legyen. Bajos lenne nagyítani a férfiak és asszonyok előtt alapvéleményeik fontosságát a világfelől, melyben élnek. Valójában manapság divatos úgy beszélni az értelemről, hogy mig egyéb tehetségeknek van közük a valláshoz, addig az csak úgy tolakodnék be abba, és szokás úgy beszélni a megállapított vallásos igazságok felől, mi — ha szoros értelmet tulajdonítunk neki, valósággal következik is belőle, hogy a vallásban, mikor az igazság nem található fel, az ellenkező felfogás által jutunk a tisztán