Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-09-10 / 37. szám
Negyedik évfolyam. 37. szám. Pápa, 1893. szeptember 10. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre I frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből IDIMI El. if. EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖNYE HIRDETÉSEK DIJA: I hasábos petitsor többj szőri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezen, | kívül bélyegdíj 30 kr. TARTALOM: Tanév elején. Q. A veszprémi reform, egyházmegye közgyűléséről. Thúry Etele. — Egy kis észrevétel. Beke József. — T á r c z a. Az ínotai reform, egyház múltja. Thúry Etele. — Vegyes közlemények. Tanév elején. Protestáns közönségünk, mely a közhangulatot követve tanügyi kérdések iránt sokkal kevésbé érdeklődik mostanában mint szükséges volna, igy az iskolai év elején a különféle összeköttetések és érdekek kapcsán mégis szentel némi figyelmet az iskolai dolgokra. Megemlékezik arról a szép mondásról, hogy az iskolák az egyház veteményes kertjei; s talán még némi kis eszmecserét vagy Ítéletet is megkoczkáztat, hogy miként lehetne e kert művelését előmozdítani, miként lehetne széppé és gyönyörködtetóvé tenni? Azért használjuk fel a mostani alkalmat, hogy nehány fontosabb kérdésre felhívjuk a figyelmet. így a napi lapok már évek óta felhasználják a tanév elejét arra, hogy vezérczikkekben s s más feltűnő helyen figyelmeztessék a közönséget, hogy mily káros a gymnásiumok iránt való túlságos előszeretet; mily káros úgy a köz — mint az egyéni érdek szempontjából, hogy mig a gymnásiumok óvról-évre tömve vannak sokszor nem oda való elemekkel, melyek később csak a proletárok számát szaporítják: addig a sokkal jövedelmezőbb és nagyobb kilátással kecsegtető kereskedői éa iparos pályákat üresen hagyják s átengedik külföldieknek vagy más idegen elemeknek. Szinte unszolják a lapok a magyar taníttató közönséget, hogy fiaikat inkább eme bő jövedelmekkel biztató pályákra adják, mint a nagyon ía szűk hasznot Ígérő hivatalnoki és tudományos pályákra. Bár e hangoztatott panaszok nagy részben igazak s kívánatos volna, hogy minél több magyar ifjú legyen kereskedővé és iparossá: mégis, saját protestáns érdekeink szempontjából tekintve a dolgot, azt kell mondanunk, hogy reánk nézve épen ellenkezőleg az is fölötte kívánatos, hogy protestáns ifjaink minél nagyobb számmal tóduljanak a gymnasiumba. Kívánatos pedig azért, mert mint a statistika bizonyítja, népességünk nagyságához képest tanuló ifjaink száma kisebb, mint lenni kellene. Nem hogy előre haladnánk e tekintetben, sőt inkább rendkívüli hanyatlás állott be a régebbi időkhöz képest. Már pedig az kétségtelen, hogy bármelyik felekezet befolyása és szerepe annál nagyobb a társadalom és közügyek terén, minél nagyobb az intelligentiája, vagyis mi veit embereinek száma. Lelkészeinknek, tanítóinknak s más a népre befolyással biró egyéneknek arra kell tehát ösztönözni tehetősebb bítsorsosainkat, hogy fiaikat taníttassák, ha elegendő tehetséggel vannak megáldva. Csak ily módon szerezhet egyházunk hazánk társadalmában és közügyeiben tekintélyes és befolyásos állást. Ily módon nyerheti vissza azt az előnyös helyzetet, melyben pár évtizeddel ez előtt állott, mikor az ország intelligentiájának igen jelentékeny részét protestánsok alkották. A szomorú hanyatlás e tekintetben különösön itt nálunk Dunántúl érezhető; épen itt kell tehát leginkább rajta lennünk, hogy minél több arra való ifjúnk kerüljön középiskolába. ..Ezzel kapcsolatban nem juthat elég sokszor eszünkbe ama másik szomorú tény, hogy mig századokon át, egész a legújabb időkig, közmü-37 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.
