Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-10-01 / 40. szám

669

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

67Ö

lyeknek kiadása rég érzett szükség, de egyúttal régi vágya is minden egyházát szerető léleknek.

Ez azonban mindeddig jó részt csak a vágyak és remények országába tartozott. A prot. írod. társaság, melytől folytatólagosan lehetne ezt várni, még nem kezdte meg ily irányú kiadványait. Mondanom sem kell tehát, hogy addig is, mig ez történnék, igazi lelki örömmel lehetett és lehet venni egyeseknek e nemű koczkáztató vállalkozását. Koczkáztatónak mondom s valóban az is és az lesz akkor is, ha az írod. társaság ad ki népies iratokat, mindaddig, mig azok, kiknek első sorban feladata — a lelkészek — el nem terjesztik ezekét ott, a hol valóban szükség van rájuk és kedveltetnek is, a nép között. Mert az e féle vélekedés, hogy ilyen iránt a népnek nincs fogékonysága: csak talán — a tétlenségnek és közönyösségnek takarója. Én közvetlen tapasztalásból mondhatom, hogy minden olyan kezdeményezés iránt, a mi az evangelizáczió tág fogalma alá vonható, a nép — ha nem teljes egészében is — de érdeklődéssel, sőt kedvvel viseltetik. Azt pedig a szent Írásból is tudjuk, hogy egy kevés kovász az egész tésztát is erjedésbe hozza.

De át is térhetek immár hosszas bevezetésem után arra, a miről tulajdonképen szólni akarok. Egy népies vallásos munkáról óhajtok beszélni és igy könyvismertetés czimét is adhattam volna egyszerű rövid czíkkecskémnek. Ámde a Gályarabok története, pápai főiskolánk derék hitbuzgó tanárának Borsos Istvánnak tollából, sokkal ismertebb e lap olvasói előtt, hogysem ezt ismertetni kellene, hiszen e lap hasábjain látott nem rég napvilágot. Most pedig — nagyon helyesen — küien füzetben lenyomatva is kiadta szerzője, alkalmat adva mintegy arra, hogy a nép között is terjeszthető legyen. Hozzá — a munka terjedelméhez mérten — elég olcsó ár is van kiszabva, a mi lehetővé teszi a legszegényebb embernek is a megvásárolhatást.

Felesleges volna hosszasan beszélni az okokról, melyek mintegy hiva-hívják fel a lelkészeket, hogy hallgatóik között előfizetőket gyűjtsenek s ez által ily hiterősitő könyvet kezükbe adjanak. Mert ha valami, úgy a gályarab lelkészek története bizonyítja legkézzelfoghatóbban az evangeliom erejét, isteni hatalmát. Semmi okom sincs, a munka sem szorul reclám csinálásra, de az épen előbb említett oknál fogva bátran el lehet mondani, hogy ennél alkalmasabb, építőbb, czélnak jobban megfelelő munkával a prot. Írod. társaság sem kezdhette volna meg népies kiadványait. Híveim közül egy csak annyit mondott: „bizony ez többet ér ám, mint olvasó körünk könyvtárának könyvei“ — a melyben történelmi és egyéb építő tartalmú müveken kívül természetesen vannak világi elbeszélések is. Mig egy másik híven szavai szerint: „ha elkezdi ezt az ember olvasni, bizony alig tudja letenni, mig végig nem olvassa.“ Ennél szebb dicséret s jobb ajánló úgy hiszem, nem kell.

Adja isten, hogy a kis munka mielőbb második kiadását érje. Protestáns egyházunknak hitben, buzgalomban való erősödése végett szivemből óhajtom.

Körmend. Fülöp József.

yy j

VEGYES KÖZLEMÉNYEK.

— Estlő szózatot bocsátott ki dévai ref egyházinak, melyet nagyon méltónak találunk k. olvasóink figyelmébe ajánlani. Közöljük belőle a következőket: Nemzetünk drága kincseinek egyikét a dicső emlékű Hunyady János által épített s ma már omladozó szép ódon templomot és tornyot óhajtjuk mi, szegény kis gyülekezet, egyházi felsőbbségünk jóváhagyása mellett, Isten és a jó emberek segítségével, az idő viszontagságainak további rombolásaitól megvédeni és stylszerüleg restanrálni. Bizalommal fordulunk a nagy magyar közönséghez, hogy minket ebbeli törekvésünkben hazafias indulattal támogatni fog. Kevesen lévén, még a hozzánk csatlakozót ágostai evangélikus és unitárius hívekkel együtt is, anyagi erő tekintetében pedig fölöttébb nagyon szűkölködvén, bizalommal kérjük magyar hazánk egész közönségét: jöjjön segítségünkre e szent munkában, melyet Isten nevében nemzetünk dicsőségére kezdettünk. Minden kis adomány, minden egyes fillér, mely hozzánk küldetik, nemzeti missiónk betöltését segitendi elő. A restauratio költsége mintegy 10,000 frt, melyből idáig egyesek adományaiképen 1872 forint gyűlt össze. A még hiányzó 8 ezer frtot a nagy magyar közönség szives áldozatkészségétől reméljük. A kegyes adományokat kérjük gyülekezetünk lelkészi hivatalához küldeni. A szives gyűjtőkre és a kegyes adakozókra Isten áldását buzgó imában kérik László lgnácz. főgondnok, Szüts Sándor a dévai ev. ref. egyház lelkipásztora.

— A theologiai önképzőkör, Kis József theol. akad. tanár elnöklete alatt szeptember 16-án alakult meg; a következő eredménynyel: alelnök: Osváld Kálmán IV. p. n.; pénztáros: Borsos K. III. p. n.; könyvtáros: Pály Sándor IV. p. n.; titkár és főjegyző: Vörös János IV. p. n.; aljegyző: Csukás Endre II. p. n.; ellenőr: Balogh Dénes I. p. n.

— A pécsi reformátusok kérelme a jó kedvű adakozókhoz. „A pécsi reformátusok kérnek titeket, hogy legyetek segítségükre az ő erőtelenségükben. 200 éve már annak, hogy e városból a protestáns vallás, az akkori szomorú időkben kipusztult, s az akkori fényes és erős gyülekezetnek sem e városban, sem környékén nyoma nem maradt. Egyházunk mostani tagjai olyanok, kik hazánk; különböző részeiből ide gyülekezvén, földi javakban nem igen bővölködnek. — Az Ur házának szerelme emészti őket, de csekély erejükkel önmaguk nem tudják azt a nagy munkát elvégezni, mely előttük áll. Számuk felül van hatszázon s egy éve már, hogy külön egyházközséggé tömörültek, s jelentékeny áldozatot hoznak vonakodás nélkül, hogy fenntarthassák egyházukat. Templomot akarunk emelni az Ur tiszteletére, hogy e népnek, mely közül sokan évek óta szomjuhozzák az igét, legyen hol megkönynyítse lelkének terhét s erőt merítsen az igazság és kegyelem örök forrásánál. Titeket kérünk, hogy legyetek segítségünkre, mig magunk is fáradunk és letesszük filléreinket az egyház oltárára. Nein nagy áldozatokat ké-