Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-11-12 / 46. szám
759 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 760 közölje azt a pogányokkal. E kettő vala befoglalva apostoli működésébe: egyrészt a pogányvilág gondozása, s másrészt az evangélium hirdetése. 0 persze nem Krisztus ajkairól hailgatá az evangéliumot, mint a tulaj dónképeni apostolok ; de valami más utón egyenest Krisztustól vette azt; s tudjuk, hogy mily erősen állítá, hogy nem embertől nyerte azt s nem adósa a miatt a többi apostoloknak. Gyakran nevezi a maga evangéliumának s nem áll el attól, hogy az ép oly hitelességű és tékintélyü, mint a mit akármely más apostol prédikált. Hogy miként jelentetett az ki néki — nem tudjuk megmondani. Színt’ oly titok ez, mint a mivel az ótestamentumi próféták tanulmányozása közben találkoztunk. A próféták és apostolok az isteni értelem és akarat ismeretével szólanak, mely különös bizonyosságot és tekintélyt ád irataiknak. Nekünk is, valahányszor csak szólunk, bizonysággal és tekintélylyel kellene szólani; de különbség van a miénk s az övék között. Tudom, mily nehéz meghatározni a különbségeket; a határozatlan inspiratió szóval tárjuk azt föl; de én nem látom semmi hasznát, ha elrejtjük magunk elöl a létezőt. Megengedve azonban, hogy ez titok, némi tekintetben mégis láthatjuk, hogy az igazság, midőn eljutott hozzá, mit tett Pállal s hogyan foglalatoskodott azzal elméje, s e tekintetben nem áll oly magasan, hogy ne utánozhatnék. A mit e felolvasásban hangsúlyozni kívánok, az, hogy a keresztyénség különösen értelmi világát ejté foglyul. Azt teszi ez, hogy foglyul ejté az egész belső embert — az érzelmeket, lelkiömeretet, akaratot, értelmet; és foglyul ejtheti az némelyek lényének egyik, másokénak másik részét egészen, véralkatuk sajátossága szerint. Némelyek azt tartják — s talán nem sokat tévednek, — hogy az evangélium első predikálása kevéssel többől állott, mint Jézus élete és halálának egyszerű elbeszéléséből; hogy a kik örömest hallgatták, attól kezdve új életet kezdének élni, —^ Krisztust követvén, s hogy ebből állott egész keresztyénségük. A szent Jánoséhoz hasonló érzékeny és különös természetnél viszont az indulatok világában ütött tanyát az evangélium, s az ő keresztyénségé mystikus egyesülés és társulás vala az Idvezető és a lélek között. Szent Pál épen nem vala tökéletlen az emberiesség más részeiben, de kiválóan erős volt értelemben. Azaz, azon egyének közül való volt, kiknek tudniok kell az okát-fokát mindennek — a világnak, melyben élnek, az eseményeknek, miken keresztül mennek, a czéloknak, melyeknek elérésére elhivattak. E természeti hajlam a tanulás gyakorlása által erősödött. S ennélfogva az evangélium mintegy az igazság izenetének látszék előtte, mely megvilágositá a lét titkait s a világegyetemet az elme előtt a rend országaként mutatá fel. Szent Pál sűrűn ád kifejezést a keresztyénség nyújtotta benső értelmi megelégedésének és az örömnek, mit érzett, midőn alkalmazá azt az élet problémáinak megoldására. A világosság, melyet a keresztyénség a világra vetett, olyan vala neki — úgymond — mint a teremtés reggele, midőn mondá Isten: legyen világosság, és lön világosság. Az előtt minden sötét és zűrzavaros volt, most pedig minden napfényes és rendben levő. Sokszor beszél csodálatos hálával a tényről, hogy a titok, mely a korszakok, a nemzetségek előtt elrejtve vala, néki kijelentetett: Szem nem látta, fül nem hallotta, sem ember szivében meg nem fordult dolgok azok, miket Isten készitett az őt szeretőknek, de Isten kijelentette azokat nékie lelke által. S e titok birtokában úgy vélé, hogy a történelemben nyilvánult isteni gondviselés felőli összevisszaság, Krisztus eljövetelével, rendbehozatott és anyaga úgy ki simíttatott, hogy előképét az ész felfoghatja. Minthogy ő a keresztyénséget mint intellectuáis rendszert kapta, igen sajátságosán mások értelme ellen fordult. Gyönyörű mondás, hogy a menyország ajtaját csak belülről lehet kinyitni, de e megjegyzéshez hozzáadhatjuk azt, — hogy bizony annak sok ajtaja van, s mindenki csak úgy nyithatja meg a másokét, ha ő maga belül van. A keresztyénség szent Pálhoz mint Isten-, világ- s önmagafelőli igazság jött. Számos indulat vala ezen kivül, de ez indulat a tiszta értelmi meggyőződés után jőve s abból fejlődött ki. Azt várta hát, hogy mások is színt igy nyerjék a keresztyénséget. Ezért soha nem kímélte azoknak elméjét, kikhez szólott; elvárta tőlük, hogy gondolkodjanak, s ő elmondhatja vala, ha nem nyílt volna meg s nem igyekezett volna elméjük, nem vették volna a keresztyénséget. Alig tudok valami rejtélyesebbet, mint az a merészség, mellyel hallgatóinak elméjére veté magát s bízott bennük, hogy megértik legerősebb és legmélyebb gondolatait. Gondoljunk [a Rómába vagy Ephezusba menetele végett írott leveleire s olvassuk föl egyszer a gyülekezet hallgatói előtt. Kik voltak a hallgatók? Nagyrészt rabszolgák, sokan kevéssel az előtt közönyösek a vallás iránt, minden valószínűséggel tized részük sem tudott Írni vagy olvasni. Mégis mit adott nekik Pál? Nem tejnek italát a csecsemők számára, nem a mesék s gyakorlati megjegyzések vegyülékét, hanem a római levelet [szigorú logikája s magasztos eszméivel, vagy az ephesusit, bonyolult mondatai és mélységes mystícísmusával. Azt kellett hinnie, hogy megértik, a mit ir, bár a tudósok szükségét érezték, hogy e levelekről hegymagasságnyi kommentárokat halmozzanak össze. A keresztyénség, midőn Pál személyében sorra járta a világvárosokat, kell hogy nagy értelmi felébredésként ment légyen, mely megtanitá az embereket, hogy használják elméjüket az élet legmélyebb talányainak kutatására. Hogy mily mély benyomást tett reá az evangéliumnak értelmi befogadása, mutatja az a buzgalom, melylyei könyörög, hogy téritettjei tündököljenek az igazságnak észbeli felfogásában. „Könyörgök, — úgymond — hogy szerelmetek mind inkább bővelkedjék a tudományban és minden ítéletben.“ S megint mondja; „Megemlékezünk rólatok könyörgéseinkben, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek atyja, adja néktek az ő bölcseségének és ismerete kinyilatkoztatásának lelkét, hogy értelmetek szemei megvilágosittassanak stb.“ De semmi nem bizonyítja oly világosan azt az érté-