Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-07-02 / 27. szám
Negyedik évfolya m. 37. szám. Pápa, 1893. Julius 2. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből. HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezen- 11 kívül bélyegdij 30 kr. X— _________n MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. 9* TARTALOM: Az vallás szabad gyakorlatáról. Rácz István. — Semi-Parasitismus. Csizmadia Lajos. — A gályarabok története (1674—1676.) (Folytatás.) Borsos István. — A néptanítók Eötvös-alapja. Lakits Vendel. — Vegyes közlemények. A vallás szabad gyakorlatáról. Köztudomású dolog, hogy gr. Csáky Albin kultuszminiszter f. évi május 17-én a fenti czim alatt egy 24. §-ból álló törvényjavaslatot terjesztett be a képviselőház elé, mely javaslat szövege általánosságban és részleteiben ismeretes előttünk. Nem szándékozom ezen — már több oldalról ismertetett — törvényjavaslatnak részletes bírálatába bocsátkozni; legyen szabad mégis ezen egyházunkat is igen közelről érdeklő actualis ügyre nézve azok után, miket Antal Gábor, kerületünk ezen egyik kitűnősége, elnöki beszédében felhozott, néhány megjegyzést tennem. Sokan, mondhatnám legtöbben e törvényjavaslatot nagy lelkesedéssel fogadták. — Szerették és szeretik úgy tekinteni, mint a felekezeti particularismuson felül emelkedő liberalismus megnyilatkozását, sőt diadalra jutását. — S csakugyan, ha ez a szabadelvű eszméknek természetes megtestesülése: akkor különösen nekünk protestánsoknak kellene lenni elsőknek az elismerés megadásában már csak azért is, mert a szabadelvüség elve a mi elvünk, — az egyén lelkiismereti szabadsága az az egyik fundamentom kő, melyen egyházunk épülete, alkotmánya nyugszik s melyért bosszú századok viharait élték és küzdötték át őseink. Meg kell tehát adnunk, meg is adjuk az elismerést azért, a mi méltó az elismerésre. Az egész javaslatot szabadelvű szellem lengi át. Mind a meglevő, mind az ezután alakulandó vallásfelekezeteknek széleskörű vallásgyakorlati szabadságot enged, s bár az utóbbiakra nézve a szabályszerű megalakulás megnehezítve s az ingatlan szerzés korlátozva van: de az állam érdekeinek s a közerkölcsiség törvényeinek korlátain belül a legmesszebb menő, sőt némi tekintetben nagyon is messze menő vallásgyakorlati szabadságot biztosit. — Még azoknak is, a kiknek vallási meggyőződésük (?) sem a meglevő, sem az ezután alakulandó felekezetek keretében nem fér meg, megengedi, bogy mint „felekezetnélküliek“ közös istenitiszteleteket tartsanak stb. Itt azonban nem állapodhatunk meg. — Keresni és tudni kell a tényeknek inditó okait is, ha magukról a tényekről helyes véleményt akarunk alkotni. Hogy az állam keresztül akarja vinni e szabadelvű törvényjavaslatot, s hogy épen most akarja keresztül vinni, annak — mint igen jól tudjuk — meg van a maga természetes oka. — A parlamentben évek bosszú során át inditványoztatott a vallásszabadság, a kormány nem fogadta el. Módjában állott volna, sokszor megkináltatott vele még a legutóbbi időkben is, de nem ment bele a dolog rendezésébe. Most pedig belement a saját initiativájából, minden inditványozás nélkül. Belement pedig egy kényes kérdésnek, egy tőle nem függő bonyodalomnak, a klérus szívós kitartásának erkölcsi pressiója alatt. — Lehet hogy tévedek, de abban a véleményben vagyok, hogyha az elkeresztelési kérdés fel nem merül, s illetőleg ba a kormány ama hirhedett „lelkiismereti konfliktusoknak“ oly nagy fontosságot nem tulajdonit: nem terjesztette volna be a többivel együtt ezt a törvényjavaslatot sem, hanem haladt volna tovább a régi kerékvágásban. A törvényjavaslat tehát a viszonyok kényszerítő hatása alatt született meg. — S ennek az alkalomszerüségnek, ennek a „Deus ex machina“féle közbelépésnek nyoma meg is látszik a szövegén. — Mert ha az állam kezébe veszi a felekezetek vallásgyakorlatának ügyét s azt a liberalismus műhelyében kidolgozva rendezni akarja, akkor nem végezhet félmunkát, nem tarthat pi-27 A DIÍIOLI eí, ref. egyházker. hivatalos közlömte.
