Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-01-15 / 3. szám
Negyedik évfolyam. 3. szám. Pápa 1893. január 15. <►© MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM:| Plebejus küzdelem. Kis Ernő. — A keresztyénség programmja. (Vége.) Csizmadia Lajos. — Faust-monda keletkezése s legrégibb prózai földolgozásai. Szakai Károly. — Könyvismertetés. Keresztyén tanitások. Seregély Béla. — Végszó Somogyi Figyelő vádjaira. Galamb. — Vegyes közlemények.— Hivatalos rész. x—.............................x | HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezen- I kívül bélyegdij ÖO kr. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből. 1 DiíSTlllI H. IF. EGTHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖNYE Plebejus küzdelem. Egy figyelmünket és rokonszenvünket nagyon lekötő mozgalom indult meg az állami középiskolák tanárainak körében. Az állami tisztviselők fizetésének rendezését tervező törvényjavaslat szerint a vidéki középiskolák tanárai, fizetésüknek megfelelően, a IX-ik rangosztályba kerülnek és ott is maradnak éltük végéig, hol például a birói kar csak kezdi a maga pályafutását, ide tartozván az aljárásbirók, kik rendszerint kezdő fiatal emberek, de kik azután nehány év leforgásával fokról fokra emelkednek hivatalukban, mig a tanár, nem lévén neki ily lajtorjás hivatala, ősz fejjel is csak ugyanazon helyzetben marad, a hova fiatalon jutott. Elkeserité e méltánytalan helyzet az egész hazai tanári kart és hirlapokban, s az országos középiskolai tanáregyesület gyűlésében azon óhaját fejezte ki, hogy ha már fizetésének javitását az állam pénzügyi viszonyai annyira meg nem engedik, hogy egy lelsőbb osztályba legyen sorozható, akkor fizetése némi javításán kívül, legalább ne legyen a középiskolai tanárság egyátalán egyetlen rangosztályba se besorozva. Bizonyára mindenki belátja, hogy ez óhaj, tekintve ezen tudományos testület feladatát, szerény, s az állam pénzügyi viszonyait tekintve, valóban hazafias volt. Mégis mintha mi sem történt volna, az országgyűlés pénzügyi bizottsága letárgyalta a tisztviselők fizetésére vonatkozó törvényjavaslatot, s a vidéki tanárok csakugyan fizetés javi' tás nélkül a IX-ik rangosztályba sorozva kerülnek az országgyűlés színe elé, holott a törvényjavaslat a legtöbb állami tisztviselő fizetésében némi javítást tartalmaz. A középiskolai tanárság óhajának ezen semmibe vevése feljajdulásra bírta állami tanáraink jó részét, s a brassói tanároknak a hirlapokban is közölt körleveléből olvassuk a következőket „Mi tanárok eskünkhöz híven tegyük kötelességünket a legnagyobb odaadással, neveljünk a jelennél jobb, a tanügy fontossága iránt is több érzékkel biró nemzedéket, csak tanárokat ne neveljünk ! Életünk hivatása hazánk közoktatásügyét szolgálni, közoktatásügyünk s hazánk felvirágzásának egyik alapfeltétele, hogy a tanár ne legyen nyomorra kárhoztatva, mint van ma. És ne adózzunk se pénzzel, se szellemi munkával a fővárosi egyesületeknek, melyek támogatásunkra rá vannak utalva. A brassói tanári kör tagjai a mai nappal kiléptünk az összes tudományos egyesületekből, melyeknek tagjai voltunk, az igy eszközölt megtakarítással is javítva fizetésünket. Ha e példánk utánzásra'talál, érezni fogja az ország, hogy az iskolán kívül is szüksége van reánk s megtanul minket megbecsülni. Eddig úgy sem tette!“ Mintha csak a római plebejusok régi küzdelme újulna fel; nem adózni és ujonczot nem állítani ez a jelszó, a helyzet is a régi idők küzdelmét juttatja eszünkbe: a társadalomnak egy 3 DUNÁNTÚLI
