Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-09-17 / 38. szám

629

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

630

rületünk nem lép be a nyugdíj intézetbe, legfeljebb 5 év alatt biztosan bekövetkezik az az állapot, bogy a tanárkarnak ifjabb része elhagyja intézetünket s olyan helyre megy, hol állami nyugdíj van; a mi iskolánk pedig épen e nyugdíj nem léte miatt nem kap alkalmas tanerőket e különben is tanárszük világban. Mert ha a fizetés még az alföldi kis gymnasiumokban is van olyan, vagy jobb, mint nálunk, akkor, ha hozzájárul még ez a hiány is, okleveles pályázókra nem számíthatunk. Már pedig főiskolánknak úgy nagy múltja, mint a jövőjében vetett bizalom megkívánja, hogy ne kötéllel kelljen fogdosni ide tanárokat, hanem hogy törekedjenek ide s szerencséjüknek tartsák, ha ide meg választatnak. Ez az egyik. A másik ok pedig az, hogy még anyagi tekintetben is előnyös lehet kerületünkre a belépés. Mert a főiskolai nyugdíjpénztár már most is túl van terhelve s ha a nagyszámú gymnasiumi tanárkarból akár halálozás, akár nyugalomba lépés folytán csak pár újabb teher hárul is rá, a mi igen könnyen bekövetkezik, már nem lesz képes elviselni s igy a garancziát magára vállalt kerületre nehezednék. Mig ha kerületünk belép az állami nyugdíjintézetbe, akkor bár egyidőre terhek nehezednének is reá az évenkénti járulék fizetése miatt, de igen valószínű, hogy nehány óv múlva már annyira apad a főiskolai nyugdíj pénztár terhe, hogy nemcsak a theologiai tanárok igényeit lesz képes bőven kielégíteni, hanem még az évenkénti járulók is onnét lesz fedezhető. Nagyon is megfontolandó lesz tehát az ezen ügyben hozandó határozat.

Mit mondjak a kerületi nőnevelő intézet ügyéről, mely tengeri kígyóként oly régóta kisért, de megvalósulni nem akar? De hisszük és reméljük, hogy e mostani gyűlésünk czéltudatos bölcsesége magtalálja a módot és formát, melyben megvalósulhat. Kerületünkre s egyetemes prot egyházunkra nézve bizonyára másodrendű kérdés, hogy Pápán legyen-e vagy Komáromban? — a fő az, hogy minél előbb meglegyen ott, a hol könnyebben felállítható. Hogy melyik helyen lenne könnyebb? annak vitatásába most nem akarok bocsátkozni. Legjobb volna, ha mindkét helyen lehetne. De az eddigi tervezgetósek közt van egy olyan pont, mely csodálatosan helytelen s csak a túlságos lelkesüles és alkotni vágyás elszámitásának tudható be. S ez a különös pont az, hogy a pápai részről benyújtott tervezetben a nőnevelő intézet helyéül a mostani újkollégium van kitűzve minden bérösszeg, minden ellenszolgálmány felvétele nélkül, tehát hogy az ingyért átmenne a nőnevelő intézet használatába. Csodálatos! Hisz a mi főiskolánk nemcsak hogy most életben van, hanem még századokon át élni és virágzani akar; tehát az ő tulajdona, vagyona el nem ajándékozható, sőt haszon nélkül sem hevertethető, mert minden krajczárjára nagy szüksége van. Ha óhajtjuk hát a leányiskola fölállítását, a mint hogy mindnyájan óhajtjuk, máskép gondoskodjunk számára épületről, ne a főiskola károsításával, ne úgy, hogy nagy jóakaratunkban szinte jog és törvény ellen cselekedjünk. Már pedig jog és törvény szerint a létező közművelődési és humanitárius intézmények vagyona el nem idegeníthető.

Sok és nagy dolgok elintézése vár tehát kerületi gyűlésünkre. Hosszú, csendes pihenés után végre az alkotás mozgalmas korszakába léptünk. Adja a jó Isten, hogy bölcseség és szerencse legyenek kísérői és ismertető jelei kerületünk minden újabb alkotásainak. Adja Isten, hogy kerületi gyűlésünk tagjai büszkén tekinthessenek viszsza mostani tetteikre és alkotásaikra.

____ o

Nőnöveldénk ügye a kerületi gyűlés előtt.

E lap egy régebbi számában kimutatta Körmendy

S. úr, hogy épen mert a kerületi székhely-kérdés örökre el lett döntve Pápa javára, az egyházkerület és főiskola tanügyi érdeke s az egész kerület miveit társadalmának erős és hitbuzgó protestáns szellemben felvirágzása azt követelik, hogv egyházkerületünkben ha egyáltalán felállítható egy nőnövelde, az első sorban Pápán, a kerületi főiskola mellett, mint annak egy újabb virágzó ága, állítandó fel.

Legutóbb dr. Horváth J. a kerületi felső leányiskola érdekében irt czikkében le is írta részletes és alapos tervezetét annak, hogy már az 1894—95-re a rendelkezésre álló alapokból és erőkből Pápán szervezhető egy önálló kerületi felső leányiskola. Mindazoknak, kik a főiskola székhely-kérdésében Pápa mellett voltak és a kik Komárom iránti indokolatlan részvétből azok törekvéseit kárpótolni szükségtelennek tartják: lehetetlen a felső leányiskola székhely-kérdésében Pápa ellen Komárom mellett lenni. Először is, mikor territoriális és erkölcsi okokból még a kerületi fiúiskolát sem lehetett oda helyezni, ugyan hogyan lehetne a leányiskolát? — Ugyan hány olyan szülő lenne, a ki leánygyermekét ily árvízveszélyes és a nagyszámú katonaság miatt exponált helyre vinné messze földről? S egyáltalán, hogy képzel