Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-01-22 / 4. szám
51 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 52 testáns, ki úgy gondolkozik, hogy a házasság szentség, mely egy jelentőségű volna a keresztseggel s az úrvacsorájával, e két krisztusi eredetű szentségnek elfogadott szertartási ténynyel^ A ki igy gondolkozik, ellentétbe helyezkedik a protestantizmus elveivel, meghazudtolja a protestántizmus múltját és jelenét, a melyek mind arról tanúskodnak, hogy a házasság nem szentség. Ha már valaki tisztában van igy a házasság elvi fogalmával protestáns szempontból, annak könnyű a dolog gyakorlati oldalát venni vizsgálat alá s a polgári házasság mellett érvelni mint a mely nem veszélyezteti a közerkölcsiséget, nem sérti a családi élet szentségét, nem ellenkezik a szív érzelmeivel, ellenkezőleg kétszeres jelentőséget nyer, mert az egyházi áldás mellett az államnak a hozzájárulása is ott van, mint egy bizonyos irányban erősítés, jóváhagyás. Ez a kettős tény bizonyára csak erősítése a házasságnak s nem gyöngitése. Azért hát mit is kell tennünk? Híveink s hazánk iránti kötelességünk, hogy különösen ott, a hol az ellenmozgalom jelei nyilvánvalók, a hol az ellenkező fölfogás hivei már actiót fejtenek ki, mi prot. lelkészek is szót emeljünk, mert hallgatásunkat igen könnyű kizsákmányolni s ellenségeink már is a maguk javára magyarázták viselkedésünket. Hogy kellő tapintat, alapos tudás, a templom szentségéhez illő, de meg minden komoly férfiúhoz méltó higgadtság kell a föllépéshez, az természetes dolog. Avatatlanul, félszeg modorban szólni veszedelmesebb, mint hallgatni. A kit készt a lélek szólani az szóljon, szóljon a mint kell, a mint állása, egyháza s hazája iránt való kötelessége parancsolja s kívánja. Nem a magunk ügyét védelmezzük, hanem a hazáét s melyik igaz magyar nem szolgálja készséggel a hazát?! Nem harcra hívás, nem támadási jelszó ez, csak őszinte vélemény s esetleg figyelmeztetés a beállott nehéz viszonyok között. Bizonyára nem értetem félre. De. Tüdős István. A nagyváradi árvaház és a íöiskola. E két kérdést állította párvonalba e becses lapok hasábjain Horváth Lajos ur. Szabad legyen e kérdésekhez nehány észrevételt tenni Komárom vidékéről is. Mióta magyar földön a honpolgárok szabad szelleme ellen a papi és főúri körökben megindított mozgalom a népoktatási és egyéb humanisticus intézményekre is kiterjesztő árnyait, a testvéri s felebaráti szeretet helyét a papi uralomra alapított exclusiv felekezeti szellem elfoglalni törekszik: azóta majd minden törvényhatóság kebelében merülnek fel össze ütközések és a felekezet nélküli intézmények statusquójának fenntartása vagy nagy küzdelem árán sikerül, vagy a hazafias törekvések legyőzésével a papi hatalom érvényesül, de mind két esetben az erők együtt működése és a testvéri összetartozandóságért küzdő egyének lesznek a nyilvánosság előtt meghurcolva és támadva. Láttuk az újszőnyi iskola ügyénél, mint lett a község által tisztán községi vagyonból fenn tartott iskola közös iskolai jellegéből ki vetkeztetve, s mikor a reform, egyház látva, hogy 22 reform, gyermek elkereszteltetett és az elfoglalt iskolában elneveltetik, iskolát állított, — látjuk mikép forgiroztatik a rom. cath. iskola fenntartásának egész terhe a község vállaira s miként pusztulnak ki a legjobb családok az iskolai teher súlya alatt vagyoni lag. így van ez a nagyváradi közös árvaház kérdésénél is; a fő cél a legelfogultabb s térítési fogadalom alatt működő apáca szerzet rend bevitelével az intézmény katholizálása egyrészről s a protestánsok nagy mérvű hozzájárulásával szerzett vagyon megtartása, másrészről ! Eléggé hangsúlyozzák a támadók, hogy ők az intézetbe a jövőben is felvesznek protestánsokat is. És mi ezt hisszük is. Sőt mivel azt látjuk, hogy az eddigi kipróbált gondnoknők pártatlan gondozása alá annyira nem vették fel a protestánsokat, hogy jelenleg a nagy számú árvák között csak két árva van protestáns : nagy aggodalommal néznénk, ha jövőben az apácák gondos s tervszerű elnevelési rendszere alá bizonyára nagy számmal soroznák be a protestáns árvákat. Mert a dunántúli kerületben is vau egy község, a hol egy hitbuzgó báróné apácza intézetet honositott meg s nagy conforttal berendezte azt, s daczára annak, hogy a helybeli reform, egyháznak egy hasonfoku kiváló elemi iskolája van ott, még nagy ozsonnák révén is édesgetik s hívják oda a protestáns gyermekeket. Hogy mennyire nagy részük van a biharmegyei árva vagyonban az ottani protestánsoknak, azt előttünk beavatatlanok előtt is teljes világosságba helyezi már magában véve azon előnyös helyzet, hogy Tisza Kálmánná, mint tiszteletbeli elnök volt azon intézetnek évek hoszszú során át tevékeny véd angyala! Az a Tiszáné, a ki mint a rév-komáromi protestáns nőegyesület védnöknője ezen egyesület működésében cselekvőleg soha részt nem vehetett, mégis ezen egyesület alaptőkéjét közreműködésével a távolból is rövid néhány év alatt 7000 írtról 16000 írtra emelte fel. Szóval nincs protestáns ember e hazában, a ki ne tudná ma már, hogy a mily erős oszlopa Tisza Kálmán a szabadelvüségnek és a szabad intézményeknek, ép oly kimagasló védangyala és jótékony nemtője Tisza Kálmánné az emberbaráti jótékony intézményeknek. Mégis mit látunk? Hogy az ultramontánisinus álarcos lovagjai akkor támadják a magyar nemzet közéletében, a szabad intézmények védelme s meghonositása és a jótékonyság gyakorlásában oly kiváló érdemeket szerzett családtagjait, mikor ők ép
