Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-08-20 / 34. szám
567 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 568 „A jámbor virul mint a pálma és nő mint a Libánon czédrusa.“ A komáromi ízr. Szeretet-Egylet díszközgyűlésének 1893. évi február 26-án tartott üléséből. (Következnek az aláírások.) I. A belső-somogyi egyházmegye közgyűlése. (Aug. 1. 2. 3.) A b.-somogyi egyházmegye ez évi rendes közgyűlését a megye székvárosában, Kaposvárott tartotta. Egyszer — Csurgó, másszor Kaposvár: ez a mi két metropolisunk váltakozva fogadnak bennünket; az első főiskolájával, a második ez az alakulás nehézségeit már túlélt s nagy jövőre hivatott egyházunk, — a jövő század regénye szerint — talán a Somogy-Baranya és Slavon egyházak közpoti székhelye. A közgyűlés, — daczára a nagy munkaidőnek, oly népes volt, mint már réges-régen nem. Lelkészek, tanárok, tanitók, az egyházak küldött képviselői és világi matadoraink, majdnem valamennyien bejöttek résztvenni azon rengeteg ügy letárgyalásában, melyet a hosszú tárgysorozat felmutatott. Esperesünk és gondnokunk nemcsak türelemmel ülték ki a hosszú három napot, de a tárgyalás vezetésében — tekintettel a népes gyűléseken előfordulni szokott kedves intermessókra, — oly tapintatosak voltak mindig, hogy szinte kedvük volt a hüs boltivek alatt ott ülni még azoknak is, a kiknek kötelesség szerint végig kitartani nem kellett. Még a közebéd is elég kedélyes volt, — pedig meleg volt, t. í. a leves és levegő, — a mi ismét visszahatást idézett elő a kedélyekre, rendre származván a fehér asztalnál szokásos pohárköszöntők. Búcsúztunk. Illetve búcsúztattak bennünket a ... hivataloktól. — És, — mintha bevegyült volna a poharak csengésébe Lord Byronnak a Don Juán pajzán költőjének amaz alkalmi vigasza: Édes, ha halljuk, otthonunkba térve, A mint a hű eb messziről ugat, Ha van, ki jöttünk hőn óhajtva, kérve, Kigyult szemekkel nyájasan fogad . . . Azonban — a mi fő — egész tárgyilagossággal Írhatom, hogy szép és rendes lefolyású volt ezen közgyűlésünk. Azt hiszem, nem is fog „helyreigazítást“ küldeni senki, és Szerkesztő ur lapját nem fogja igénybe venni a most napirenden volt somogyi ügyek miatt semmiféle polémia. Mint már érintettem a b.-somogyi egyházmegye tisztikara búcsút vett a kormánytól és a tanácskozási zöld asztaltól. Lejárván a 10 évi időközre szólló hivatali megbízatások ideje, az egész tisztikar lemondott, és az új választás elrendeltetett. Lehet, hogy egy — esetleg két szavazás kihozza az új embereket az urnából s majd az októberben tartandó rendkívüli közgyűlésen a somogyi egyházmegye is belép a Il-ik deczenniumba .... Az esperesi jelentés nagy terjedelméből több általánosan közérdekű ügy is került a plenumra. Hogy péld. o. a legfőbb dolognál kezdjem: a Szlavon-Horvát missio ügye, — mely felett úgy látszik, hogy Damocles kardjaként ott lebeg a Dunamelléki egyházkerület nagyhatalmú püspökének azon — bár be nem vallott, de köztudomású törekvése, hogy az egész Duna-Dráva és tengermellékí missiót a maga revierjébe hajtsa. Lehet talán, hogy egyházkerületünk konventi képviselete ez érdemben még állást foglalni ez ideig szükségesnek nem tartotta, de egyházmegyénk jó időben, jó előre felemelte veto szavait, sőt kimondta a Slavon-Horvát missio kezelésére nézve az ultimátumot is. A Slavon-Horvát missio megteremtője egyenesen a b.-somogyi egyházmegye volt. És, — talán nem is vagyunk szerénytelenek, ha megkoczkáztatjuk kimondani, hogy éppen ezen mi missiónk adott ímpulsust a többi hasonmissiók életrekeltéséhez és megszervezéséhez. S ime, mikor egész ambitióval, — erkölcsi és nagy anyagi áldozatok árán megépítettük a magunk erejével a központot, és létesítettük a központhoz vezető kisebb és nagyobb telepeket; mikor az ügy érdemében az anyagi támogatásra is égető szükségünk volna: a Konvent frontot csinál a magyar nemzetiség ezen végvárát őrző védsánczok ellen, — s egy fillért nem ad azon évi rendes dotatiók mellett, melyeket megvonni többé úgysem lehet, — s mivel az egyházmegye pénztára minden oldalról anynyíra igénybe van véve, hogy a missió meglátogatási, beutazási költségeit nem fedezheti: látogatás nélkül marad a missió. Az anya azonban gyermekét nem hagyhatja. Múlt évben már az esperes fedezte a sajátjából az útiköltséget, az előbbi évben meg az egyházmegye adott reá. 50 frtot, — többet azért nem, mert nem adhatott, — az idén pedig egy káplán a saját költségén utazott le a pünkösti ünnepekre Daru várra, bogy isteni tiszteletet s úrvacsorát oszthasson. S mivel az egyházmegye a missiót, — mint édes gyermekét minden áron gondozni akarja, most ez alkalommal akként segített a dolgon, hogy egyeseket adóztat meg oly módon, hogy azok előlegezvén a a költségeket, felkelnek mint egykor az apostolok és végig utazzák a missíó telepeket, hogy jelentésüket a fővédnök kezeihez, a Konventhez eljuttathassák. Miután az egyh. megye ez alkalommal határozatilag kimondta, hogy a Dunántúli egyh. kerület felügyelete alatt áló Slavón-Horvát missiót maga akarja kezelni: ajáljuk az ügyet e helyen is az egyházkerületi közgyűlés figyelmébe. A missióval kapcsolatban meg kell említenem, hogy a daru vári egyház tüzbiztositási hátralékával is elvégre leszámoltunk. Az egyh. kerületnél hiába zörgettünk, — hej! mert az egyh. kerület is sokszor hagy hiába kiáltanunk,— tehát a hátralékot, mint behajthatlan öszeget az első magyar bizt. társaság majd kegyesen törölni fogja. Ugyebár ez a legpracticusabb megoldás ? ! A keserű után hadd jöjjön immár kedves is, — a csurgói fogymnásium, ez a mi fő büszkeségünk, örömünk, dicsekedésünk. A gymnásium kiépítési ügye most már a vég stádiumra jutott. A vallás és közokt. ügyi minisztériumtól a legeslegközelebb érkezett leírat az építési előkészületek megtételét már nemcsak kívánja, de saját kifejezését hasz* nálva — elvárja az 1894. év folyamán. Ily értelemben lett aztán a főgymn. igazgatótanácsa is a közgyűlés által
