Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-07-09 / 28. szám
Negyedik évfolya m. 28. szám. Pápa, 1893. julius 9. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből. XHIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij 30 kr.-e MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. 9-TARTALOM: Nyugdíjügyünk kérdéséhez. Fiilőp József. — Semi-Parasitismus. (Folytatás.) Csizmadia Lajos. — Az igazgatótanács ülése r. — A gályarabok története (1674—1676.) (Folytatás.) Borsos István. — A pápai egyházmegye közgyűlése b. n. .— Vegyes közlemények. Nyugdíjügyünk kérdéséhez. Nagy lelki örömmel olvastam az ácsi ev. ref. egyház presbyteriumának e becses lap egyik utóbbi számában közzé tett s az egyházkerület presbyteriumaihoz is intézett nagyfontosságu határozatát, mely méltó a kezdeményezőhöz, de a gyülekezethez is, melyet nekem is szerencsém volt azon oldalról megismerni, hogy egyházi dolgokban az áldozatkészséget illetőleg nem ismeri a szükkeblüséget. A példa tehát ott van már a gyülekezetek előtt. S én hiszem is, hogy egy kis jóakaratu buzdítás, egy kis pünkösti lelkesedés kell csak hozzá, hogy ez a kiáltó szó sok—sok helyen meghallgatásra találjon. De nem titkolhatom el aggodalmamat sem, hogy a mai időben oly sokat hangoztatott szegénység, nyomasztó terhek megakadályozzák a kivétel nélkül való lelkesedést. Adja Isten, hogy csalódjam! ítészemről — megvallom -— nem mertem remélni, hogy egy lelkész-gyámoldai pénztárba a gyülekezetek részéről a közvetlen befizetés a mai nehéz viszonyok között könnyen kivihető legyen. Sőt úgy gondolom, hogy a convent ez irányban megkezdett munkálatának befejezése után, ha valamely évi járulék fizetése kötelezővé válik, lesznek gyülekezetek, melyek nem fognak valami nagy lelkesedést tanúsítani ezen — úgy nevezik majd — új adóval szemben. Nincs azonban kizárva, hogy idők múltával lassanként ezzel is csak megbarátkoznak. Én a gyülekezetek hozzájárulásának már jóval ezelőtt — igaz ugyan, hogy csak a kerületi lelkészi gyámolda volt szemem előtt — közvetett, legkisebb teherrel sem járó módjával foglalkoztam s ajánlatomat inditvány alakjában illetékes helyre is juttattam. De mint a múlt őszszel tartott kerületi ülés jegyzőkönyvéből látom, indítványom egy bizottságnak adatott ki véleményezés végett. Már régebben volt szándékom ezen indítványt e lap olvasói előtt ismertetni, egyúttal pedig a kerületi gyűlés alkató tagjait is kérni, hogy indítványomat, mint minden éllenvetés nélkül elfogadhatót, támogassák, ha napirendre kerül. Most azonban, hogy az ácsi egyház presbyteriumától oly lelkes felhívás hangzott el kiáltó szóként — bárcsak ne a pusztába - egészen alkalomszerűnek látom, erről szólva, az ón másnemű ajánlatomat is megismertetni. Köztudomású dolog, hogy egyházkerületünk legközelebb — 10 évi tartamra — szerződést kötött az Adriai biztositó társulattal az egyházi épületek biztosítását illetőleg, továbbá, hogy a kötelékbe be léphetnek hasonló előnyös feltételek mellett az elöljárók, sőt bizonyos kedvezménynyel egyes egyháztagok is. Köztudomású az is, hogy a befizetett összegből a kerület bizonyos perczentet vissza kap, mely meglehetős összeget képvisel. Azt inditvánvoztam már ón, hogy e visszafizetett összegnek egy része, talán fele, talán két harmada évenként a kerületi lelkészi gyámolda tőkéjéhez csatoltassék. Indokaim között A DIÍIÍLI ERI EGYHÁZKER. HIVATALOS Mm
