Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-09-03 / 36. szám

599 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 600 A tanügyi bizottság- jelentése szerint az oktatás ügye megnyugtató állapotban van. Tanítóink, kevés kivétellel, igyekeznek becsületesen megfelelni kötelességüknek. Min­den évben épül egy—két uj iskola. Altanitókban, mint káplánokban is, nagy a hiány. A vallás-erkölcsi élet, az istentisztelet gyakorlása, egyházmegyénkben még kevés panaszra ad okot. Bizony­sága ennek az anyagiakban való gyarapodás is. Az 1892. évben végrendelet utján tett hagyományok összege 270 frt. Isten dicsőségére begyült 3820 frt 17 kr. Az egyház me­gye összes egyházainak tőkéje készpénz és kötelezőkben 48794 frt 98 kr. Összes adósság 384T5 frt 70 kr. Magtár­állomány 1773.62 m. m. 79877 h. 1. és 5150 p. mérő gabona. Egyházak és egyesek tüzkárbiztositási évi díja 1201 ft 65 kr. „Adria“ érdekében nem igen buzgólkodnak lelké­szeink, a minek — azt hiszem, az igazság határán állok mikor azt gondolom, az az oka, hogy sokan az „Első ma­gyar“ ügynökei lévén, a nagyobb percentről, a közügy érdekében, nem hajlandók lemondani. Anyagi emelkedés constatálható Bátorkeszin; föld­birtokot szerzett. Csicsó és Mad adósságától megszabadult. Nagykeszi gyengesége daczára földet vásárolt. Ó-Gyallának szeren­csés földeladásból 6000 frt alaptőkéje van. Patas iskolatelket, Perbete házat, Komárom beltel­­ket és szigeti kertet vett. Az egyházi épületek — A.-Szőllős, Ap.-Szakállas, K.­­Mánya, és Lak-Szakállas (óh skandalum!) kivételével jó karban vannak. A számvevőség jelentése szerint a lelkészgyámoldai pénztár állása a következő: Alaptőketartozás egyes lelkészeknél 2920 ft 94 kr Egyeseknél kamatozó tőke 12912 ft 27 kr Takarékpénztárban van 8573 ft 55 kr Pénztármaradvány 161 ft 51 kr Összesen 24568 ft 27 kr. Évi szaporulat 929 frt 46 kr. Egy özvegy kap évi 100 frtot s minden kiskorú árva után 15 frtot. Van nehány lelkésztársunk, kiknek — úgy látszik — nincs érzékük a gyámolda célja iránt; különben nem vol­nának hátralékban összes járulékaikkal. Velük szemben az egyházmegye az erkölcsi pressió minden módjából ki­fogyott már; az utolsó — nagyon lealázó — eszközhöz volt kénytelen nyúlni: kiszolgáltatta őket kurátoraiknak, azok tartják vissza tartozásaikat részletekben. Lesz-e sikere ? .. A múlt gyűlésből folyamodtunk a magas kormányhoz, hogy az illavai és lipótvári hitrokon fegyenczek megláto­­gathatása czéljára utalványozzon legalább 50 frtot. Fele­let : a látogatást csak az igazságügyminiszter esetről-esetre adandó engedélye mellett szabad teljesiteni; pénzt pedig nem ad. Marad úgy, mint régen volt. Van a mi gyűlé­seinknek két rémes tengeri kígyója: a kamocsai tagosítás ügye és a csicsó-kulcsodi viszályos egyházi adóügy. Ezek nélkül nem is képzelünk már gyűlést. Kamocsán van a papnak 20 hold földje és volt 30 baglya szénája. Azt mondják az atyafiak, hogy a 20 holddal a legelő-illeték és a szénaváltság is ki van egyenlítve. Az egyházmegye más véleményen van. Tudós prókátorok, nagy kánikulá­ban is fáznak már az odavaló deputációba — járástól. A Csicsóiak pedig megadóztatták Kulcsodon lakó külbirto­­kosaikat, kiknek az nagyon zokon esett. Ebben az ügy­ben perújítás folyik; de — inter pocula — a két lelkész megunván a torzsalkodást, kezet adtak rá, hogy otthon maguk között, barátságos utón kiegyeznek. Vajha! F.-Patony — okulva a múlt drága leckéjén — meg­marad továbbra is tanitókáplánságnak, társulván hozzá B.-Patony évenkint fizetendő 70 írtjával. N.-Keszi és Izsap meggyengült egyházaink iskoláikat községivé szándékoz­nak tenni, hogy elmerüléssel fenyegetett hajójukat a teher egyrészének kivetésével megmenthessék. Szomorú jelei az időnek! Mad 11 évi adminisztratura után rendes lelkész után sóvárog. Adósságát kifizette. Ha a díjlevél szerinti javadalom nem tetszik, kész 600 frtot készpénzben fizetni. Elutasította a gyűlés. Hadd erősödjék. Az \ órányira lakó padányi lelkész gondozása mellett nincs semmi fo­gyatkozása. Kár volt azt a 800 frt minimumot 600 írtra leszállítani! A közalapi, államsegélyi és Baldácci-alapitványi se­gélyért folyamodó egyházak és lelkészek kérelmeinek bő­ségesen eleget tettünk, bár mi is láttuk a Konvent figyel­meztető ujját. Hogy aztán a kerületen és a mi már vérbe vágó: a Konventen micsoda kegyetlenséget követnek el rajta, az nem a mi lelkünket nyomja. Szép, felemelő jelenet volt, mikor a gyűlés elhatá­rozta, hogy az esperesi jubileum czéljaira gyűjtött összeg fel nem használt maradványát „Vályi Lajos alapítvány“ czim alatt az egyházmegyei lelkészgyámolda pénztárában helyezi el s kamatait az ekkép megtisztelt esperes Il-od fokig leszármazó utódai fogják élvezni. Sok gondot ad egyházmegyénknek a missíó-ügy. Ta­lán a közel jövőben uj (szervezetet nyer a pozsonyi missió, amennyiben az ottani hívek elvben kimondták, hogy ké­szek anyagi áldozatot hozni; konkrét ajánlataikat legkö­zelebb beterjesztik. Ez a missió, ha a Konvent nagyobb mérvben segélyezi, fejlődésképes és szép jövővel biztat. Az uj-szőnyi, immár megizmosodott, teljesen megfe­lel rendeltetésének. Iskolájában circa 60 különböző hit­­felekezetü tanuló szedegeti a kálvinista tudományt — az ó-szőnyi plébános tehetetlen nagy mérgére. Hanem az u. n. nyitrai missziót (jegyzőkönyvben él csak, tényleg nincs jelen) szívesen odaajándékoznánk — Barsnak; hadd örülne neki, mint törvényes gyermekének,— a szive úgy is oda vonzza. A nyitrai hitrokon urak (a komáromi egyházmegye lévén nekik Hekuba) vagy 7 szálán valami nagyot akar­ván művelni, a mi hirünk-tudtunk nélkül, istentisztelet­­tartásra meghívták a fő- és székvárosból dr. Szabó Ala­dárt s mikor attól kosarat kaptak, atyafiságos nekszus révén magukhoz telegrafálták a füzes-gyarmati papot, aki minden lelkiismereti furdalás nélkül át is lépte Rubikont. És tartott Nyitrán, egy luthránus pap minisztrálása mel­lett a nyitrai urak vallásos keblét egész extasisba hozott olyan istenitiszteletet, aminő Komáromból semmikép ki nem telhetik. Ezt persze nem hagyhattuk egészen magunkra száradni; egy szerény interpellációt eresztettünk meg a barsi esperes ur utján a missióra hivatott férfiúhoz, aki

Next

/
Oldalképek
Tartalom