Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-01-22 / 4. szám
Negyedik évfolya m. 4. szám. Pápa 1893. január 22. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből. 1 BiíSIIlLI EV.REF. EGYHÁZKER. HIVATALOS RÓZLÖIYI MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. "X HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij 30 kr. ________________/ Hát mi mit tegyünk? Kétség kívül mások is föltették már e kérdést önmaguknak, a midőn gondolkoztak a magyar római katholikus papságnak a polgári házasság eszméje ellen megindított cultur-harc színezetű, de valóban csak don-Quisotte szélmalom harcára emlékeztető mozgalma fölött. Annyival is inkább gondolkozhatott a magyar prot. papi testület e mozgalom fölött, mivel tudvalevőleg a templomi szószék lett fölhasználva nem egy helyen arra a czélra, hogy a polgári házasság ellen dörögjenek azok, kik máskülönben a szószéket vajmi kevésszer használják föl a nép tanítására. Nekünk úgy tetszik, mintha a magyar protestánsokat katholikus hitfeleink a protestáns lelkészi kar leghatalmasabb fegyverével akarnák sarokba szorítani, mintha arra akarnának hivatkozni: ime a protestánsok, a kik annyira dicsekesznek, hogy nekik az egyházi tanítás az istentisztelet központja, nem mernek most ezzel élni, ebből is látszik, hogy nem őszinték, nem igaz vezetői a lelkészek a népnek, most épen arról nem világosítják löl híveiket, a mi arra van hivatva, hogy Magyarország arculatját egy bizonyos irányban megváltoztassa! S talán nem is alaptalan e felfogás; talán nem is légből kapott ez állítás, hiszen még szó sincs róla, még csak említés se volt téve, hogy akadt volna prot. lelkész, ki templomi szószékét fölhasználta volna az említett czélra, pedig a szem-füles napi sajtó tudósítók bizonyosan tudomást vettek volna, a ki ezt megteszi! Ugyan mi lehet az oka e tartózkodásunknak, e késedelmezésünknek? Talán mi is ellenségei vagyunk a polgári házasságnak? talán igazat adunk a róm cath. elem izgató mozgalmának? talán sokkal szentebbnek tartjuk az Istennek házát, mintsem ott beszédeket, fölvilágositásokat tartsunk s adjunk egy, az egész Magyarországot lázas izgatottságban tartó eszme áramlatról? Ez az utóbbi fölfogás lehetne talán az egyedüli elfogadható oka tartózkodásunknak s eddigi hallgatásunknak! De hát valóban megsértenők-e a templom szentségét, magasztos jelentőségét, ha a szószékről mi is prédikálnánk e tárgyban, ha ebben az irányban is fölvilágosítanánk híveinket? Szerény véleményem szerint nem. Ellenkezőleg kötelességet teljesítenénk úgy egyházunk, mint hazánk iránt. S ha ezt tennék: ugyan megsértenők-e a templom szentségét? Természetesen, a ki vállalkozik rá, annak tisztában kell lennie az egész dologgal, mert féltudással, hibás okoskodással nem hogy használna, de sőt ártana a célnak, melynek érdekeit szolgálni akarná. A helyes álláspont minden esetre e körül a kérdés körül fordul meg: szentség-e a házasság vagy nem ? A polgári házasság megfosztja-e a a házassági frigyet eddigi jelentőségétől, vagy nem? Emeli-e, vagy leszállítja becsét? Árt-e, vag}^ használ a közerkölcsiségnek ? Nem lehet protestáns, igazán szabadelvű pro-4 TARTALOM: Hát mi mit tegyünk? Dr. Tüdős István. — A nagyváradi árvaliáz és a főiskola. Világi tanácsi Író, — Faust-monda keletkezése s legrégibb prózai földolgozásai. Szakai Károly. — T á r c z a. Egyházi régiségek. Böldváry László. — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. — Pályázat.
