Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-10-01 / 40. szám

667

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

668

tásra; c) az ácsi egyház presbyterima által kibocsátott lelkes felhívásban jelzett tettleges pártfogolása a lelkészgyámoldának csak elismerése az egyházukéit élő lelkészek érdemeinek. Mindenkire van gondja a magyar államnak, csak a haza ezen hű fiaira nincs; illő dolog tehát, hogy a kiknek boldogitására szentelik egész életmunkásságukat ! az egyházak, lássák he, hogy a kik az oltár körül forgolódnak, azoknak az apostol szavai szerint joguk is van arra, hogy az oltárról éljenek. Felhivatott ennélfogva az esperes! kar — mi mindent nem kérünk mi ezen semmivel nem jutalmazott, hanem igen sok esetben kemény kifakadásokkal illetett nagy érdemű testülettől ! — hogy ez ügyet egyházlátogatás alkalmával a legmelegebban ajánlja a t. presbyteriumok szives figyelmébe;

d) a végrendeleti hagyományok alapítványoknak tekintendők, tehát a folyó szükségletek fedezésére fel nem használhatok, hanem mint tőkék kezelendők s kamataik is csak a hagyományozó nyiltan kifejezett rendelkezésének megfelelően a kitűzött czélra fordítandók; e) az oly régóta húzódó korencsai számadás okmányaival együtt a konventre fölterjesztendő.

Sohasem tudnám magamnak megbocsátani, ha elfeledkezném arról, hogy a közgyűlés püspök urnák eszmékben gazdag, az egyházkerület egy évi életét hűen mutató, nagy fáradtsággal készített jelentéséért teljes elismerését és hálás köszönetét jegyzőkönyvileg is megörökitetni rendelte. Nagyon helyesen és méltán. A buzgó pásztort ha bántják sokan méltatlanul, kíméletlen orvtámadásokkal legyen meg az a fölemelő tudata, hogy övéinek hű ragaszkodása, szerető kegyelete vele van szüntelen, s vele és érte a keztyüt minden pillanatban felvenni kész. — A püspöki jelentés tárgyalása és számos kisebb jelentőségű iskolai ügy elintézése igénybe vette az egész délelőttöt, délután pedig részint a különböző segélyosztó bizottságok működtek, részint kerületünknek .mindnyájunk által oda. adó szeretettel, lelkesült ragaszkodással tisztelt főgondnokát kisérték ki igen sokan a vasúti indóházhoz, hogy a szó legnemesebb értelmében vett hódolatuknak ez által is kifejezést adjanak, és igy gyűlés nem volt tartható.

A negyedik nap délelőttját közigazgatási ügyek vették igénybe, melyeknek bár közel 110 felé járt a száma, de közöttük általános érdekű, tehát olyan, melyet külön is megkellene említenünk, nem volt. Ha nagyon is hű leírását akarnám adni a tárgyalásnak, ez csak úgy történhetnék meg, hogy táblázatos kimutatást készítenék arról, hogy melyik egyházmegyében mennyi adás vevés történt, mily összeg erejéig, no megugy is, hogy leleplezném a mi kedves Somogy országunknak egyes vidékein, a conventío levelek átváltoztatásából Ítélve, mire becsülnek ez idő szerint egy kocsi fölapritott fát. Ámde ez oly statistika, hogy ebben gyönyörűséget még talán a mi kedves Károly barátunk sem találna, legjobb lesz tehát felettük egyszerűen napi rendre térni, vagyis más szóval azt mondani el, hogy mi történt a gyűlésnek utolsó és ötödik napján, a mikor a még hátralevő pénzügyek nyertek elintézést. Pénzügy!------Yan-e ki e nevet nem ismeri?

hiszen melyik magyar embernek nincsen pénzügye? És

ennek daczára, a mikor pénzügyről van szó, mindig úgy érzem magamat, mint egykori matheseos professoromnak a felelő óráján a hogy magamat éreztem. (Egy kérdése volt rendszerint a felelet után; t. i. ez: hát érti amice? Ha azt találtuk felelni: „igenis értem“ akkor nyomban ott volt a válasz: „érti ám a fenét“, ha pedig azt mondtuk : nem értem tekintetes ur, akkor kaptunk olyan választ, hogy azt leírni nem szokás.) Hát nem is beszélek én ezekről, hanem az irgalmasság azon gyakorlásait sorolom elő, amikre naponként — az az bocsánat, legtöbbször csak vasárnapon — buzdítanom egyik hivatásszerű kötelességem. Részleteznem azonban itt se igen lehet, mert a t. szerkesztőségnek már eddig is nagyon igénybe vett türelmével ez hálátlan visszaélés lenne, s ezenkívül a kék ceruza igénybe vevését is feltétlenül maga után vonná, tehát röviden említem csak, hogy a veszprémi egyházmegye kapott a közalapból kivételesen most ez évben 600 frtot, a tihanyi egyház 10 évre 25—25 forintot egysummában, szóval államsegély, Baldaccy-alapítvány jövödelme, lelkészgyámoldai pénztár bevételei el — és kiosztattak a legutolsó krajczárig, és mikor már nem volt egy fillér elosztani való sem, akkor tűnt ki, hogy quod hoc ad tantam sitim“ ?

Könyvismertetés.

Egy népies vallásos munkáról.

XIII. Leo pápa most kiadott encyklikájában, melyet a magyarországi római egyház püspökeihez és lelkészeihez intézett, többek között azt is mondja: „látjátok, hogy . ... a könyvek segélyével is mily erősen harczolnak azok, kik az egyháztól eltévelyedtek, hogy széles körben hintsék el mérgét tévelyeikneku stb. Ezt olvasva és tudva, hogy ez mireánk vonatkozik, lehetetlen, hogy bizonyos fájó, de a mellett szégyenkezést okozó érzés ne foglalja el a keblet. Ott a túlsó táborban többet látnak, mint a mi van. Szégyenkezve önkéntelenül is azt a kérdést kell feltenni: hol vannak azok a könyvek, melyek széles körben: tehát a nép között protestáns, vagyis evangeliom széliemétől áthatott érdekeket szolgálnának : Bizony inkább el lehet mondani: ti, ti népies kiadványok hol késtek az éji homályban ? ! Mig ellenben római részről már eddig is el voltak halmozva a hívek olcsó olvasmányokkal, lapokkal, Tehát már megelőztek bennünket olyan eszközökben, melyeknek kétségtelen hatalmuk van. Mert azt senki sem tagadhatja, hogy a Protestantismus ereje hajdan nemcsak iskoláiban s nemcsak abban állt, hogy a biblia, az életnek ama könyve, nemzeti nyelven kézben volt, hanem az is növelte ezt, hogy a kornak megfelelő s lelki szüségeit kielégítő vallásos könyvek voltak a nép birtokában. — Ének-, ima- s hitvallási könyvek voltak talán csak ezek, de a szükséget kielégítették. Ma azonban már a fejlődés törvénye szerint ez nem elég. Új eszközökre is van szükség, hogy a világi ügyek-bajok által lefoglalt hívekben a biblia szerint való hitélet minél inkább élővé tétessék. — Ilyeneknek bizonyulnak a népies vallásos iratok is, me-