Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-05-28 / 22. szám
381 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 382 vényre hivatkozik: a közgyűlésnek tudnia kellett volna kötelességét. De nem hivatkozott, hanem egy egyházkerületünkön kivül álló lapban egyéni véleménynyel bírálja az eljárást. Miért vitte ezt oda, mi volt vele a czélja? Csak nem compromittálni akarás ? Imé innen ered, igy lett megkészitve az a seprő, az az iszap, melyet bizony nemcsak felforgatni, de a jó egészség kedvéért kiönteni is legtanácsosabb. Ha tehát Őrségi ur leplezetlenül, saját neve alatt, meggyőzően kimutatja, hogy mi volt az említett kritikával, mit nem is egyházkerületünk lapjában publikált, a czélja: szívesen visszavonom a tendencziózus szót. De lássuk a kérdéses pont második részét. Azt Írtam : „az idősebb lelkészeket, sőt az egyházmegye világi gondnokát is, kinek elnöklése mellett a tanácsbirói szék betöltése épen megtörtént, érzékenyen megsértette. írtam pedig ezt azért, mert a gyűlés lefolyását hűen akartam leírni. Már pedig azt, ha a napuál világosabb igazságot eltakarni nem akarja, el kell ismernie, hogy ez a nézet határozott kifejezést nyert. A magam felszólalását nem is említem, lehetett az nagyon igénytelen, érdemileg nem foglalkozhattam vele; de már egyik lelkésztársuuknak hosszabb beszédben kifejezést nyert megütközését s egyházmegyei gondnok urnák is ily irányú felszólalását csak nem tartja olyan semminek. Sőt emlékezzék csak vissza, ha jegyzőkönyvileg nem is, de szóval nyíltan rosszalva lett az eljárás. De hát nagyon-nagyon rövid látás is kellene hozzá, hogy valaki ki ne tudná olvasni a nem mondom kemény, de a kis oldalvágással mért mégis érzékeny sértést czikkiró urnák idézett közleményéből: „Forgatni kell az írásokat, nemcsak a törvény egyenes formáját tanuló Pádoknak, hanem a bölcs Gamálieleknek is.u Már pedig ezt a leczkét, különösen ennek második felét, úgy hiszem, nem a magam forma fiatalokhoz intézte. Mennyivel máskép hangzott volna, mennyire nem forgott volna fenn sértés, ha czikkiró ur nem hivatkozik például se Pálra, se különösen a bölcs Gamálielre, hanem bevallja őszintén, ha már jónak látta a határozattá vált tévedést egy idegen lapban szellőztetni, hogy mi bizony megbotlottunk, forgassuk az írásokat s tanuljuk meg a törvény egyenes formáját; mert amúgy magát a tudós formájában tünteti fel, holott mint a fentebbiekből látszik, ott, a hol kellett volna, nem szólván, bizony csak a többiekkel együtt törvényre nem emlékező apostol volt. Bocsánat kedves Őrségi ur, épen nem akarok utóbbi szavaimmal tanácsot adni arra nézve, hogy mit és hogyan Írjon. Ez Önnek is, nekem is egyéni szabadságunk; e tekintetben ugy-e senkitől tanácsot nem kérünk s nem is fogadunk el; de elmondottam ezeket azért, mert argumentumokat kívánt tőlem arra nézve, miért használtam a tendencziózus szót. Kérdésére szives örömmel megfeleltem. Nehány megjegyzésem azonban még van. Mintegy nevetséges színben akarta feltüntetni ezen szavaimat: világi gondnokát. Beismerem, tévedtem, mert közhasználatban ez nincs meg; és pedig azért, mert az egyházmegyének egyházi gondnoka névleg nincs. De valóságban vau ám, mert sajnos lenne, ha bármelyik esperes meg}«jének a szó igazi értelmében gondnoka nem volna. Tévedésemmel azonban, úgy hiszem, törvénytelenséget nem követtem el. Megjegyzem továbbá, hogy az én beküldött közleményemben ez a három szó : „bár nem szándékosnem fordult elő, mert azt, a mit már megírtam, enyhíteni nem láttam szükségesnek. Azt a pár szót gondolom nt. szerkesztő ur látta jónak, úgy hiszem enyhítésül, közbe szurnk Tehát az ellenmondás részemről ki van zárva0. Végül még egyet. Körtudomásu ténynek említi fel Őrségi ur, hogy egyházmegyénkben „nem volt s nem is lesz rá eset, hogy a tiszteletlenség, összeférhetlenség felemelje hydra fejét közöttünk.“ Óvjon is meg ettől az Isten. S mivel valójában igy is van, igazán nem értem, miért használta e megjegyzést, e zengzetes frázist. Ha ok nincs reá, akkor ez igazán egy nagy szólam. Ha pedig arra akart czélozni, hogy én — szerinte is tárgyilagos — gyűlési tudósításomban reá hivatkoztam, hogy sem többet, sem kevesebbet mint a mi történt, a valóságnak megfelelően, nem mondottam, akkor sajnálkozni tudok az erős képzelőtehetségen, mely hydrát lát ott is, a hol nincs ; sőt önkéntelenül eszembe jut az a sokat kifejező közmondás : a ki haragszik, annak nincs igaza. Béke velünk. Körmend Fülöp József. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Kegyes alapítvány 1891. évi augustus hó 27-én Gesztelyben elhunyt özvegy Ivóczán Józsefné született Puky Francziska úrnő végrendeletének következő pontjaszerint „A pápai református Collegium tápintézete javára, a hol kedves férjem fiatalkorában tanult, hagyok ezer forintot akkép, hogy annak kamatjából évenként egy szegényebb sorsú árva fiú láttassák el“ 1000 azaz egy ezer forint a boldogemlékü úrnő örökösei által, folyó év május hó 22-én le is fizettetett a főiskolai pénztárnál. A dicsőültnek boldog emlékezetét hálával őrizzük, áldást kérve Istentől a minden jók adójától egész úri családjára. Baly Albert pénztárnok. — Tanulóink az országos tornaversenyen. Főgymnásinmünk 19 növendéke f. hó 20-án, azaz pünköst szombatján korán reggel érkezett Budapestre Borsos István tanár vezetése alatt, hogy résztvegyen a második tornaversenyen. Az egész szombati napot Budapest különféle nevezetességeinek megtekintésével töltötték ek Elszállásolva a Lipóttemplomtéren levő népiskolában voltak két teremben; olcsó és jó ebédet pedig a Váczi utón fekvő Förster-féle vendéglőben kaptak, de csak a két ünnepi napon. Első ünnepen reggel 7 órakor a versenyen résztvevő összes tanulók az erzsébettéri kioszkban reggeliztek s azután a károlv-kaszárnyától lóvouaton mentek ki *) Igaza van F. J. urnák, azt a három szót én szúrtam közbe» mert ellenmondást akkor ép úgy nem láttam, mint nem látok most. S z e r k.
