Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-07-23 / 30. szám

499 DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP. 500 let felsőbb leányiskolát, akkor, midőn első tekintetre is kétségtelen, hogy a rendelkezésre álló 20,000 frt egy is­kola létesítésére is elégtelen: úgy hiszem píum deside­­riumnál egyébnek nem tartható. Kétségtelen, hogy a fiú gyermekek szempontjából is, — annyival inkább a leány gyermekek növelése szem­pontjából kívánatos volna, hogy a szülői őrszemekhez mi­nél közelebb álljon az iskola, s e szempontból óhajtandó lenne, hogy ne csak Pápán és Komáromban, hanem Csur­gón vagy Kaposvárott és Sz.-Fehérvárott is állitassék föl felsőbb leányiskola és pedig nemcsak a kerület aegise alatt, hanem annak segedelmével sőt erejével. De erről mostani viszonyaink közt ábrándozni is fö­lösleges, komolyan beszélni pedig képtelenség. Térjünk vissza tehát a „régi és mégis mindig új kér déshez : Rév-Komárom vagy Pápa-e ? Igyekezni fogok, minden előszeretet nélkül s menten minden elfogultságtól, lehető objektivitással szóllaní a kér­déshez s mérlegelni annak horderejét, nem helyi hanem kerületi szempontból. Megvallom óhajtanám Komáromot, egyházkerületünk ezen legnépesebb, legerősebb, tehát áldozathozatalra is legalkalmasabb s erős prot. kerettel megáldott egyházát, a főiskola érdekében kifejtett lelkes áldozatkészségéért s annak daczára szenvedett vereségéből származó fájó érzete némi enyhítése czéljából is, a kerületi felsőbb le­ányiskolának R.-Komáromban leendő fölállításával némi­leg megvigasztalni. Ez a psychicai szempont szóllaltatta meg az igaz­gató tanácsülésben is mindazokat, a kik Komárom mellett szóllaltak föl. Csak az a nagy kérdés, hogy szabad-e ily az egyházkerület érdekére igen sok szempontból nagyon mélyen beható ügyben más, mint objektiv tekintetekből eljárni ? Szerintem nem és éppen nem! És itt nem szabad szem elöl téveszteni, hogy az egy­házkerület csak alig nehány hónappal ezelőtt mely ekla­tánsán, miiy nagy többséggel, sőt azt lehet, azt kell mon­dani, egyetemesen nyilatkozott a főiskola kérdésében Pápa mellett. Igaz, hogy a nyugodtan mérlegelt pénzügyi szem­pontok s egy már rég meg gyökerezett, századokra szólló múltú intézet megbolygatásának mindig kétes sikere is sulylyal nehezedett az elhatározás mérlegébe; de elvitáz­­hatlan, hogy a helyi szempontok sem maradtak mérlege­lés nélkül s a bevégzett tényeknek erős a logikájuk. Az egyházkerület végre is minden érvet latba vetve Pápa mellett döntött. Ez a tény. Helyes lenne-e a megszűnt vitát most újra, habár más alakban is, fölébreszteni; a kedélyekbe újabb üszköt dobni, az ügy mielőbbi kifejlesztését ez által elodázni, sőt kétessé tenni ? Nézetem szerint nemcsak helyes nem volna, de hiba volna. Hisz azt már megvitattuk, eldöntöttük, tudjuk, hogy az egyházkerületnek Pápa a természetes központja. Hogy Pápának, ennek a kis magyar alföld egészsé­ges, gazdag és szép vidékén fekvő s minden oldalról köny­­nyen, — Komáromnál könnyebben megközelíthető nyílt városnak, meg van a helyi előnye is Komárom fölött, az sem vita tárgya többé. Nincs tehát ok, amiért R.-Komáromnak adassék az előny Pápával szemben a felsőbb leányiskola ügyében is; sőt Pápáé az előny R.-Komárom fölött ez ügyben is. De nézzük nehány más, — specialiter ez ügyre vo­natkozó szempontból a kérdést. Helyes dolog volna-e szülőkre, mint gyermekeikre nézve, előnyös dolog volna-e fiaikat Pápára, leányaikat Komáromba vinni, ha egy azon időbeli növendék gyer­mekeiket egy fáradsággal, egy költséggel, egy azon helyre is vihetik ? Helyes dolog volna-e az egyházkerületnek állandóvá tenni a vitakérdést R.-Komárom és Pápa között azzal, hogy egyik nagyfonlosságu intézetét Pápán, a másikat Komáromban helyezte el ? Helyes dolog volna-e, hogy közpénztárának időnként rendelkezésre álló forrásai fölött a komáromi és a pápai különleges szempontok érdek-harczokat vívjanak ? De ami legfőbb : ki biztosíthatja az egyházkerületet csak a jelenben is, annyival inkább a jövőben arról, hogy a polgári leányiskola, akár Komáromban, akár Pápán, ren­delkezésére fog állaní a kerületnek, holott a nagyobbrészt nem prot. lakosságból álló ama városok leánynövendékei érdekében az illető városok áldozataikkal létrehozott s fenntartott intézetek talán be se fogadhatnák a más köz­ség —, vidék s megyebeli növendékek túlszámát. És ami éppen ily lényeges: ki biztosíthatja az egy­házkerületet arról, hogy oly szellem fogja vezetni az in­tézetet és az államkormányt, hogy veszély nélkül küldhe­tik öntudatos prot. szellemben neveltetni óhajtó szülők gyermekeiket ama polgári leányiskolákba ? Hiszen éppen ezen tekintetek miatt odázta el az egyházkerület a kerületi leányiskolának a polgári leány­iskolával kombinált fölállítását kezdetben is. És ha beáll ily eset, — ami sem az egyik, sem a másik tekintetből nincs kizárva sem Pápán, sem Komá­romban, miként segít magán Komáromban az egyházkerület? ügy, hogy vagy új tetemes adóval kellene megter­helnie magát a kerületnek, hogy önállóan szervezhesse felsőbb leányiskoláját, amire alig lennének hajlandók egy­házaink ; vagy be kellene zárni az intézetet szégyenszemre. Ellenben Pápán, ahol annyi prot. tauerő áll az egy­házkerület rendelkezésére, úgy az ily esetleges bajból való kibontakozás, — mint a végmegoldás legyőzhetetlen akadályba, elviselhetetlen áldozatba bizonyára nem kerülne. S végre is minden komolyan gondolkozó prot. oly felsőbb leányiskolát óhajt, melyben nem orthodox fele­­kezeties, hanem öntudatos, felvilágosodott prot. szellem fáklyája világosítson. A végczél tehát prot. tanerőkkel, önállóan alkotni meg a felsőbb leányiskolát. S hogy ez könnyebben, kevesebb költséggel, tehát hamarabb is megvalósítható lesz Pápán a főiskola tan­erőinek segédkezésével, bizonyítani tán fölösleges.

Next

/
Oldalképek
Tartalom