Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-08-20 / 34. szám
569 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 570 utasítva. Tehát felépül nem sokára talán, a milleniumi ünnepre bizonyosan a tudomány azon fényes csarnoka, melynek fundamentumát a nagy Festetich György tette le egykor, a magyarság ezen végvárán építendő nemzeti és culturalis missio erődjéül. Az új épület megnyitási ünnepén mily szépen fognak majd kezet a kerület két góczpontja: Pápa és Csurgó! (In parenthesi: akkorra már bizonyosan elkészül az új praeparandia és a nőnövelde palotája is!?) A főgymnasium igazgatója 3 évre ismét Dr. Vida Károly tanár lett. Neki szintén van még missiója a főiskola körül, — hadd végezze el tehát szép renddel a mi őreá várakozik. Népiskolai ügyeinket tárgyalván, örömmél győződtünk meg ismét a felől, hogy a népnevelési iskolaügy oly magaslaton áll ma is, mint áll már évtizedek óta, sőt az esperesi jelentés — a begyűjtött adatok szerint, — haladást constatál. S a mi a mai időkben szintén számba jő, — segédlelkészeket s egy segédtanítót is nyertünk az egyh. megye számára. Azonban egy sajátságos s nagyon ébrenlétre intő jelenséget is kelle ezen közgyűlés alkalmával tapasztalnunk. Mióta t. i. tudomásuk van a gyülekezeteknek, hogy a tanítói állomások nyugdíjaztatás által is üresedésbe jöhetnek: egyre-másra kezdenek az egyházak idősebb tanítóik ellen kérvényezni és hivatalból leendő nyugdíjaztatásukat kérni. Két — mondjuk: három ily eset is fordult elő most egyszerre. Videant consules stb............. Senkinek se jutott eszébe, — még azoknak sem, kik egykor tanítványai voltak a tudós tanárnak, — hogy megírták volna e Lap számára Varga János kaposmérői lelkésznek, egykor a csurgói főgynasium tanárának halálát. Hadd legyen e helyen az én toliamból e néhány sor emlékének szentelve. A 82 évet ért kedves jó öreg a tudományok megtestesülése, a soktudás embere volt, — egykor ritka szigorral s ritka kedvvel vezette a gymnasíumi tanítást. A jellem és papi szelídség eszménye volt. Legyen áldott emléke! Az ő halála igényli most a kaposmérői egyház betöltetését, és ezen betöltési eljárás igényelte a lelkészjelölő bizottság mandátumának — mert az általános tisztujitás alkalmával új bizottságot választani nem lehetett — meghosszabbítását .... Sok minden helyi és személyes ügyeket érintő határozataink mellett több felterjesztésünk is lesz az egyh. kerületre, — részben olyanok, melyek már dijlapi ügyekben fennt is voltak, de a gyorsított munka hibái folytán visszaküldettek; de lesznek több elvi jelentőségű ügyek is Somogyból, melyekre érdemleges határozatokat fog hozni egyh. kerületünk. Volt még egy interpellatio is, — azt a másikat nem számítva, melyre az interpelláló távolléte miatt felelni nem lehetett, — de ezen interpellatio, (valami dogmaticus kérdéseket érintő hírlapi közlemény tárgyában) a közönségre azon sajátságos benyomást tette, melyet a szőrös kezek egykor Izsákra. A szó Jákob szava, de a kezek Ezsau kezei .... Mivel az interpellatio fegyelmi eljárást is igényel: ez alkalommal elég volt azt pusztán csak felemlíteni. Különben majd elbeszélem a dolgot a „kedves urak'1-nak a kerületen. Érdemes lesz úgy baráti körben megtárgyalni. Barakonyi Kristóf. A gályarabok története. (1674-1676,) Irta: BORSOS ISTVÁN gymn. tanár. (Vége.) Már előbb elbeszéltük, hogy a derék Veltz Györgynek minden fáradozása hiába való volt lelkészeink kiszabadítása érdekében. Hiába ígért értük személyenként az angol követtel együtt 50, majd 100 aranyat; a jezsuiták közbelépése meghiusitá törekvéseiket. Hiába való volt fejedelmi személyek közbelépése a bécsi udvarnál. A hatalmas főpapok kegyetlen gyűlöletén minden jó szándék ha jótörést szenvedett. Úgy látszott, mintha e szerencsétlen vértanuk menthetetlenek volnának. Pedig már közeledett számukra a szabadulás a hatalmas Hollandia hajóin. Ezen időben ugyanis Spanyolország, melynek birtokai közé tartozott a nápolyi királyság is, harczban állott a franczia királylyal. E harczban szövetségesül megnyerte a protestáns Hollandiát, mely erős hajóhadat küldött Spanyolország védelmére a földközi tengerre a hires hős Ruyter Adorján parancsnoksága alatt. S minthogy lelkészeink szomorú sorsának hire, és pártfogást kérő leveleik már Hollandiába is eljutottak, vezérüket utasították gályarabságot szenvedő lelkészeink kiszabadítására. E hatalmas hajóhad egy része de Haen János al-tengernagy vezérlete alatt decz. 12-én Nápolyba érkezett s az al-tengernagy tábori lelkészét, Viréth Egyedet, tüstént gályarab lelkészeinkhez küldé s felhívta őket, hogy Írásban feleljenek az ügyükre és személyükre vonatkozó tiz kérdésére. S miután a foglyok e tiz kérdésre adott feleletükben napnál világosabban kimutatták, hogy nem bűntényért, hanem egyedül vallásukért juttatták őket e szörnyű sorsra: de Haen néhány főtisztje kíséretében az alkirályhoz megy s felkéri őt a fogoly lelkészek szabadon bocsátására. Az alkirály biztató szavakkal válaszol, úgy hogy Viréth már biztosnak hívén a szabadulást, a foglyokhoz fut s örömmel hirdeti, hogy három nap alatt végét érik szenvedéseiknek. De mielőtt ez bekövetkezett volna, a hajóhadnak hirtelen távozni kell a harcz színterére Sicilia felé s a. szabadulás reménye ismét messze távozott. Ekkor a gályarabok Ruyterhez intézik kérő leveleiket s tudatják vele, hogy közülük hárman épen a síciliaí vizeken levő spanyol gályákon nyomorognak. Ruyter ezek után röktön tudakozódik, de ott létüket eltagadják, azután pedig visszaküldik Nápolyba. A hős tengernagyot mélyen megindították hitsorsosainak szörnyű szenvedései s elhatározta megszabadításukat. Vesthovius lelkészét sl sicilíaí alkirályhoz küldötte azzal a kéréssel, hogy járjon közbe a nápolyi alkirálynál a fogoly lelkészek érdekében. Ez örömmel Ígérte, hogy a tengernagy kedvéért mindent megtesz, mintha csak testvérei volnának ama foglyok; Ígéretét csakugyan beváltotta. Egyúttal a nápolyi
