Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-07-23 / 30. szám
499 DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP. 500 let felsőbb leányiskolát, akkor, midőn első tekintetre is kétségtelen, hogy a rendelkezésre álló 20,000 frt egy iskola létesítésére is elégtelen: úgy hiszem píum desideriumnál egyébnek nem tartható. Kétségtelen, hogy a fiú gyermekek szempontjából is, — annyival inkább a leány gyermekek növelése szempontjából kívánatos volna, hogy a szülői őrszemekhez minél közelebb álljon az iskola, s e szempontból óhajtandó lenne, hogy ne csak Pápán és Komáromban, hanem Csurgón vagy Kaposvárott és Sz.-Fehérvárott is állitassék föl felsőbb leányiskola és pedig nemcsak a kerület aegise alatt, hanem annak segedelmével sőt erejével. De erről mostani viszonyaink közt ábrándozni is fölösleges, komolyan beszélni pedig képtelenség. Térjünk vissza tehát a „régi és mégis mindig új kér déshez : Rév-Komárom vagy Pápa-e ? Igyekezni fogok, minden előszeretet nélkül s menten minden elfogultságtól, lehető objektivitással szóllaní a kérdéshez s mérlegelni annak horderejét, nem helyi hanem kerületi szempontból. Megvallom óhajtanám Komáromot, egyházkerületünk ezen legnépesebb, legerősebb, tehát áldozathozatalra is legalkalmasabb s erős prot. kerettel megáldott egyházát, a főiskola érdekében kifejtett lelkes áldozatkészségéért s annak daczára szenvedett vereségéből származó fájó érzete némi enyhítése czéljából is, a kerületi felsőbb leányiskolának R.-Komáromban leendő fölállításával némileg megvigasztalni. Ez a psychicai szempont szóllaltatta meg az igazgató tanácsülésben is mindazokat, a kik Komárom mellett szóllaltak föl. Csak az a nagy kérdés, hogy szabad-e ily az egyházkerület érdekére igen sok szempontból nagyon mélyen beható ügyben más, mint objektiv tekintetekből eljárni ? Szerintem nem és éppen nem! És itt nem szabad szem elöl téveszteni, hogy az egyházkerület csak alig nehány hónappal ezelőtt mely eklatánsán, miiy nagy többséggel, sőt azt lehet, azt kell mondani, egyetemesen nyilatkozott a főiskola kérdésében Pápa mellett. Igaz, hogy a nyugodtan mérlegelt pénzügyi szempontok s egy már rég meg gyökerezett, századokra szólló múltú intézet megbolygatásának mindig kétes sikere is sulylyal nehezedett az elhatározás mérlegébe; de elvitázhatlan, hogy a helyi szempontok sem maradtak mérlegelés nélkül s a bevégzett tényeknek erős a logikájuk. Az egyházkerület végre is minden érvet latba vetve Pápa mellett döntött. Ez a tény. Helyes lenne-e a megszűnt vitát most újra, habár más alakban is, fölébreszteni; a kedélyekbe újabb üszköt dobni, az ügy mielőbbi kifejlesztését ez által elodázni, sőt kétessé tenni ? Nézetem szerint nemcsak helyes nem volna, de hiba volna. Hisz azt már megvitattuk, eldöntöttük, tudjuk, hogy az egyházkerületnek Pápa a természetes központja. Hogy Pápának, ennek a kis magyar alföld egészséges, gazdag és szép vidékén fekvő s minden oldalról könynyen, — Komáromnál könnyebben megközelíthető nyílt városnak, meg van a helyi előnye is Komárom fölött, az sem vita tárgya többé. Nincs tehát ok, amiért R.-Komáromnak adassék az előny Pápával szemben a felsőbb leányiskola ügyében is; sőt Pápáé az előny R.-Komárom fölött ez ügyben is. De nézzük nehány más, — specialiter ez ügyre vonatkozó szempontból a kérdést. Helyes dolog volna-e szülőkre, mint gyermekeikre nézve, előnyös dolog volna-e fiaikat Pápára, leányaikat Komáromba vinni, ha egy azon időbeli növendék gyermekeiket egy fáradsággal, egy költséggel, egy azon helyre is vihetik ? Helyes dolog volna-e az egyházkerületnek állandóvá tenni a vitakérdést R.-Komárom és Pápa között azzal, hogy egyik nagyfonlosságu intézetét Pápán, a másikat Komáromban helyezte el ? Helyes dolog volna-e, hogy közpénztárának időnként rendelkezésre álló forrásai fölött a komáromi és a pápai különleges szempontok érdek-harczokat vívjanak ? De ami legfőbb : ki biztosíthatja az egyházkerületet csak a jelenben is, annyival inkább a jövőben arról, hogy a polgári leányiskola, akár Komáromban, akár Pápán, rendelkezésére fog állaní a kerületnek, holott a nagyobbrészt nem prot. lakosságból álló ama városok leánynövendékei érdekében az illető városok áldozataikkal létrehozott s fenntartott intézetek talán be se fogadhatnák a más község —, vidék s megyebeli növendékek túlszámát. És ami éppen ily lényeges: ki biztosíthatja az egyházkerületet arról, hogy oly szellem fogja vezetni az intézetet és az államkormányt, hogy veszély nélkül küldhetik öntudatos prot. szellemben neveltetni óhajtó szülők gyermekeiket ama polgári leányiskolákba ? Hiszen éppen ezen tekintetek miatt odázta el az egyházkerület a kerületi leányiskolának a polgári leányiskolával kombinált fölállítását kezdetben is. És ha beáll ily eset, — ami sem az egyik, sem a másik tekintetből nincs kizárva sem Pápán, sem Komáromban, miként segít magán Komáromban az egyházkerület? ügy, hogy vagy új tetemes adóval kellene megterhelnie magát a kerületnek, hogy önállóan szervezhesse felsőbb leányiskoláját, amire alig lennének hajlandók egyházaink ; vagy be kellene zárni az intézetet szégyenszemre. Ellenben Pápán, ahol annyi prot. tauerő áll az egyházkerület rendelkezésére, úgy az ily esetleges bajból való kibontakozás, — mint a végmegoldás legyőzhetetlen akadályba, elviselhetetlen áldozatba bizonyára nem kerülne. S végre is minden komolyan gondolkozó prot. oly felsőbb leányiskolát óhajt, melyben nem orthodox felekezeties, hanem öntudatos, felvilágosodott prot. szellem fáklyája világosítson. A végczél tehát prot. tanerőkkel, önállóan alkotni meg a felsőbb leányiskolát. S hogy ez könnyebben, kevesebb költséggel, tehát hamarabb is megvalósítható lesz Pápán a főiskola tanerőinek segédkezésével, bizonyítani tán fölösleges.
