Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-11-12 / 46. szám
Negyedik évfolyam. 4í>. szám. Pápa, 1893. november 12. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből A IMIIÉI EV. REF. EGTHÁZKER. HIVATALOS KlZLÖSYE HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezen, | kívül bélyegdíj 30 kr. X---------------------------------3 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Készüljünk a milleniumra. O — Az államsegély s kerületünk vitális érdekei. Patay Károly. — A prédikátor mintaképei Dr. Stalker Jakab után angolból. (Folytatás.) Miklós Géza. — Kanizsai templomszentelés. — Tár ez a. Papi és tanítói díjlevelek a komárom ref. e.-megyében a XVII. és a XVIII. században. (Folytatás.) — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. — Pályázat. Készüljünk a millenniumra! Mintegy harmadfél év választ el bennünket azoktól a nagyszerű időktől, melyekben majd magyar hazánk ezredéves fenállását ünnepeljük. Előre is, ha csak rágondolunk a fenséges ünnepnapokra, komoly és magasztos hangulat fogja el lelkünket. Az ünnepély tárgyának nagysága megragad és fölemel. Szinte csodálatosnak látszik, hogy annyi balszerencse közt és oly sok viszály után meg nem törve, sőt megszaporodva és megifjodva él magyar nemzetünk e szép hazában. Önkénytelenül szavakat keresünk, melyek méltók lehetnének e napok nagyságához, melyekben együtt hangzanak a hálaadó ima, a hymnus és győzedelmi ének. Hálaadó ima és hymnus a magyarok Istenéhez, ki egy ezredéven át védett, oltalmazott; s győzedelmi éneke a milliókaru hérosnak, a magyar nemzetnek, ki a sötétség hatalmaitól rázúditott annyi viharok közt diadalmasan megállott. De nem állhatunk meg pusztán az érzelmeknél, bármily emelkedettek és magasztosak legyenek is azok; mert épen az alkalom nagyszerűsége feltétlenül kötelez mindnyájunkat, kik jó magyaroknak érezzük magunkat, hogy emelkedett érzelmeinkről tettekkel adjunk tanúbizonyságot. Erkölcsi kötelessége minden egyesnek, minden testületnek, hogy erejéhez képest közreműködjék uj közművelődési és emberbaráti intézmények megalkotásában, vagy művészi emlékművek felállításában, melyek részint tanúbizonyságai legyenek az ezredévet ünneplő nemzedék őseihez méltó voltának, részint alapul szolgáljanak a jövő ezredév nagyságának fölépítéséhez. Az első ezredév határán oly alkotásokat kell létrehoznunk, melyek századokon át képezhessék újabb lelkesülés forrását s erőt és ösztönt adjanak a további fejlődésre. Örömmel látjuk, hogy ily nagy alkotásokban nem lesz hiány. Az országos kiállítást oly módon tervezik, hogy annak sok tekintetben maradandó és messzeérő hatása lesz, különösen történelmi és művészi részének. Felépül a nagyszerű országház s elhelyezik benne Munkácsy fenséges alkotását, melyek együttesen hirdetik a magyar művészet és építészet diadalát. Felépül a fővárosban még több maradandó nagy építmény. Állítanak szobrokat. Debreczen már hordja össze a leendő prot. egyetem alapjait. Több helyen alapítanak uj iskolákat. Ennyi munkásság közepette ösztönt és vágyat kell nyerniök a még eddig nyugvó erőknek, egyeseknek és testületeknek, hogy a maguk körében valamely hozzájuk méltó s erejükből kitelő alkotással járuljanak hozzá az ünnepély magasztosságának emeléséhez. És pedig sietve kell a munka terére lépni, mert az idő rövid s kapkodva nem lehet szépet alkotni. Lehetetlen az, hogy főiskolánk és egyházkerületünk, melyek oly hű bajnokai voltak mindenha nemzeti ügyeink előbbrevitelének s melyekre oly küzdelmes, de szép múlt tekint újabb tettekre hivólag, sőt követelőleg: lehetetlen, hogy kimaradjon az ezredév ünneplésekor a tettekkel ünneplők sorából. Mivel pedig még eddig semmi megállapodás sincs a mikéntre nézve, ez indított engem, hogy egy índitványnyal lépjek fel, mely — meg vagyok győződve — mindnyájunk szivét megnyeri s erőnket sem haladja túl. Állítsunk emlékszobrot Márton Istvánnak, főiskolánk regenerátorának, a nagy paedagógusnak, tudósnak és kiváló embernek. Legczélszerübb volna egy az életnagyságot 2 vagy 3 szorosan felülmúló érez mellszobor magas stilszerü alapzaton, melynek oldalaira egypár, az iskola történetéből vett domborművű képet is lehetne alkalmazni. Egy ilyen szobor költsége nem sokkal múlná felül a 3000 frtot. Enynyi pedig nemcsak hogy telik tőlünk, hanem biztosra vehetjük, hogy lelkes agitatio mellett rövid idő alatt összehozhatjuk önkénytes adományok utján. Az ügy vezetésére egy szükebbkörü bizottság volna választandó, pl. 10—12 taggal, mely egy elnökkel, pénztárnokkal és titkárral az élén intézné és végrehajtaná az egész dolgot. Nehogy pedig csupa tulszerénységből hosszas hallogatást szenvedjen az ügy, — senki sem akarván megindítóul fellépni — leg-46
