Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-08-20 / 34. szám
575 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 576 bocsátom. Az eladott példányok árát s az esetleg megmaradt példányokat azután saját költségemen méltóztassék visszaküldeni. Laptársainkat pedig eme felhívás szives közlésére kérném. Borsoss István. — Rövid válasz egyelőre. Bodóné asszony is mindig másról beszélt, midőn tőle az adósságát kérték: igy tesz velem szemben Mosonyi ur is. En mindig azt állítottam, hogy az állammal való szerződéses költségvetés nem bírja meg a kiadást, mert Mosonyi ur az adataival félrevezette a szerződést megkötő bizottságot, — a mennyiben 102 ezer forint kamatozó tőkét vett fel akkor, a midőn csak 91 ezer s egy néhány forint kamatozó tőkéje volt a pénztárnak. Eddig azt hittem, hogy ezt tévedés vagy járatlanság folytán cselekedte, — de most már — miután közleményeiben az olvasó közönséggel szemben is illyen formán viselkedik — azt kezdem hinni, hogy szántszándékosan tette. A szóban forgó ügy ezen részére is adjon hát már egyszer feleletet, — s majd akkor aután még egyszer én is fogok érdemlegesen válaszolni. Szenna, 1893. aug. 15. Szabó János pénztáros. — A tlieol. akadémia a dunántúli ágost. liitv. ev. egyliázkeriileti közgyűlésen. Irta Schneller István tlieol, akadémiai igazgató. Pozsony. Yigand F. K. nyomdája, 1893. Említettük annak idején lapunk 30-ik számái ban a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerületnek Győr városában tartott közgyűlésén, melyen Barcza Géza tétlii ügyvéd és nagybirtokos indítványára a többek között ezen határozat is hozatott: „a kerület meglepetéssel és visszatetszéssel értesült arról, hogy a pozsonyi, a kerület által anyagilag is segélyezett akadémia, mely az ország közvéleménye által a magyar ágostai evangélikus egyház közös intézményének tekintetik, a hazafiatlanság telepe, s indítványozza a zsinaton, hogy az a dunáninneni kerületet a legerélyesebb intézkedések megtérésére hívja fel11’ Mi természetesebb, mint hogy az irántunk nem valami jó indulattal viseltető napi sajtó egy jó része, kivált a Budapesti Hírlap, kapva-kapott e jó alkalmon. Megindult tehát a tiltakozás először is a napi lapok hasábjain. A fentebbi czim alatt pedig Schneller István, az akadémia nagytudomány u, buzgó igazgatója foglalkozik a győri gyűlésen elhangzott váddal s az ott hozott határozattal. A 32 lapra terjedő füzetben először is az intézet viszonyára nézve ad átalános tájékoztatást (I. 2—6. lap); azután a hazafiatianság vádjával foglalkozik, kimutatván, hogy ez sem a tanári karra, sem az ifjúság egyetemére nem alkalmazható, mert a tanári kar hazafias irányú, magyar nemzeti szellemű nevelést ad a növendékeknek. Tény tehát csak az, hogy az intézet növendékeinek igen jelentékeny százaléka tót anya nyelvű (II.—V. 6—22. lap). Ami az áthelyezés kérdését illeti, e tekintetben szerző abban a nézetben van, hogy tudomány szempontjából talán lenne előnye a Budapestre áttelepítésnek, de az óhajtott czéltól még messzebb vinne, mert a pánszláv üzelmeket itt azután csakugyan nem lehetne ellenőrizni,, — De legeslegnagyobb baj az, hogy az ország központjában egy papnevelő intézetnek felállítása legyőzhetetlen pénzügyi nehézségekbe ütközik. Mert az, hogy a most meglevő akadémiák átadják tőke- s egyéb vagyonukat, nem valószínű; az egyetemes egyházra oly nagy terhet róni a mai viszonyok között épenséggel nem lehet. Majd talán idővel, ha „akadnak — oly fenkölt szellemű protestáns hazafiak, kik a Budapestre áthelyezendő akadémiára nagyobb szabású alapítványokat tesznek,“ lehető lesz Halle-Wittenberg módjára Budapesten állítani fel theol. akadémiát. „Addrg is azonban — mondja szerző — jelszavam nem Pozsony vagy Budapest, hanem egy a theol. tudomány mai színvonalának valóban megfelelő, magyar nemz éti szellemtől áthatott, azért is szer etett ev an g. egyházunkat és édes hazántat hűen tudománya által szolgáló theol ogiai akadémia.“ És ebben az ügybuzgó igazgatónak feltétlenül igaza van. Arra kell tehát törekedni, hogy az a sokszor emlegetett magyar nemzeti szellem hassa át a theol. akadémia hallgatóit is úgy, hogy annak nyoma legyen látható az általuk gondozott gyülekezetek életében. Akkor azután nem lesz okuk a dunántúli ág. ev. atyafiaknak a panaszra, sem azon kérdés fölvetésére, hogy nem lenne-e czélszerü a pozsonyi theologíai akadémiát máshova helyezni át. A minden részében meleg ügyszeretettel és higgadt tárgyilagossággal Írott kis füzetet ajánljuk t. olvasóink szives figyelmébe. — Amiből mi is tanulhatnánk. Az észak-amerikai református egyház folyó évi belmissioi szükséglete 40,000 dollár, mely összeget az egyes synodusoknak — angol és német — kell előteremteniök és a központi pénztárba beszolgáltatniok. A fentebbi összegben nincs ben azon 2500 dollár, melyet a missionak a magyarok között továbbra is fentartása igényel. E szükséglet fedezésének terhe szinte a synodusokra nehezül, melyek közül p. o. az északnyugoti synodus 300 —, a központi 200 —, és a keleti német synodus 100 dollárral járul a magyar missio évi segélyezéséül ez. Ha meggondoljuk azt a nagy pénzügyi válságot, melyen ez idő szerint Amerikának egy jelentékeny része átmegy, s tekintetbe vesszük azt, hogy az egyes synodusok illetményeiket önkéntes adakozás utján gyűjtik össze: akkor fogalmat alkothatunk arról, hogy mi a hitbuzgóság szülte protestáns áldozatkészség. Mikor fejlődik nálunk a belmissioi tevékenység oda, hogy csak távolról is megközelítő eredménynyel dicsekedhetünk ? ! Pedig fejlődhetnék nem is valami nagy utánjárás mellett. Hisz az áldozatkészség bizonyos fokú lelki nemességnek, kissé magasabb gondolkodásnak és az ügyért való lelkesülésnek a kifolyása. Nem ismerek népet, mely lelki nemesség-, magasabb gondolkozás tekintetében a mi kálvinista magyar népünket felyülmulná, mely szent és nemes ügyért nála jobban lelkesülne. A czél elérésének megvan tehát minden föltétele ; egy hiányzik csak .... az, aki a ren delkezésre álló eszközt előrelátó tapintatossággal és lelkes kitartással felhasználni akarná is. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: NÉMETH ISTVÁN. Az előfizetési pénzek, megrendelések és reclamatiók BORSOS ISTVÁN főmunkatárs nevére czimzendők. Pápán, 1893. az ev. ref. főiskola betűivel ny. Kis Tivadar.
