Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-11-19 / 47. szám
Negyedik évfolyam. 47. szám. Pápa, 1893. november 19. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt.-X *HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkivül bélyegdíj 30 kr.-X MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Teendőink pápai főiskolánk érdekében. Pápai. — A prédikátor mintaképei. Dr. Stalker Jakab után angolból (Folytatás.) Miklós Géza.— A zsinatról. — T á r c z a. Papi és tanitói díjlevelek a palánki (szó* kólái) egyházmegyében a XVII. század elején. (Folytatás.) — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. Teendőink pápai főiskolánk érdekében. Korunk a felekezeti s közelebbről a református középiskolák fejlődési történetében új korszakot képez. Ez az új korszak természetesen és szükségszerűen állott be a közvetlenebb állami felügyeletnek az ország összes középiskoláira törvényhozás utján történt kiterjesztése által. Ez is természetes következménye volt állami életünk fejlődésének. Modern államszerkezet nem képzelhető a nélkül, hogy a közoktatásügy, mint a nemzet szellemi életének főtényezője, ne az állam vezetése alatt legyen. Ehhez joga van az államnak; de e mellett szükséges is ez, nem csak az oktatásügy megkivántató szellemi nivójának állandó fentartása érdekében, hanem — és pedig különösen nálunk Magyarországon — a felekezeti és nemzetiségi túlkapásokkal szemben. Mert ne feledjük, hogy hazánkban nem minden egyház van úgy áthatva a magyar nemzeti eszmétől, a haza érdekeinek szentségétől, mint a református egyház. Különösen napjainkban van bő alkalmunk közvetlenül is meggyőződni arról, hogy mennyire kis mértékben csüng a nemzet igazi érdekein egyik-másik, főként pedig a minden jelszót Rómából váró katholikus egyház. Ez a felekezet az nálunk első sorban ez idő szerint, a melynek elkapatott papi fejedelmei a nemzet legigazibb érdekeinek, legégetőbb szükségletei kielégitésének útjába állanak, mert a legtöbbször igy kivánja ezt — a pápa, igy kivánja saját hatalmi körük s vagyoni jólétük. Gondoljunk egy ilyen nemzetietlen felekezet kebelében autonomikus tanügyet Képzeljünk el magunknak a mi, — minden modernebb, a felekezeti bigottságot megszüntetni vagy legalább csökkenteni czélzó intézmények megvalósitását makacsul ellenző — katholikus biborosaink vezetése alatt egy jezsuita hadat, a mely a meglévő állami felügyelet nélkül gondozásába venné a katholikus tanügyet hazánkban! Bizony, szomorúbb, középkoribb állapotot ennél már nem képzelhetnénk a magyar nemzeti tanügyre nézve. Vagy gondoljunk a hazánkban lévő nemzetiségekre, — mivé lenne az iskola ezek kezében a sokszor fel-fellobbanó nemzetiségi fanatizmus befolyása alatt?! Szükséges tehát az állami felügyelet már csak a felekezeti és nemzetiségi túlkapások megakadályozására is; mert hogy az iskola első sorban volna alkalmas úgy a vallási bigottizmus, mint a nemzetiségi fanatizmus veteményes kertjéül, ezt nem tagadhatja az, a ki tudja, hogy az oktatás és nevelés szelleme mily elhatározó befolyással van az egyéniség alakulására. JDe nem tekintve érintett sajátos helyzetünket, — igy is az állam hivatott vezetője az öszszes nemzeti, közelebbről a középiskolai tanügynek. Most már az állam, a múlthoz képest, nagy áldozatokat hoz az összes hazai, de különösen a közvetlen vezetése alatt álló tanintézetekre. Egyetemein foglalkoztatja a modern tudományosság európai színvonalán álló legkiválóbb szaktudóAz egyház és iskola köréből ADIÁNTCLl EV. REF. EGYHÁZKER. HIVATALOS MLÖNYI. i 2
