Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-08-20 / 34. szám
573 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 574 után áldás kívánások közt arra estefelé átszállittattak. Meglehetős hosszas és viharos hajózás után április 24-én érkeztek Yelenczébe, hol nagy pártfogójuk, a tudós Zaff Miklós doktor fogadta'őket oly végtelen örömmel, hogy mást nem tudott szólni, csak ujongva kiáltozta: győztünk, győztünk. Nem remélte ugyanis a derék férfiú, hogy valaha megláthatja e halálra szánt férfiakat. Május 8-ig pihentek Yelenczében odavaló hitrokonaink gondozása alatt, a mikor azután a velenczei szárazföldön át útnak indultak Sveiczba, hol protestáns hitrokonaink testvérekként várva-várták, majd megérkeztük után gondozták s minden szükségesekkel ellátták őket. Kálvinista hitbajnokaink nagy részben itt maradtak éveken át, mig lutheránus testvéreik Németországba mentek. Magyar hazánkba csak 1681. után térhettek vissza, miután az akkor tartott országgyűlés engedélyt adott a visszatérésre és hivataluk folytatására. * * * S most végig gondolva ezt az egész történetet s magunk elé képzelve ezeket az erős hitbajnokokat, nemde örömtől és büszkeségtől dobog fel szivünk, hogy mi is magyar protestánsoknak születtünk; hogy mi is utódjai vagyunk ezeknek a hősöknek, kik oly roppant szenvedések közt, jóllétük és életük feláldozásával védték protestáns egyházunk életét és hazánk szabadságát. Kik rendithetlenek voltak, mint a szikla! Kiket szent önfeláldozásukban sem csábítás, sem durva bántalom meg nem ingathatott! Hálával gondolunk reátok ti dicső elődök, s példátokon lelkesülve, megérlelődik lelkűnkben a szent elhatározás, hogy mi is hiv bajnokai leszünk szent egyházunknak. Börtön és gályarabság ma már nem fenyegetnek bennünket, de most is szükség van tettekben nyilvánuló önzetlen lelkesedésre. Lelkesedésre, mely legyőzi a közönyt, a kishitűséget és sivár önzést. Az önzést, mely a dicső elődök unokáit hitvány haszonlesőkké silányítja, kik nehány garasnyi teher elkerüléséért az unitáriusok felé, vagy máshova kacsintgatnak *). Nem ilyenek voltak a mi sokat szenvedett elődeink! Mi nem akarunk ilyenek lenni, hanem készek vagyunk folytatni a küzdést és áldozatot, hogy magyar protestáns egyházunkra uj fény derüljön! VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Azon fényes küldöttségnek, mely, miként lapunk múlt számában említettük, szeptember 17-én tiszteleg kerületünk nevében dicsőségesen uralkodó szeretett királyunk előtt, tagjai lesznek: Pap Gábor püspök ur vezetése alatt Tisza Kálmán főgondnok, Gróf Gyürky Ábrahám, Boné Géza, Dienes Lajos e. m. gondnokok; Vályi Lajos, Szekeres Mihály, Somogyi Gyula esperesek. — Felhívás. Az alap és lelkészképesitő vizsgálatok idejéül a főtiszt, elnökség szeptember hó 10—14. napjait *) Bizony ha fölébrednének atyáitok, eltaszitanának maguktól: Nem ismerünk titeket! tűzte ki. Felhívom tehát azon tiszt. s. lelkész — és papnövendék urakat, kik e vizsgálatokra házi dolgozataikat kellő időben beküldötték, hogy szeptember hó 10-én d. e, 9—11 óráig nálam, 11 órakor pedig a főtiszt, elnök urnái jelentkezzenek. Németh István akadémiai igazgató. — Értesítés, a pápai ev. reform, főiskolai főgymnási umban és theol. akadémiában a beírások a jövő 1893—4-ik tanévre Szept. 1—4-ik napjain lesznek. Előzőleg a javító-, magán-, illetve pótvizsgálatok úgy a gymnáziumban, mint az akadémiában Aug. 30 és 31 napjain tartatnak. Az előadások a tanév ünnepélyes megnyitásával Szept. 5-én kezdődnek. A javító-, iletve pótérettségi vizsgálatok szept. 6-án tartatnak. Az igazgatóság. — Pápa városa a culturalis és közegészségügyi intézmények iránti nemes áldozatkészségének újabb fényes tanujelét adta az utóbbi időkben, midőn a felekezetek eddigi évi dotatio-ját 100%-el emelte, arra pedig fáradhatatlan tevékenységű és semmi nehézségtől vissza nem riadó derék polgármesterének utasítást adott, hogy a város rég húzódó vízügyi kérdésének megoldhatása czéljából pályázatot hirdessen. Annyival örömestebb közöljük ez üdvös elhatározást, mert tudva levő, hogy a főiskolánk ellen nem rég emelt kifogások között első rendű szerepet épen a vizkérdés játszott. — Lelkészjelölés. A máshova történt elválasztás folytán megürült k.-sárói lelkészi állomásra pályáztak: Csomasz Gyula, Nagy János segéd —, Csóka Pál, Bacsa Lajos, Csekei Dávid rendes lelkészek a barsi —, Tóth János perbetei s. lelkész a komáromi egyházmegyéből. Kijelöltettek: CsomaszGyula, Nagy János segéd —, Csekei Dávid rendes lelkészek egyhangúlag, Csóka Pál és Bacsa Lajos szavazattöbbséggel. A választás szeptember 6-án lesz. — Felhívás előfizetésre és megrendelésre. A „Dunántúli Protestáns Lapu jelen évfolyamának 18—34. számaiban közlött munkám 5 Ívnyi terjedelmű csinos füzetben külön is megjelent következő czimmel; nA pozsonyi rendkívüli törvényszék és a gályarabok története. 1674—1676. A protestáns nagy közönség számára irta Borsos István pápai ev. ref. főgymn. tanár. Ára 20 kr. Előfizetések hozzám küldendők 3 krajczár postadijjal együtt; 15 példányon felül való előfizetésnél azonban a postaköltséget is magam viselem. Magyar protestáns egyházunk történetének eme megragadóan gyászos részletét, oly módon igyekeztem megírni, hogy annak olvasása egyházunk bármely rendű és műveltségű tagjában képes legyen a protestáns öntudatot emelni s a vallásunkhoz való ragaszkodást erősíteni. Hogy igyekezetem mily sikerrel járt, lapunk t. olvasói már megítélhetik. Én magam — természetesen — oly meggyőződésben vagyok, hogy igyekezetem nem volt hiába való: forrón óhajtom tehát, nem önhaszonból, hanem a szent czél iránt való tekintetből, hogy munkám minél nagyobb körben elterjedjen és olvastassék. Epeit azért szabtam árát oly rendkívül alacsonyra. Felkérem tehát mindazokat, kik a czél iránt való tekintetből készek és hajlandók müvemet a protestáns nagy közönség kcközött terjeszteni, hogy szádékukat szíveskedjenek velem tudatni s én a kívánt számú példányt rendelkezésükre
