Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-10-01 / 40. szám
Negyedik évfolya in 40. szám. Pápa, 1893. október 1. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt. félévre 2 frt, Az egyház és iskola köréből A DIÁRTIiLl ff. MF. EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖNYE HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. % MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Részlet Pap Gábor püspök ur ez évi püspöki jelentéséből. — Tudósítás egyházkerületi gyűlésünkről. (Folytatás.) — Könyvismertetés. Egy népies vallásos munkáról. Fülöp József. — Vegyes közlemények. Részlet Pap Gábor püspök nr ez évi püspöki jelentéséből. Felekezetközi viszonyaink mnlt évi jelentésem óta nem javultak, az ultramontánismus megszokott erélyével és kitartásával folytatja közvetlenül ugyan a protestáns egyház, de közvetve az állam ellen is azt az üdvtelen harczot, melyet a közpapság kezdeményezett, melytől kezdetben a főpapság távol tartotta magát, de a melyhez később úgy a püspöki kar, minta főrendiháznak, (szeretem hinni hazánk és nemzetünk jól felfogott érdekében, hogy csak is esetleges) többsége is csatlakozott. Ez a harcz nem csak hazánkban, hanem Európa összes államaiban folyik, jeléül annak, hogy a főhadiszállás Róma, hol a jezsuiták tartják kezükben az uralmat, azok készitik a csataterveket, s irányozzák minden egyes államban a hadi működéseket. — Németországban — hol a lakosság többsége protestáns, épen oly vakmerőén támadja a protestánsokat, s magát az államot is az ultramontánismus szolgálatában álló clericalismus, mint hazánkban: az elkeresztelések ott is napirenden vannak, az apáezák vezetése alatt álló nőnevelő intézetekben, s azon kórházakban, melyekben a betegek gondozása reá jók van bizva, mindent elkövetnek a protestánsoknak a szerintük egyedül idvezitő római egyházba áttéritésére. Hazánkban a törvényesen bevett keresztyén vallásfelekezetek még most sem egyenjogúak. A római egyház papsága milliókat jövedelmező, az állam által adományozott földbirtok haszonélvezetében van, mig a protestáns egyházak számarányukhoz mérten elenyészőleg csekély évi segélyben részesittetnek; ebben is csak az alkotmány visszaállitása óta, s ez a segély sem biztos; mert az abban részesűlhetés, minden évben a törvényhozó testület általi meg, vagy nem szavazástól van függővé téve. Ha más tekintetben teljesen egyenjogúak volnának is a felekezetek, akkor is a római papságnak gazdagsága, ettől elválaszthatatlan nagy befolyása folytonosan fenyegetné a szegénységgel küzdő, s úgy egyházi, mint iskolai szükségleteit a bivekre kivetett adóból fedező protestáns felekezeteket; s annyival inkább fenyegeti most, mikor a felekezetek nem is egyenjogúak, s még azon törvényeinek sem képes az állam érvényt szerezni, melyek némi jogokat a protestánsoknak is biztositanak. Ily törvény az 1868. évi 53-ik törvényczikk, mely a törvényesen bevett keresztyén vallásfelekezetek viszonosságát állapitja meg. E törvény ellen indított harczot az ultramontán papság, s most már a népgyüléseken felizgatott tömegnek is felhasználásával, elkeseredetten folytatja azt. Ha a vészes irányzat ellen mi protestánsok felszólalunk, ha panaszt emelünk azon törvénytelen eljárás ellen, melyet a papság követ; akkor, — mint a mesebeli farkas a bárányt — minket vádolnak a viz fölzavarásával, a béke templomának fölgyujtásával. Mi nem kerestük, s most sem keressük a harczot, de az igazolliatlan támadásokkal szemben az önvédelem, a melyre kényszerítve va-40
